Reggeli kozben egy csaj jott oda hozzank, hogy, lesz egy filmvetites Argentina tortenelmerol, menjunk be ra, es utana lesz egy kis beszelgetes, majd ha van kedvunk lehet menni tortenelmi varosnezo turara. A film es a tura eleje ingyenes, aztan a tura vege mar fizetos.
Gondoltuk a filmet megnezzuk, aztan a beszelgetesbol kiderul, hogy jo-e a vezetes, erdemes-e benevezni. No mar az elejen bajok voltak, nem mukodott a dvd lejatszo. Tibinek kellett megszerelnie, de nem sikerult eletet lehelni bele. Jott meg egy helyi szerelo csoka is, de o se jart sikerrel, igy ez a programpont maris kimaradt. Kar. Helyette a csaj kezdett beszelni. Ez is kar...
Eleg gyorsan megallapitottuk, hogy ennek semmi ertelme, mert a csaj mondanivalojanak se fule se farka, igy gyorsan ki is szalltunk a tortenetbol.
Ehlyett inkabb a recepcion megerdeklodtuk, hogy merre tudunk mosatni. Nem voltak tul segitokeszek, de vegul megtudtuk amit akartunk. Majd lecsekkoltuk e-mailjeinket, amik kozott Veratol megkaptuk a jo kis tippeket mit erdemes csinalni Buenos Airesben - ezuton is koszi Vera, nagyon jokat ajanlottal. :-)
Neki is vagtunk Buenos Airesnek immaron frissen es uden, tele tervekkel. Eloszor is elvittuk a mosnivalot. Majd kovetkezo kuldetesunk egy jo steak volt. Ki is neztunk uj szerzemenyunkben, a Lets go-ban egy jo parilla (grill) helyet, amit megceloztunk. Nem volt tul kozel de gyalog mentunk, igy utkozben is sok mindent lattunk. Pl az obeliszket az Avenida 9 de Julion
Nemzeti szinhazat
es mas gyonyoru epuleteket
Vegul elertunk a keresett Parillankhoz, ami elso ranezesre nagyon szimpatikus volt. Idosebb helyi bacsik ettek benn jol kinezo steakeket. Igencsak bizalomgerjeszto volt. A bejaranal a hatalmas grillen sultek a gyonyoru husok.
Nagyon finaomat ettunk, es nagyon finomat ittunk is hozza.
Ez egyebkent teljesen erthetelen. A kivalo minosegu marhahus es a bor is olyan olcso itt Argentinaban (a legjobb belszin 3500 Ft/kg, egy uveg jo minosegu vorosbor 1200 Ft), hogy ha jo fott kajat akar enni az ember, a legolcsobban ugy jon ki, ha steaket eszik salataval, es vorosbort iszik hozza. Ez hihetetlenul hangzik, de tenyleg igy van. Ez a kormany alkotasa, ugyanis az inflacio elleni kuzdelmei reszekent nem engedik kivinni a jo minosegu hust az orszagbol, es mestersegesen alacsonyan tartjak a hazai arakat. Non sense, de igy van... ez nekunk csak jo most, de azert nem irigylem a marhatartokat.
De vissza az etteremhez :-)
A mellettunk ulo bacsi kozben kedvesen megszolitott minket. Tudott angolul, igy eleg jol elbeszelgettunk. A mogottunk levo asztalnal egy kisebb tarsasag vitatta meg az elet nagy dolgait.
Mikor Tibi megkerdezte kifele menet a pincertol, hogy esetleg tud-e valami helyet, ahol az egyszerhasznalatos fenykepezogepunkbol elohivathatnank a filmet a kozelben, a csoka korbekiabalt, hogy ki tud ilyen helyet. Egy no jelentkezett is, hogy o tudja a helyes valaszt es gyorsan el is igazitott minket.
Ennek megfeleloen el is indultunk. Bar ahol kellett volna nem talatunk semmit, de vegul sikerrel jartunk, es rabukkantunk egy tuti helyre.
Volt meg egy olyan kuldetesunk is, hogy Patagoniara keszulve jo lenne meleg cuccot beszerezni, illetve turahoz bakit. Utkozben lattunk is nehany outletet, meg turaboltot, de belepve csak amultunk bamultnk az arakon. Hihetetlen milyen dragak a ruhak, cipok. Az outletnek nevezett boltban 50e Ft-ert lehetett volna bakancsot venni. Erre mi mondtuk, hogy koszonjuk szepen, de a tobbi boltban is ugyanez volt a szitu.
Igy ures kezzel folytattuk utunkat.
Recoleta negyedet vettuk celba, ahol a hires nevezetes temeto all. Itt van eltemetve Buenos Aires szine java. Itt nyugszik Evita is, amit az elokelo tarsadalom szulottjei kozul tobben nehezmenyeztek, hiszen o kozel sem nemesi szarmazasu, de meg kellett bekelniuk a gondolattal, mert kilakoltatni megsem lehet.
Jo nagy setat tettunk, kozben elinteztuk a fenykepet, meg Tibi orajan is potoltuk az idokozben elszakadt szijat es seta kozben csodaltuk Buenos Airest. Az ember hallja, hogy Argentina, es foleg Buenos Aires mennyire europai, de amikor sajat szemevel latja, megis megdobbento. Az emberek, a hazak, az utcak, minden...
Belefutottunk egy Freddo fagyizoba, amire Vera is felhivta figyelmunket, igy kiprobaltuk. Nem bantuk meg, nagyon fincsi fagyi volt.
Mikor odaertunk a temto kapujahoz egy kedves holgy epp becsukta az ajtot, mondvan, hogy manana ugyanitt. Nem voltunk tul lelkesek ettol, de nem volt mit tenni, ujratervezes kovetkezett. Megneztuk a temeto melletti templomot, aztan tovabb setaltunk a kozelben levo femvirag fele.
Ez egy hatalmas fembol keszult muveszeti alkotas, ami egy hidraolikus szerkezet segitsegevel reggel kinyilik, mint egy virag, este meg osszecsukja szirmait.
Itt elszorakoztunk egy ideig, majd indulnunk kellett, mert a mosodaban fel kellett vennunk a ruhakat es felo volt, hogy bezar. Volt a kozelben egy bicikli berlos hely, itt meg megkerdeztuk, hogy tudunk-e berelni bicajt (rioi elmenyeinken felbuzdulva), de sajnos eleg gyorsan kiderult, hogy turistak reszere ez nem mukodik. Ezt eleg nagy hulyesegnek talaltuk, morgolodtunk is rajta egy sort.
Viszont igy nem maradt mas, mint a buszozas. Ki is neztuk az utat, ahol kb jo iranyba lattunk buszokat menni. Ott az egyik buszmegalloban megerdeklodtuk, hogy melyikkel kene nekunk menni, es szerencsere pont abbol a megallobol ment is egy a jo iranyba. Vartunk vartunk, de csak egyre tobb ember lett, busz meg sehol. Mar mindenki nagyon ideges volt, tobben fel is adtak a varakozast es elmentek taxival, amikor is begurult a varva vart buszunk.
Busz mar van, de jott a kovetkezo kihivas. Buenos Airesben nem tudsz am barhol jegyet venni a buszra, csakis kizarolag a buszon elhelyezett automatabol, ami viszont csak apro penzt fogad el. Olyan orszagban, ahol viszont a 2 peso is papirpenz, ezt eleg nehez beszerezni. Az apro mizeriarol mar olvastunk, igy gyujtottunk is egy adagot, de fogalmunk se volt, hogy mennyibe is fog kerulni egy jegy. A buszon derult feny arra is, hogy, nem egy tarifa van, hanem a sofornek meg kell mondani, hogy hova mesz, es az alapjan allitja be a tarifat. Nyilvan ha nem ismered a varost akkor ezt buktad, mint mi is, es igy a legmagasabb arat kapod. Ami viszont nem fog foldhoz vagni, mert az is kemenyen 60Ft. Ez egy ujabb olyan pont volt ebben az orszagban, ami elott ertetlenul alltunk: a McDonaldsban a sajtburger 350 Ft, a buszjegy meg 60 Ft. Budapesten ezek az aranyok kicsit mashogy vannak...
No de sikeresen teljesitettuk a feladvanyokat es a buszon voltunk. Idoben oda is ertunk a mosodaba. Felkaptuk a cuccainkat es visszabaktattunk a szallasra. Olyan jol laktunk a steakkel, hogy vacsizni mar nem is kellett, igy csak ejtoztunk a hostelben. Este meg megkerdeztuk. hogy maradhatnank-e meg egy napot, ugyanis elozo nap azt mondtak, hogy ha ma szolunk akkor az rendben lesz es maradhatunk ha szeretnenk. Most meg azt mondja a csaj, hogy jojjunk vissza reggel, erdeklodjunk ujra, hogy van-e hely. No hat ezen jol felhuztuk magunkat, plane, hogy nem is volt szimpatikus a hostel a kisse felfuvalkodott szemelyzettel es az ott lako emberekkel, igy kerestunk egy masik hostelt Buenos Aires masik varosreszeben, a tangoestekrol hires San Telmoban. Szolval holnap koltozes.
