Egy jót aludtunk, nem kapkodtunk a reggellel. Úgy éreztük, hogy ránk férne most egy kis pihenés, így nem is terveztük túl a napot.
Azt ígérték még tegnap este, hogy ma szobát cserélhetünk, mert felszabadul egy kétágyas, míg tegnap csak dormban volt hely. Ezzel minden rendben is volt, összeszedelődzködtünk és átköltöztünk. Majd eljött a jó kis mate ideje. Még Paraguayban vettünk mate szettet, meg matet, de eddig még nem avattuk fel. Ennek is eljött az ideje, így az ott ellesett módon megtöltöttük mateval a kis csöbrünket, forró vízzel felöntöttük (fontos, hogy nem szabad felkavarni, sőt óvatosan kell önteni rá a vizet, hogy nehogy egyből a teljes növényzet kiázzon), majd szépen lassan megiszogattuk. A matezes kultúrájához hozzá tartozik, hogy az emberek megosztják egymással matéjukat, ami azt jelenti, hogy a kis szipkával ellátott csöbröt adogatják szájról szájra. Nekünk ez persze nem okozott problémát, de el lehet képzelni a dolgot egy szélesebb körben is... Ja, és nem illik visszautasítani, ha megkínálnak :-)
Bár mind Argentínában, mind pedig Uruguayban megy a matezes, mégse láttunk olyan őrületet itt mint Paraguayban, hogy mindenki termosszal járkálna. Ráadásul mint utóbb kiderült ezek az országok Paraguayból importálják a matet, mert náluk nem terem meg. Miután ezeket megtudtuk különösen örültünk, hogy még Paraguayban sikerült beszereznünk készletünket.
Matézés után sem kapkodtunk dolgainkkal. Egy kis olvasgatás után elindultunk séta körünkre. Nagyon helyes kisváros ez a Colonia, de kicsinysége sajnos egyben azzal is jár, hogy koncentráltan fordulnak elő a turisták, azaz lépten nyomon beléjük botlik az ember (aki persze maga is turista :-) ).
De ettől függetlenül nagyon érdekes és szép városka ez.
Egyik menő közlekedési eszköz itt a golfautó, simán lehet bérelni is, ha furikázni akar az ember.
de azért akad másmilyen autó is :-)
További érdekessége a városnak, hogy három oldalról víz veszi körül. A partról elég nehéz elképzelni, hogy mindez "csak" egy folyó, muszáj elővenni a térképet is, hogy meggyőződjünk róla. Számomra már a tegnapi kompozás is olyan hihetetlen volt, hogy hogy tudunk egy folyón ennyit menni keresztbe, és hogy lehet az, hogy nem látom a túlpartot... de a térkép megadta a magyarázatot, ez egy hatalmas tölcsértorkolat. Én még ilyet sose láttam, így csak ámultam-bámultam.
A parton tett sétánk után megéheztünk. Már tegnap ajánlottak egy jó parillát (grill étterem), csak akkor zárva volt, gondoltuk ma ismét szerencsét próbálunk, hogy megkóstoljuk mit tudnak az uruguayi marhák. Hát most se volt szerencsénk, ugyanis 4 és 8 között bezárt az étterem, mi meg fél 4 körül értünk oda, de már integettek, hogy 8-kor térjünk vissza. Erre már nagyon rá voltunk pörögve, így csak egy kis túlélő empanadát ettünk, hogy estére ne legyünk tele.
Ahogy az étterem, mi is sziesztázni tértünk, majd 6 körül újra útnak indultunk, hogy a város többi részét is felfedezzük. Nagyon jópofa helyeken jártunk, íme egy kis ízelítő.
Felmentünk a világító toronyban is, ahonnan mivel tiszta idő volt szerencsére, látszódott Buenos Aires. Naplementében különösen szép volt.
Lassacskán elérkezett a 8 óra, és ennek megfelelően meg is céloztuk a parillánkat. Ezennel sikerrel jártunk. Mindketten olyan részét választottuk a marhának, amit eddig még nem próbáltunk, és házi vörösbort, meg salátát kértünk hozzá. Hát nem aprózzák el az adagokat, de az a jó, hogy mivel csak salit eszik hozzá az ember, teljesíthető a küldetés.
Jó kis esténk volt, kellemesen elborozgattunk, végül mi voltunk az utolsók akik távoztak.
