2012. január 25., szerda

Naplo, 2012. januar 25


A mai nap nem indult tul melegen. Az ido boronogos volt, mi viszont a mai nap lenyegesen frissebben ebredtunk, mint tegnap :) igy aztan fogtuk magunkat es elmentunk reggelizni Mimahoz
Itt egy jol lathatoan hippi feher idosebb csoka volt a pincer, mig bent gondoljuk Mima fozott. Ettunk egy jo kis reggelit es ittunk ket turmixot. Itt a turmixokat ugy mukodnek, hogy van egy minimum 5 darabos lista, aminek egyes elemeit ismeri az ember, mint banan, masokrol meg fogalmad sincs, hogy mi pl Ganabana. Na ezekbol a gyumolcsokbol valasztasz egyet ketot vagy harmat. Ezeet jeggel osszeturmixoljak es vagy vizet vagy tejet adnak hozza kivansagod szerint. Mondanom sem kell, nagyon finom, Zsuzsi mindig erre porog. A hippinktol megtudtuk azt az infot, hogy az ananaszt tejjel ne igyuk mert az atomtamadas... hat ezzel is bolcsebbek lettunk.
Ezek utan ugy gondoltuk, hogy valamit ma csinalnunk kene, igy el is mentunk a helyi turistairodaba... ertsd egy fahaz. amin ki van irva, hogy kayaks, snorkeling, dolphins. Na ra is  mentunk erre a delfin dologra. Megallapodtunk, hogy 1-kor indulunk. Meg is jott ertunk Pepe egy fekete fazon egy (Zsuzsi szavait hasznalom:) lelekvesztovel... ugy is ismerik mas videkeken, hogy motoros csonak. Na azzal elindultunk a panamai hatar fele, es kozben meghallgattuk Pepet, hogy micsoda idok vannak mostanaban, mar at sem lehet csak ugy hajozni Panamaba, hanem mindenfele papirok kellenek.


Miutan elhagytuk az itteni Monkey Islandet (nem, itt nincs, Guybrush, akik meg a PCs jatekok elejen jatszottak, azok tudjak mirol beszelek), elertunk egy nagyobb obolhoz, ahol nekunk is figyelni kellett, hogy mikor jonnek a delfinek es hol.
Nem is telt bele sok ido, fel is bukkant par uszony, es Pepe gyorsan arravette az utat. Nagyon ovatosan kozelitett a vezeto. Leirasa alapjan ezek a delfinek Tucuxik, amik a vilag legkisebb delfinjei. Eleg felosek, de allitolag van amikor vannak itt palackorruak is, es akkor egy csoportban szoktak jatszani, es akkor a hajohoz is odajonnek.  Nekunk kb 5 meterre sikerult menni a delifnekhez. Volt amelyik ugralt, volt amelyik viccesen kidugta az orrat es ugy jatszott. Aztan egy nagy szuszzannassal vesznek egy nagy levegot es kb 5 percre eltunnek a viz alatt.



Ami meg aranyos volt, hogy amint visszatertunk a lelekvesztovel es kiszalltunk a gyerekei azonnal odaronahtank Pepehez es segitettek neki hazavinni a dolgokat.. szoval dolgozik itt mindenki kemenyen ;)



Ahogy ezt figyeltuk, az elso napi kocsmankbol elkezdett nekem kiabalni a pincer gyerek, hogy na milyen volt a szendvics? Mondtam, hogy meg nem ettuk meg, de nagyon rohogott. Kozben a helyi arcokkal egyutt ok neztek a Barca meccset... ugy tunt mintha itt nagy kultusza lenne.
Miutan hazaertunk leballagtunk a tengerpartra a kis kertiszekeinkkel es ott olvastunk amig le nem ment a nap.

A Naplemente utan vegul megettuk a szendvicsunket. Nincs nagy tapasztalatom benne, hogy milyen izek hatasok vannak, de ez jo es vicces volt. Meg is ettem hozza egy adag tortillat, es jol elrohogtunk Zsuzsival a haz erkelyen.
comments