A mai napra azt terveztük, hogy ügyintéző napot tartunk, mert már pár dolog összegyűlt. Több dolog is kezdett elromlani, például a számítógép meg Zsuzsi. A számítógép szerencsére garis :) Zsuzsi esetében meg még tegnap felhívtuk a biztosítónkat, hogy mit kell tenni, ha az ember argentín kórházba megy. A biztosítésunk az az angol AXA-tól van, ugyanis a magyar biztosítók ugy számolták a díjat, hogy ha egy nap utasbiztosítáés X, akkor egy év 365*X :). Szóval épp az angol ügyfélszolgálatával beszélekm amikor kiderül, hogy az ottani csaj magyar, szóval gyorsan tisztáztuk, hogy mit kell tenni, és így valószínűleg a korházi látogatásunk ingyen lesz, még akkor is, ha magánkorházba megyünk. Mi azért felkutattuk, hogy mi a tuti, és kiderült, hogy pont tőlünk nem nagyon messze van egy tök jó állami korház. Mondjuk túl sok jóra nem számítottunk, elsőre, amikor kiderült, hogy a szegény Boca negyedben van, de aztán több forrás is megerősítette, hogy az a tuti hely, szóval amellett döntöttünk.
Ha már a mai nap volt az elromlás napja, hát az idő is elromlott, és úgy zuhogott, mint valami nyári zápor, csak nem rövid ideig. Ennek megfelelően kb dél volt, mire el tudtunk indulni, mert annak azért nem láttuk értelmét, hogy esőben kutyagoljunk.
Elsőként vettünk fel pénzt, hátha kelleni fog az orvoshoz, utána meg elmentünk az Acer honlapján látható szerviz címre. Ott össz vissz egy kiakasztott cetlit találtunk, hogy már nem itt vannak, hanem egy másik címen. A közelben ott cigizett 3 irodista, gondoltam megkérdezem, hogy hol lehet a cím szerintük. Mivel hárman mondtak négy féle barriot, majd a leghangosabb véleményét elfogadták, úgy gondoltam, jobb lesz ha majd a google mapsre hagyatkozom.
A korház ettől a helytől már nem is volt messze, szóval duplán bosszankodtunk, hogy miért nem ott volt a szerviz. A kórházba egyébként csak be kellett sétálni, és el is mentünk az osztályra, ahova szerintünk kellett menni. Ott végül a nővérszobából kerítettek egy harmincas csajt, aki elmondta, hogy ha nem épp most esik le az orrunk a helyéről, akkor nem fognak minket ellátni, hanem reggelre jöjjünk vissza holnap, és akkor van betegfelvétel. Okaj, 3-0 eddig Buenos Aires javára, ha az esőt is belevesszük. Mondjuk nem is rettenetes a mostani eső, ha figyelembe vesszük, hogy eddig több, mint két hónapig jó időnk volt szinte mindenütt (kivéve ugye vulkánok :)
Szóval akkor google mapsen megnéztük, hogy merre kell menni, és kiderült, hogy egészen Rio de Janeiroig kell menni, jobban mondva csak az ilyen nevű metrómegállóig, ami azért kint volt a központtól. El is indultunk, és amikor átszálltunk a metrón odajött hozzánk egy bácsi, hogy szerinte rossz irányba megyünk, mert a központ a másik irányba van. Kicsit pötyögött angolul és hát beszélgetésbe is tudtunk elegyedni vele. Nagyon kedves volt, hogy figyelmeztetett, és hát ez most már a második alkalom volt, hogy csak így megszólítottak minket. A metrón látszik egyébként, hogy Buenos Aires nem tavaly kezdte a fejlődést, tiszta kisföldalatti:
Szóval kiértünk a külvárosba és ott is olyan volt mint Európában, ha nem még olyanabb. A számítógép szervizt sikerült megtalálni és azt ígérték, hogy három napon belül tudnak választ adni, de ha külföldről kell alkatrész az három hét is lehet. Király, gondoltuk, de legalább működött a világgarancia, amire azért nem vettünk volna mérget, hogy ha egy laptopot veszünk Panamában, azt Argentínában valóban fogják tudni szervizelni.
A következő ügyintézi dolgunk, az nem volt más, mint az előhívott fényképeket felvenni. Vissza is metróztunk a központba, ahol sikerült is felvenni őket, lett egy két elég jó. Ez még abból az időszakból van, amikor elromlott a kameránk és újat kellett venni. Addig vettünk egy egyszer használatosat ez még Costa Ricán történt. Sajnos még nem tudunk belőle feltölteni, mert CD vannak CD lejátszó meg nincs a kis laptopunkban, de majd ezt is megoldjuk.
Ezek után eléggé elfáradtunk már a sok gyaloglásban és ügyintézésben. Elindultunk visszafelé és közben még beugrottunk a Nemzeti Színházba, de nagyon drágának találtuk a vezetett túrát az épületben plusz fáradtak voltunk, így ezt most kihagytuk. Cserébe azt hallottuk, hogy nagyon finom a pizza Argentínában, mert csomó olasz bevándorló volt. Találtunk is egy gyorsétterem szerű dolgot, ahol a szokásos paradicsom mozzarella bazsi kombós pizzaszeletek voltak elég olcsón és elég jól. Az biztos, hogy a sajttal nem spórolnak, de szerintem egész jó, bár azért az olasz és a new yorki pizza is jobb szerintem, de azért mondjuk a Don Pepe Son Go Ku pizzáját tuti üti.
Én már két hónapja ki vagyok éhezve egy mozira, és gondoltuk hátha itt. Sajnos vagy messze volt a mozi, vagy nem játszottak olyan filmeket feliratosan, amit meg szeretnénk nézni ezért hazamentünk. Közben megint el kezdett esni, szóval ez sem a csámborgás mellett szólt. A szállásra visszaérve a TVben a Gyilkos Elmék volt, én úgy cuppantam rá, mint az anyatejre, pedig otthon még egyet sem láttam, de már nagyon vártam valami olyasmire amiben van FBI :)
Ezek után eléggé elfáradtunk már a sok gyaloglásban és ügyintézésben. Elindultunk visszafelé és közben még beugrottunk a Nemzeti Színházba, de nagyon drágának találtuk a vezetett túrát az épületben plusz fáradtak voltunk, így ezt most kihagytuk. Cserébe azt hallottuk, hogy nagyon finom a pizza Argentínában, mert csomó olasz bevándorló volt. Találtunk is egy gyorsétterem szerű dolgot, ahol a szokásos paradicsom mozzarella bazsi kombós pizzaszeletek voltak elég olcsón és elég jól. Az biztos, hogy a sajttal nem spórolnak, de szerintem egész jó, bár azért az olasz és a new yorki pizza is jobb szerintem, de azért mondjuk a Don Pepe Son Go Ku pizzáját tuti üti.
Én már két hónapja ki vagyok éhezve egy mozira, és gondoltuk hátha itt. Sajnos vagy messze volt a mozi, vagy nem játszottak olyan filmeket feliratosan, amit meg szeretnénk nézni ezért hazamentünk. Közben megint el kezdett esni, szóval ez sem a csámborgás mellett szólt. A szállásra visszaérve a TVben a Gyilkos Elmék volt, én úgy cuppantam rá, mint az anyatejre, pedig otthon még egyet sem láttam, de már nagyon vártam valami olyasmire amiben van FBI :)
