Mivel tegnap kimaradt a Cerro Torre, ma az van napirenden. Ezt ne keverjük össze a Torres Del Paine nemzeti parkkal Chilében. A torre csúcsot jelent, és ez a hegy pedig tényleg úgy néz ki, mint egy torony. Nem volt kedvünk korán kelni, így az indulás is kb fél 1-re csúszott. Elvileg ez egy 8 órás út oda-vissza, így a 8-fél 9-es sötétedésig vissza is érünk.
Az első kilátó ezen a szakaszon is kb 1 órányira volt Chaltentől. Mikor ideértünk felhő borította a Cerro Torrest és a környező sziklákat és gleccsereket, de egy-egy részük azért néha kidugta a fejét.
Ezt már mondták korábban is nekünk, hogy a Torres rész nagyon gyakran felhős, és mi is ezt láttuk, hogy azon a szakaszon még a tegnapi gyönyörű időben is megragadtak a felhők. No de sebaj, azért közelebb megyünk, hátha meggondolják magukat, és odébbállnak.
Ma is nagyon hangulatos utunk volt, a fák között átszűrődött a napfény és néhol kis folyókat, patakokat kereszteztünk.
Majd elértünk a Lago Torreshez, ami egy gleccser tava. Erre nem csak a szemben lévő gleccserből lehet rájönni, hanem abból is, hogy hatalmas jégtömbök úszkálnak rajta. De a felhők ma továbbra se voltak kegyesek hozzánk.
Volt még egy utolsó szakasz hátra, fel egy kilátóig. Nem teljesen értettük az út vonulatából, hogy mire lesz kilátásunk, Torresre, vagy a gleccserre, de nekivágtunk.
Az idő itt már elég borús, és szeles volt. Sőt egyre szelesebb, így igen küzdelmes volt ez az út széllel szemben felfelé. Patagónia kiszámíthatalan időjárásáról, és nagy szeleiről már meséltem. Ez néha annyi küzdelmet jelentett az előrehaladásban, hogy összegyűjtöttem néhány képet mit is tud itt a szél produkálni... mindenki megadja magát neki egyszer...
Patagónia szelével kapcsolatban Tibi is tud mit mesélni:
Igen... mondják, hogy széllel szemben nem érdemes pisilni... Patagóniában ezt azzal lehet fokozni, hogy szélben nem érdemes pisilni. Én háttal áltam a szélnek és úgy próbáltam. Most nem viccelek, sikerült csinálnom egy jó kis vákuum hatást magam elött, a nemes lötty a szélrózsa minden irányában permeteződött, és a minden irány alatt most minden irányt értek.
No de a kis kitérő után visszakanyarodok az utunkhoz, mert szél ide vagy oda, csak felértünk. Torres továbbra is felhőben, de a gleccser így is szép volt.
Visszafelé kitértünk egy kis vízeséshez, ami nagyon szép volt ahogy zúgott az erdőben.
Lefelé menet már hátszelünk/oldalszelünk volt. Ezt kihasználva kicsit vitorláztunk, de ez sem volt olyan egyszerű, mert néha olyan erős volt a szél, hogy rossz útra lökött.
Visszaértünk a tóhoz, innen már nem volt akkor a szél, de ekkorra már beborult felettünk is az ég, a sziklákon meg egy kis megingás után ismét egyre lejjebb kúszott a felhő. Ebből mára már nem lesz csúcsnézés. Visszafelé egy felhő kisért minket, amiből kicsit esegetett az eső. De valahogy sose tudtunk kikerülni belőle, amikor azt hittük, hogy leelőztük, újra utolért minket.
A kilátónál most is lecsekkoltuk hátha látszik valami, de hát persze a rosszabb volt mint eddig. No mindegy, nem lehet mindig szerencsénk az idővel. Chaltenbe érve bementünk egy aranyos waffelesbe, amira az volt kiírva, hogy „hegy előtt és hegy után”. Mi a hegy utánt választottuk, és ettünk egy jó kis waffelt Tibi egy helyi sörrel, mert errefelé nagyon jófajták vannak, én meg forrócsokival, mert azt is nagyon finomra tudják csinálni.
Ezután már csak a szokásos esti bevásárlásunk maradt hátra.
