Paraguayban csak három napot
töltöttem, mégis úgy érzem, hogy az egyik legjobb élményem volt az az egész
Latin Amerikai utazás alatt. Pedig a hostelekben amikor kérdeztük a többieket,
hogy és Paraguay? mindig azt a választ kaptuk... minek menjek oda, nincs ott
semmi. Ahogy vesszük. Az tény, hogy
Asuncion nem nyújt sokat más városokhoz képest. Azt hiszem ezt a legjobban a díszőrsége írja le. Két fószer az egyik kb 155cm a másik 185cm egymás mellett
és röhögnek őrségváltás közben. De hány
olyan országot lehet találnia világban, ahol az emberek 70%-a kétnyelvű, úgy, hogy az egyik nyelv
az a bennszülött indián nyelv, a guarani. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van
olyan, hogy az ember a buszmegállóban megszólít valakit spanyolul, az meg csak mutogatni
kezd a szomszédra, hogy ő bizony nem beszél spanyolul, de szerinte a másik
igen. Aztán meg ha már a nyelveknél tartunk, hány olyan ország van, ahol
Plattdeutschot beszélnek a sivatag közepén, mert az itteni kis német telepesek
ezt hozták magukkal. És ez nem csak olyan Discoveryn bemutatott sváb néni. A
piacon németnek nézett egy német csóka! Fogta is az alkalmat és meghívott
minket a lánya szülinapjára. Kár hogy nem mentünk... Igen, ilyen élményekben
lesz az embernek része, ha nem olyan helyre megy, ahol rengeteg a turista. Perbálon például kevesebb a turista, mint Szentendrén, de lehet, hogy egy
külföldi turistát hamarabb hívnak meg Perbálon a helyi falunapra.
És hát Paraguay, nem egy népszerű turistahely, mert hát ugye hány olyan ország van, ahol az ember a főtéren bemegy egy szuvenír boltba és ott örülnek neki? Viszont hány olyan ország
van, amelyiknek a történelme annyira érdekes, mint Paraguayé? Én mit tudtam
eddig róla? Semmit! De mostanra kicsit kikupáltam magam.
Elsőként ott van a dicső múlt.
Hogy érthetők legyenek az itteni méretek egy kis kitérővel kezdek. Rio de
Janeirót azt jelenti, hogy január folyója. A város egy hatalmas tengeri öbölben
van, amit a történelmi leírások szerint először folyónak néztek. Amikor
megláttam az öblöt fogalmam sem volt, hogy a viharba lehetett ezt folyónak
nézni, hisz hatalmas. Aztán amikor az ember meglátja a Rio Paraguay folyót, megérti. Ha ezt láttad már, nyilván benézel egy öblöt folyónak. Nagyon durván
széles a folyó, és igen ez anno hajózható is volt. Hogy kicsit jobban mondjam,
felhajóztak a spanyolok egy folyón, most a neve nem érdekes, de azt talán jó
tudni, hogy ennek a folyónak a tengeri torkolatánál van most Buenos Aires.
Akkoriban az egy koszfészek se volt, amit a folyó kevésbé védhető partjára
raktak, és állítólag annyira büdös volt, hogy semmiképpen nem volt nevezhető jó
levegőnek. Szóval innen hajóztak fel, nem is akármiért, hanem, hogy egy nagy
fehér királyt megtaláljanak. No persze nem pacsiért, hanem ezüstért mentek.
Abból nem lett semmi, de persze itt volt bőven Rejtős jelenet. Az egyik
expedíció talált ezüstöt az egyik indián törzsnél, aztán csak később derült ki,
hogy az egy előző európai expedíció ezüstkészlete volt J A lényeg persze Peru elérése volt, de
ebből nem sok minden lett ebből az irányból, ha csak az nem, hogy Asunción lett a kiinduló pontja
az itteni kolonizációnak. Innen fedezték fel Bolívia déli részét, valamint a
mai Paraguay és Argentína egy részét is. Mondjuk ez persze elég vicces, mert
Paraguaynak nincs tengerpartja, szóval azért előre meg nem mondtam volna, hogy Asunción volt az akkori logisztikai hub.
A latin amerikai indiánok „civilizálása”
persze nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy gondolnánk, de pont a paraguayi
területen elég jól alakultak az események. Ennek nagyban köze volt a
jezsuitákhoz. Én a Walter Mária féle törikönyv alapján mindig is úgy gondoltam,
hogy a jezsuiták legnagyobb hozzáadott értéke a civilizációhoz a harapófogóval
való hastépkedés, más néven inkvizíció. Úgy néz ki elég keményen ítéltem meg a
helyzetet, mert amit itt csináltak, az viszont dupla ötös. Létre hoztak
telepeket, amihez odavonzották a guaranikat és hát igen, megmutatták nekik,
hogy kell szekeret készíteni, meg a szekér elé ökröt fogni, meg hogyha elvetünk
valamit, abból lehet kaja. Bár mostanában azt mutogatják képeken, hogy
hárfázni is megtanították őket. Jó, biztos az is nagyon király. Az oktatásért
nem is kértek nagyon sokat, még a keresztelésben sem voltak állítólag
erőszakosak. A többnejűséget viszont nem komálták...ki érti ezt, miért pont
abban találtak problémát? Mindezek mellett nagyon sokat lejegyeztek a guarani
kultúráról, és sokat tettek azért, hogy ez fent is maradjon, pl írtak egy
guarani spanyol szótárt. Ami azt illeti, a jezsuita telepek nagyon sikeresek
lettek, a misszióik bőven átnyúltak a mai Argentína területére. A problémák
akkor kezdődtek, amikor a helyi földesuraknak megnőtt a munkaerő kereslete, és
ezt úgy gondolták betömni, hogy a helyi indiánokat rabszolgáknak terelik. Ez
nem nagyon tetszett a jezsuitáknak, pláne a lassan öntudatra ébredő indiánoknak.
Az lett az egésznek a vége, hogy a spanyol uralkodó kidobta a lázongó
jezsuitákat az országból, mint macskát. A telepeket elhagyták, a templomok
pusztulásnak indultak, a földesurak meg vitték az indiánokat elnyomni.
Paraguay függetlenedése az
1800-as évek elején történt. Napóleon elfoglalja Spanyolországot, erre a spanyol
gyarmatok meg Hawaii-t hirdetnek mind. Eddigre viszont már kezdett Argentína
sokkal erősebb lenni, mint Paraguay. Mondjuk nem kellett ehhez 6 év
Civilizationt elnyomni, hogy az ember rájöjjön, hogy ha a tengeri kijáratban
van egy másik város egy másik országban az előbb utóbb meg fogja vámolni a
szárazföldi országot... Szóval elkezd mindenki függetlenedni, Paraguayban a független
kormányfő Doctor Francia lesz. Tudom, ez úgy hangzik, mint valami Rowan
Atkinson vígjátékban a főgonosz, de tényleg ez a neve. Viszont, tök érdekes és
szerintem nekünk aztán nagyon tanulságos, ami történt. A lényeg, hogy Francia
24 éven keresztül uralkodott diktátorként, de talán azt mondhatjuk, hogy
felvilágosult diktátorként. Sok jó dolgot csinált, nekem az egyik kedvencem,
hogy amikor a latin függetlenedés még nem volt teljesen tiszta, kötött egy
olyan szerződést Argentínával, amiben Paraguay hadi segítséget ígér
Argentínának. Ebben az a király, hogy mivel Argentína ezt aláírta, ezzel
elismerte Paraguay létezését. Azért volt Doc-ban zizi is rendesen. Az egyik
unorthodox intézkedése volt, hogy lezáratta a határokat... teljesen: se ki se
be. Aki bejött az országba, az már ott maradt. Ennek az volt az értelme, hogy
letörje a nagyobb földesurak (az indiángyűjtők) hatalmát, akik marhakivitelből
éltek. Egy másik story szerint kinyíratta az összes kutyát, bár azt nem
sikerült kiderítenem hogy miért, de az látszik, hogy Franciánál azért rendesen elmentek
otthonról. Másrészt a halála után meg kiderült, hogy alig vett fel még fizetést
is, nem hogy ellopta volna a fél országot. Ami számunkra nagyon érdekes, hogy a
csóka full autoriter volt, a gazdaságot meg felívelő pályára helyezte. Csökkent
a szegénység, nőtt a növekedés és csökkent a csökkenés, alapvetően jó... A
paraguayiak szerint meg ez így jól is van. Mármint, hogy volt egy csóka aki
uralkodott rajtuk 100%-ban, és nekik (mínusz földesurak) jobb lett. Nem csoda,
hogy ezek után Paraguay történelme tele van további diktátorokkal, akiket
Paraguay eltűrt, pedig a következők aztán rosszak voltak minden tekintetben.
Az egyik legjelesebb képviselője
a minősíthetetlenül hülye diktátoroknak López volt. Ha azt mondom, hogy
egyszerre állt háborúban Argentínával, Uruguay-jal és Brazilíával, akkor azt
hiszem ezzel elmondtam mindent. Mondjuk Uruguayt nem szép idesorolni, mert a
történet lényege az, hogy Brazília elfoglalja Uruguayt, erre Paraguay félve
attól, hogy ő a következő megtámadja Brazíliát. A hadereinek egy részét
Argentínán át akarja vinni, annak ez nem tetszik, bumm hadat üzenünk neki is. A
paraguayi hadsereg két dologgal rendelkezett egyrészt egy kis elitebb
alakulattal, meg egy nagy adag bátorsággal. Azt hiszem nem kell részletezni,
hogy elbuktak, de azt talán érdemes megemlíteni, hogy 10-11 éveseket is
besoroztak, hogy a tiszteknek sem volt cipője annyira szegények voltak és hogy
Lopezünk ez alatt végezteti ki a vezérkart, mert szerinte árulók. És akkor ezt
figyeljétek: a lakosság fele hallt meg! A fele vazzeg! Ok, de akkor nem volt
férfi? Nem! Kb harmincezer férfi maradt a végére, nem elírás! Na ez már az egyháznak is elég
volt, hogy megengedjék a többnejűséget, persze csak hallgatólagosan. Paraguayt a nők építették újjá, és ez a mai
napig látszik. Míg más latin amerikai országban a nők után füttyögnek,
láthatóan másodlagos állampolgárok, itt ha nem is főnökök, de pl simán
intézkednek, reklamálnak egy buszmegállóban.
A következő háború története (már
20.század, harmincas évek) is zseniális a maga nemében. A terület két
legszegényebb országa Bolívia és Paraguay háborúba kerül egy sivatagi
területért, amiről mindketten azt hiszik, hogy olajban gazdag, a háború végén
pedig senki nem talál olajat, hanem nyertek egy sivatagot.... nem akarok ehhez
sem hozzáfűzni többet.
És akkor persze ott a story
majdnem vége, Stroessner a hideg háború alatt, aki begyűjti az összes hogyan
szúrjunk el egy országot plecsnit. Menedéket nyújt náci háborús bűnösöknek, maximumra pörgeti a
kábítószer csempészetet, megépíti a világ legnagyobb vízerőművét, ami arany tojást
tojó tyúkja lenne Paraguaynak a környezeti katasztrófa kárára, de hogy-hogy
nem a pénz eltűnik éveken keresztül. De legalább ugye nem volt kommunista, és
hát az amcsiknak ez elég volt ahhoz, hogy megtűrjék, amikor már mindenki
elítélte az országot. A végén a saját pártjából egy katonatiszt buktatta meg.
Az ország 1990 óta próbálkozik a
demokráciával, és hát azért több kevesebb sikerrel halad előre is. Ugyanakkor
nehéz egy olyan országban demokráciát építeni, ahol a jólétet és a biztonságot
mindig is vezetőktől várták az emberek. Az Economist legutolsó paraguayi cikke
szerint nemesfémet találtak Paraguayban. Én nagyon remélem, hogy ennek nem az
lesz a vége, hogy jön megint egy vezér, aki megmondja a tutifrankót. Sőt még
jobban remélem, hogy jön egy, aztán a paraguayiak megmutatják neki, merre
tágasabb...
