Eleg faradtak voltunk, igy hiaba volt benne a szallasarban a reggeli, nem keltunk fel ra. Szemben volt egy szimpatikus reggelizo hely igy ott ettunk. Volt ott wifi is, igy kozben szulokkel is tudtunk beszelni. Mai program az volt, hogy megnezzuk mit tud a San Telmoi piac. Delutan 2 korul fel is kerekedtunk. Ilyenkor az egyik fo utcat (Defensa) es teret (Plaza Dorrego) lezarjak, es azt ellepik az arusok. Itt az igazan jo alkotasoktol kezdve a gagyin at az antik cuccokig mindent lehet talani. Az egyik kis utcan, a San Lorenzon kimondottan jo dolgokat lattunk,
de amint ratertunk a nagy utra, a Defensara, egyre tobb lett a gagyi.
A San Lorenzo utca egyik nevezetessege a varos legkeskenyebb haza, ami 2m szeles. A haz ironikus tortenete, hogy ezt a hazat kapta egy rabszolga, felszabadulasakor. Meg kell hagyni, nem nez ki tul nagynak...
A pìacon vegigsetaltunk, lattunk ezt-azt...
De a piacon kivuli reszek is igen erdekesek voltak
A celunk a La Boca negyed volt, ott is az El Caminito nevu utca. A negyed maga eleg rossz hiru, minden utikony ova inti a turistakat az itteni boklaszastol, a turista latvanyossagkent nyilvantartott El Caminito utcat viszon meg kell nezni. De csakis nappal. Mi ehhez tartottuk is magunkat, igy igyekeztunk is, hogy meg idoben odaerjunk.
Ami erdekesseg volt, hogy aznap volt Buenos Aires egyik legjobb focicsapatanak, a La Bocanak a meccse a La Boca negyedben levo stadionban. Ezzel egyebkent eleg hosszan szemeztunk, hogy jo lenne kimenni ra, de mivel 500 peso, azaz 25e Ft lett volna egy jegy, ugy dontottunk, hogy ezt kihagyjuk. Viszont La Bocaban egyre gyultek a szurkolok, mindenki a stadion fele tartott. A negyedet, es a turista utcat egyatalan nem lattuk veszelyesnek, de ez lehet annak is a kovetkezmenye, hogy minden rossz arc a stadion kornyekere koncentralt, es ott probalt szerencset. Mindenesetre nekunk nagyon nyugis utunk volt ebben a negyedben es nagyon elveztuk.
Elertunk vegul a hires nevezetes utcahoz, ami egy folyoparti kikotonel talalhato. Ennek tortenete, hogy egy csoka anno ravette az itt lakokat, hogy a megmaradt hajofestekekkel fessek ki a hazukat. ezt meg is tettek az emberek, igy megszuletett a tarka kis utca. Azota persze mar szinte senki nem lakik itt, csak a turistak jarnak csodajara.
Az egyik utcaban az ettermek teraszain tangosok adnak bemutatot elo zenere,
mig a sarkon epp egy par gyakorolt, keszult a bemutatojara
Elboklasztunk meg a kornyeken erre-arra, gondoltuk ha mar itt vagyunk a stadion kozeleben, megnezzuk azt is. Hat sikerult.
Amikor visszafele akartunk menni egy ujabb uton, nehany bacsi, akik epp az egyik utpatkan kokettaltak megszolitottak minket, hogy ne arra menjunk, hanem erre. No ok voltak a legveszelyesebbnek kinezo alakok az egesz negyedben, es egyben a legkedvesebbek.
Sok rossz storyt hallottunk mar innen, de nekunk szerencsere jok voltak a tapasztalataink. Lehet, hogy a meccsnek volt koszonheto, vagy pusztan a veletlen szerencsenek, de lenyeg a lenyeg, jo elmenyekkel tertunk innen vissza San Telmoba.
Busszal mentunk visszafele (mar nagyon belejottunk), de leszalltunk San Telmo elejen es ott ujra vegigsetaltunk a piacon. Ekkor mar elkezdtek jonni a tangosok, akik egy-egy utcasarkon rogtonzott szinpadjukon tancoltak penzgyujtes remenyeben.
Estere lett itt minden, a ska zenekartol kezdve a dobosokon at a tangoig tenyleg minden. A nagy kavalkadban beultunk egy kavera az egyik sarki kavezoba (az fontos, hogy sarkon legyen, mert onnan az igazi a kilatas, bar itt minden kavezo a sarkon van, ertik a businest).
Majd folytattuk utunkat. A Plaza Dorregon mire odaertunk kezdett felbomlani a vasar, es egy placcon kezdtek elokesziteni a tangosok terepet. Egyszercsak idos nenik es bacsik kezdtek ropni a tangot, majd becstlakoztak a tango oran reszt vett turistak is.
Mi mara terveztuk a tango orankat, igy sok idonk nem volt itt. Visszamentunk a szallasra, osszaszedtuk magunkat, elmentunk egy gyorsat kajalni, majd irany a kinezett tango ora.
A helyen egy idos bacsi fogadott, aki elmondta, hogy most epp megy egy ora, de no para, fel ora mulva kezdodik a kovetkezo. Utana meg lesz a milonga (magyarul tanchaz), ami a tangoora jegyevel ingyenesen latogathato, es ott egybol ki is probalhatjuk mit tudunk.
Befizettunk, majd leultunk a nagyterembe, ahol epp nem tango, hanem valami egyeb nepi tanc oktatasa zajlott. Igen mokas volt a sok turista, akik nagy atelessel tancoltak ezt a tancot. Mikozben en jot szorakoztam rajtuk, Tibi a barpultnal probalt szerencset, nem sok sikerrel. Bar fel ora alatt sikerult kiimadkoznia egy pohar bort es ket vizet. Hat nem volt egyszeru.
Aztan kezdodott az orank. Nagyon jo fej csajszi tartotta. Azzal kezdte, hogy nem figcsiket fog tanitani nekunk, hanem az egesz tanc alapjat: a tartast es vezetest. Ha ez megy, akkor a figcsiket mar konnyebben meg lehet tanulni, ha pedig ez nem megy, akkor figcsi ide vagy oda, nem lesz jo a tanc. Ez nekunk nagyon szimpatikus volt, igy bele is vagtunk. Meg kell hagyni nem egyszeru tanc. Egy-masfel oran keresztul csak a setalast gyakoroltuk, de a vegere mar egesz jol belejottunk. Mindketten tanultunk tarsastancot anno, ami azert segitett, de itt teljesen masok az alapok, igy volt mit tanulnunk :-)
Az ora utan jott a milonga, ahol rogton ki is probalhattuk mit tudunk. Bar amikor elleptek a tancteret a helyi arcok, akiknek lathatoan nem ma volt az elso orajuk, kicsit elbatortalanodtunk, igy elso korben a borozgatast es nezelodest valsztottuk. Aztan batorsagot meritettunk, es mi is kiprobaltuk friss tudomanyunkat.
De a piacon kivuli reszek is igen erdekesek voltak
A celunk a La Boca negyed volt, ott is az El Caminito nevu utca. A negyed maga eleg rossz hiru, minden utikony ova inti a turistakat az itteni boklaszastol, a turista latvanyossagkent nyilvantartott El Caminito utcat viszon meg kell nezni. De csakis nappal. Mi ehhez tartottuk is magunkat, igy igyekeztunk is, hogy meg idoben odaerjunk.
Ami erdekesseg volt, hogy aznap volt Buenos Aires egyik legjobb focicsapatanak, a La Bocanak a meccse a La Boca negyedben levo stadionban. Ezzel egyebkent eleg hosszan szemeztunk, hogy jo lenne kimenni ra, de mivel 500 peso, azaz 25e Ft lett volna egy jegy, ugy dontottunk, hogy ezt kihagyjuk. Viszont La Bocaban egyre gyultek a szurkolok, mindenki a stadion fele tartott. A negyedet, es a turista utcat egyatalan nem lattuk veszelyesnek, de ez lehet annak is a kovetkezmenye, hogy minden rossz arc a stadion kornyekere koncentralt, es ott probalt szerencset. Mindenesetre nekunk nagyon nyugis utunk volt ebben a negyedben es nagyon elveztuk.
Elertunk vegul a hires nevezetes utcahoz, ami egy folyoparti kikotonel talalhato. Ennek tortenete, hogy egy csoka anno ravette az itt lakokat, hogy a megmaradt hajofestekekkel fessek ki a hazukat. ezt meg is tettek az emberek, igy megszuletett a tarka kis utca. Azota persze mar szinte senki nem lakik itt, csak a turistak jarnak csodajara.
Az egyik utcaban az ettermek teraszain tangosok adnak bemutatot elo zenere,
mig a sarkon epp egy par gyakorolt, keszult a bemutatojara
Elboklasztunk meg a kornyeken erre-arra, gondoltuk ha mar itt vagyunk a stadion kozeleben, megnezzuk azt is. Hat sikerult.
Amikor visszafele akartunk menni egy ujabb uton, nehany bacsi, akik epp az egyik utpatkan kokettaltak megszolitottak minket, hogy ne arra menjunk, hanem erre. No ok voltak a legveszelyesebbnek kinezo alakok az egesz negyedben, es egyben a legkedvesebbek.
Sok rossz storyt hallottunk mar innen, de nekunk szerencsere jok voltak a tapasztalataink. Lehet, hogy a meccsnek volt koszonheto, vagy pusztan a veletlen szerencsenek, de lenyeg a lenyeg, jo elmenyekkel tertunk innen vissza San Telmoba.
Busszal mentunk visszafele (mar nagyon belejottunk), de leszalltunk San Telmo elejen es ott ujra vegigsetaltunk a piacon. Ekkor mar elkezdtek jonni a tangosok, akik egy-egy utcasarkon rogtonzott szinpadjukon tancoltak penzgyujtes remenyeben.
Estere lett itt minden, a ska zenekartol kezdve a dobosokon at a tangoig tenyleg minden. A nagy kavalkadban beultunk egy kavera az egyik sarki kavezoba (az fontos, hogy sarkon legyen, mert onnan az igazi a kilatas, bar itt minden kavezo a sarkon van, ertik a businest).
Majd folytattuk utunkat. A Plaza Dorregon mire odaertunk kezdett felbomlani a vasar, es egy placcon kezdtek elokesziteni a tangosok terepet. Egyszercsak idos nenik es bacsik kezdtek ropni a tangot, majd becstlakoztak a tango oran reszt vett turistak is.
Mi mara terveztuk a tango orankat, igy sok idonk nem volt itt. Visszamentunk a szallasra, osszaszedtuk magunkat, elmentunk egy gyorsat kajalni, majd irany a kinezett tango ora.
A helyen egy idos bacsi fogadott, aki elmondta, hogy most epp megy egy ora, de no para, fel ora mulva kezdodik a kovetkezo. Utana meg lesz a milonga (magyarul tanchaz), ami a tangoora jegyevel ingyenesen latogathato, es ott egybol ki is probalhatjuk mit tudunk.
Befizettunk, majd leultunk a nagyterembe, ahol epp nem tango, hanem valami egyeb nepi tanc oktatasa zajlott. Igen mokas volt a sok turista, akik nagy atelessel tancoltak ezt a tancot. Mikozben en jot szorakoztam rajtuk, Tibi a barpultnal probalt szerencset, nem sok sikerrel. Bar fel ora alatt sikerult kiimadkoznia egy pohar bort es ket vizet. Hat nem volt egyszeru.
Aztan kezdodott az orank. Nagyon jo fej csajszi tartotta. Azzal kezdte, hogy nem figcsiket fog tanitani nekunk, hanem az egesz tanc alapjat: a tartast es vezetest. Ha ez megy, akkor a figcsiket mar konnyebben meg lehet tanulni, ha pedig ez nem megy, akkor figcsi ide vagy oda, nem lesz jo a tanc. Ez nekunk nagyon szimpatikus volt, igy bele is vagtunk. Meg kell hagyni nem egyszeru tanc. Egy-masfel oran keresztul csak a setalast gyakoroltuk, de a vegere mar egesz jol belejottunk. Mindketten tanultunk tarsastancot anno, ami azert segitett, de itt teljesen masok az alapok, igy volt mit tanulnunk :-)
Az ora utan jott a milonga, ahol rogton ki is probalhattuk mit tudunk. Bar amikor elleptek a tancteret a helyi arcok, akiknek lathatoan nem ma volt az elso orajuk, kicsit elbatortalanodtunk, igy elso korben a borozgatast es nezelodest valsztottuk. Aztan batorsagot meritettunk, es mi is kiprobaltuk friss tudomanyunkat.
 |
| Azert voltak itt erdekes parvalasztasok... |
