A 2,5 órás buszúton elég szép
volt a táj, már messziről látszottak a hegyek, az út mellett meg lámákat és
kondorkeselyűket láttunk. Ez utóbbi hatalmas madár, neki a legnagyobb a
szárnyfesztávolsága a repülő madarak között, 3 méter.
A nemzeti park bejáratánál
kellett egyet adminisztrálnunk, befizettük a belépőt (15e peso, 7500 Ft) és
elmondták a játékszabályokat. Különösen a tűzgyújtási tilalomra hívták fel a
figyelmet, uganis párszor már volt ilyen baleset, hogy egy túrista véletlenül leégetett
egy hegyoldalt. Az utolsó ilyen eset idén januárban volt, de néhány évvel
ezelőtt is volt tűzeset. Itt Patagóniában nagyon nagy a szél és így nehéz
megfékezni a tüzet. Azóta dohányozni is tilos, és kizárólag túra gázpalackkal
lehet főzni, azt is csak a kijelölt helyeken.
Miután ezzel megvoltunk, egy kisbuszt céloztunk meg, ami 2500
pesoért elvisz minket a túraútvonal kezdetéhez. Ezt a szakaszt gyalog is meg
lehet tenni, de nem nagy móka, mert egy murvás úton kell gyalogolni elég
hosszan.
És akkor indulhat a túra, irány
Torres!
Mai célunk a Torres kilátó volt.
Már a kezdetektől fogva gyönyörű tájakon mentünk, ami folyton fényképezésre
késztetett minket.
Az idővel is nagy szerencsénk volt, így nagyon
lelkesen bandukoltunk.
Első útközi állomásunk egy
túristaház volt, ami már zárva volt, azaz épp akkor vitték le a hegyről a
kajákat lovakkal. Itt megpihentünk, a völgyben és ebédeltünk egy jó kis
szendót.
A következő szakasz teljesen más
volt mint az első, itt már főként erdőben jártunk, de az továbbra se változott,
hogy fantasztikus tájakon. Nagyon jól éreztük magunkat és már kezdtük
pedzegetni, hogy mégse csak 2 napot maradjunk, mert nagyon jó itt.
Ennek a szakasznak a végén volt
egy kemping, ahol sátrat is vertünk. Mint ahogy már írtam, itt nincs semmi
kiépítve, csak egy wc, meg egy szélfogó fabódé, ahol tudsz főzni. A patak meg
adja a vizet. A patak mellett kiválasztottunk egy jó kis sátorhelyet, ami a
többiektől messzebb volt, felállítottuk sátrunkat, majd előkaptuk
főzőcuccunkat, hogy vizet melegítsünk matéhoz. Nagyon rákaptunk, finom is, fel
is pörget és jó móka is egyben. Nekem eddigre nagyon megfájdult a fejem
gondolom az időjárástól, így a pihi is jól jött.
Innen már csak 45 percre volt a
kilátó, amire azt írták, hogy napfelkeltekor gyönyörű innen a kilátás a
Torresekre. De mivel ma szép idő volt, a holnapot meg kitudja milyen lesz, úgy
döntöttünk ma is felmegyünk. Kicsit összeszedtem magam, és neki is vágtunk.
Elég meredek volt ez a szakasz, de hátizsák nélkül azért lényegesen könnyebb
menni.
Innen már csak 45 percre volt a
kilátó, amire azt írták, hogy napfelkeltekor gyönyörű innen a kilátás a
Torresekre. De mivel ma szép idő volt, a holnapot meg kitudja milyen lesz, úgy
döntöttünk ma is felmegyünk. Kicsit összeszedtem magam, és neki is vágtunk.
Elég meredek volt ez a szakasz, de hátizsák nélkül azért lényegesen könnyebb
menni. Tibi a végét úgy tette meg, hogy nem nézett fel, én azért csaltam, és
fel-fel néztem útközben is. De mikor felértünk mindkettőnknek elállt a
lélegzete. Hát fantasztikus a látvány.
A három Torres (torony) velünk szemben magasodott, mellettük negyedik társuk, ami bár nem torony, színében viszont annál érdekesebb, ugyanis az alja sárga, míg a teteje fekete. Ennek oka, hogy az alja üledékes kőzet, a teteje pedig gránit. Igen különlegesen fest. A tetején a fekete részben kis csúcsok vannak, amik "kis" tornyocskáknak néznek ki és a túra során különböző oldalról is lehet látni őket.
A sziklák között gleccser "folydogált", volt szerepe bőven a látvány kialakításában. Az olvadó jégből pedig egy csodálatos színű tó alakult ki a tornyok lábánál. Ezeknek a gleccser tavaknak olyan szép kék színük van, hogy az csak na, de Tibi erről már írt korábban.
Beszéljenek inkább a képek:
A szél és a hideg ellenére 1-2
órát nézelődtünk, a végére már el is indult visszafelé a többi túrázó, így
magunk maradtunk Torrsékkel. Nagyon nagy élmény volt.
Sátrunkhoz visszaérve megfőztük vacsinkat, és hamarosan le is feküdtünk aludni, készülve a hajnali kelésre. A kempingnél kiírták, hogy 7-kor van napfelkelte, így 6-6:15-ös indulást tervezünk. A kempingnél még az is ki volt írva, hogy ne kérdezd milyen lesz az idő, ez Patagónia... :-)
