Eredetileg egy hajnali indulásra gondoltunk ma, de végülis errefelé a fél 8-cal is nagyon korán voltunk. Egy lélek se volt az utcákon, mivel itt ilyenkor még csak pirkad.
Ma a Fritz Royhoz tartottunk. A Fitz Roy maga egy nagyon sokat fényképezett hegy, ami egy hatalmas gránittömb, kb háromezer méter magas, de úgy magasodik ki a többi csúcs közül, hogy csak na. Tibi azt hitte még az Argentín út elött, hogy a Fitz Roy és a Torres Del Paine ugyanaz, szóval nem számítottunk csúnya tájra. Az első kilátó kb 1 órányira volt El Chaltentől. Az úton felfelé folyamatosan japán túristák jöttek velünk szembe, de senki más rajtuk kívül. Valószínűleg a japán Lonely ír valami olyat, hogy napfelkeltére menj fel a kilátóhoz. J
A kilátónál nagy szél fogadott minket, de hát Patagóniában már nem lepődünk meg ezen. Már innen is szép volt a toronyként magasodó Fitz Roy és a körülötte lévő gleccserek az őszi tájban.
Ősz lévén minden piros, sárga és narancs színben pompázott. A színes fák között pedig kis patakok, folyók csörgedeztek. Amikor meg felnézett az ember hatalmas hegyek és gleccserek... Nagyon idilli volt a táj. És az utószezonnak köszönhetően nem is volt rengeteg túrázó.
Majd elérkeztünk az utolsó szakaszhoz. Ez egy keményebb rész volt, 1 órás út egy meredek köves óton. Mikor itt bandukoltunk felfelé nem fújt a szél egyátalán, és a nap is sütött, így olyan meleg lett pillanatok alatt, mintha nyár lenne.
Felértünk. Hát itt is gyönyörű látvány fogadott minket. A hatalmas szikla az előtte lévő tóval fantasztikusan nézett ki. A Fitz Roy az egyik legnehezebben mászható szikla a világon. Hát látván, valóban minden elismerésem a mászóké.
Kerestünk egy jó kis szélvédett zugot a kövek között, ugyanis itt már újra fújt Patagónia szele, és élveztük a látványt, meg ebédeltünk egyet. Szép időnk volt, sütött a nap, de a csúcsot mindig eltakarta egy kis felhő. Nagyon szurkoltunk, hogy kibújjon a felhők közül a csúcs, és végül így is lett, megmutatta magát egy kis időre.
Közben a kövek között egy kisegér futott el, amitől én jól meg is ijedtem. Hogy őszinte legyek őrá nem számítottam itt. Lementünk a tóhoz is, gyönyörű színe volt.
A napsütésben a szél se volt annyira durva, így egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy 2 és fél órája ücsörgünk idefenn. Elején még opció volt az is, hogy ezen kívül egy másik túrát is megcsinálunk ma, a Cerro Torres kilátójához, de az elég húzós lett volna távban meg időben. Mivel ilyen szép időnk volt és ilyen jól éreztük magunkat a Fitz Roynál ki is esett a további túra lehetősége. Megmaradt holnapra.
Visszafelé elég gyorsan haladtunk, de azért meg-megálltunk visszanézni és élvezni egy kicsit az őszi tájat.
Visszaérve Chaltenbe megvettük a buszjegyünket a 40-es úton menő buszra április 1-re, meg bevásároltunk szendvicsnekvalóból holnapra. Chaltenben egyébként vannak mókás dolgok, ilyenek pl. a kukák, amiket kicsit átalakítottak. Mennyivel jobb így, nem?
Este egy parillaban vacsoráztunk, koccintottunk egyet arra, hogy 3 hónapja úton vagyunk. :)
