Akármilyen hosszan utazik az
ember, mindig vannak olyan dolgok, amikre nem jut idő, le kell róla mondania.
El Chaltten esetében én eléggé sajnálom, hogy nem tudtunk átmenni Chilébe, mert
szerintem ez lehet az egyik legviccesebb határátkelés a világon. Eléször is el
kell menni busszal/stoppal egy 38 km-re lévő Lago del Desierto nevű tóhoz, ott
egy komppal végig kell menni egy hosszú és keskeny, szinte fjordnak kinéző
tavon. Ott eléri az ember az argentin határt, majd gyalogolni kell 15
kilométert egy másik tóig. Ott van a chilei határállomás. Itt meg kell aludni
éjszaka és következő nap egy hajó átviszi az embert a másik tavon, ahonnan már
van használható út. Nem vagyok róla száz százalékig meggyőződve, de szerintem
ez az a határátkelő, ahol a Motoros naplójában Ernestóék átkelnek egy ladikkal.
Akár ez az akár nem, biztos, hogy szép,
és a chilei oldalon innen megy északra egy gyönyörű út, a Caratera Austral. Ez
tele van tavakkal, ahol komppal kell átkelni és napokat is kell néha várni
arra, hogy legyen hajó ami elvigye az embert. Az Austral itt azt jelenti
Patagóniában, hogy nagyon déli, és mindenre használják úttól pingvinfajtáig,
még nem teljesen értem, hogy miért. Az egész határátkelést számomra még
mesésebbé teszi, hogy ma van az utolsó nap, hogy nyitva van a határ, utána már
nem mennek a hajók tovább a tél miatt. Ez sajnos most kimarad, talán egyszer
máskor.
Ma nem akartunk sok mindent
csinálni, lévén, hogy majdnem 50 km-t mentünk tegnap és tegnap elött. Végül űgy
döntöttünk, hogy megnézünk egy közeli vízesést (Zsuzsi like), és ha közebn
felvesznek minket, akkor elstoppolunk az első tóig a Lago del Desiertoig. El is
indultunk szépen az úton, és hát persze a harmadik autó meg is állt. Ezt azért
szerenécsnek mondanám. Beszéltünk itt olyan francia csajjal, aki délre
szeretett volna menni a középső részről, és hét órát várt az út mellett,
anélkül, hogy felvették volna. Nekünk szerencsénk volt, és egy idősebb házaspár
vett fel minket, akik éppen nyaraltak. Ushuaiaból jöttek, ami Tűzfőld, ami meg
egy sziget a kontinens alatt. Nekem ez kicsit nem volt világos korábban, de a
Horn-fok például ezen a szigeten van, és az átjáró, amin Magellan átment az meg
Tűzföld és a kontitnes között van. A házaspár tehát a Tűzföldről jött, a világ
legdélebbi városából, és nagyon aranyosan el is vittek minket a tóhoz. Már út
közben is csomó szépet láttunk. Egy folyóvölgyben haladtunk végig, és már itt
látszott, hogy remek időnk van.
Közben okosabbak lettünk egy
kicsit Tűzfölddel kapcsolatban is. Itt korábban nyugdíjba mehetnek az emberek,
mint Argentína többi részén, valamint az adók is alacsonabbak. A kormány be
akarja telepíteni ezt a részt, ezért támogatják. Szerintem nem ártana a dolgott
kicsivel északabbra kezdeni, de hát azért valószínűleg ennek katonai okai is
lehetnek, de ez csak az én feltételezésem.
Amikor elértünk a tóhoz, azt
kellett mondanunk, hogy ejha, de persze nem ezzel a szóval. Valóban nagyon
gyönyörű volt. Ki is ültünk a partjára és hosszan elnézelődtünk.
Ezalatt a sofőrjeink elmentek egy
hajókirándulásra. Mi nagyon jól éreztük magunkat a parton is. Elgyönyörködtünk
a kis folyóba, ami a tóbol indult, átmentünk egy kis függőhídon és az erdőben
harkályokra lettünk figyelmesek.
Kifeküdtünk a tó partjára és egy
órán keresztül nézelődtünk a gyönyörű őszi időben. Volt mit nézni, a tó is
fantasztikus, a folyó is és a hegyeken lévő gleccserek is nagyon szépek voltak.
KÉP 76 79 83 86
Szerencsére vissza is vittek
minket Chaltenbe. Bár ez a nap is gyönyörű volt, csak nem tudtunk a fenekünkön
megülni, és hát igen, annyira lázba jöttünk a jó időtől, hogy úgy gondoltuk,
hogy elmegyünk a Cerro Torre első kilátójához újra. Fel is mentünk, és
képzeljétek, pont elkaptuk felhő nélkül. De annyira pont, hogy már fényképezni
is alig volt idő. Ráadásul teljesen szembe sütött a nap, így fák mögé kellett
bújnom, hogy használható képet tudjak csinálni
Mire ez összejött már be is
felhősödött. Nem baj, az a lényeg láttuk. Visszamentünk, de most egy másik kis
úton. Közben a harkályék nagyon szorgalmasan bontották itt is a fákat, nem
tudtuk, hogy mi van. Mivel egy másik kis úton mentünk vissza, kiértünk egy
olyan helyre, ami maga a falu volt. Kb olyan mint Balatonon a parttól 500
méterre fel. Itt találtunk egy jó kis ABC-t és megint sikerült kiváló steaket
kapni. A mostani vágat neve culpa volt, amit még nem tudok, hogy mit jelent.
Nagyon aranyosak voltak itt az emberek nem úgy mint a turista úton lévő ABC-ben.
Furi, hogy a sok turista milyen mogorvává tudja tenni az egyébként jó fej
embereket. Hazafelé még megkérdeztük, hogy lesz-e holnap kaja a buszon.
