A mai nap programja, hogy
elmegyünk egy gyalogtúrára, aztán meg egy lovastúrára. A gyalogtúrához el is
készülődtünk a korai reggelivel, aztán indultunk be a dzsungelbe. A vezető, aki
nem volt se egy biosz se egy angol tanár az itteni erdőt dzsungelnek hívta, ami
azért túlzás, de kétségtelen, hogy voltak sűrűbb részek. Számunkra az volt a
legjobb a túrában, hogy abszolút nem ösvényen mentünk, hanem egy késsel vágta
az utat, vagy csak hajolgattunk a fák között. Érdekes volt, hogy több esetben
pálmafák között mentünk. Ezek a pálmák, nem kókuszpálmák, hanem olyanok mint
egy hatalmas haraszt
Állatok közül sikerült kiszurni
egy bőgőmajmot, aminek a nősténye szürke volt. valamint emlősök közül még
koatikat láttunk ismét. A koatik nem lettek volna érdekesek, de most azzal
produkálták magukat, hogy felmásztak a pálmafák tetejére, és ott hatalmas
ricsajjal ugrálnak egyik fárol a másikra. Ezek a koatik kisebbek voltak, mint
amiket eddig láttunk, de még így is elmondható, hogy egy kisebb mosómedve
nagyságuak, így elképzelhető, hogy mekkora ricsajt produkálnak, mikor ugrálnak.
Madarak közül láttunk egy trogont (röviden: egy szines madár) és a kék
papagájokat is sikerült megpillantani. Ők mindig párban járnak/repülnek. Nagyon
megöröltünk neki, hogy sikerült vadon is látni ilyen madarakat, amik egyébként
elég ritkák (mondjuk kiszúrni nem olyan nehéz őket J)
Érdekes volt még a szavannás
rész. Itt mindig sasoltam, hátha kiszurok egy hangyászt, de nem jött össze.
Növényekből két érdekes dolog volt. A képeken bájos segítőm mutatja be őket:
 |
| Egy olyan növény, ami annyira érdes, hogy manikűr reszelőnek pont kiváló |
 |
| Egy furulya alakú fa |
Visszafele a szállás felé még
beugrottunk egy farmra, ahol lekaptam a helyi cowboy bácsit (fényképen..)
Amugy ez elég nagy meglepetés
volt nekünk, hogy mindenütt farmok vannak a Pantanalban. Ok, azt én is értem,
hogy nagyon termékeny a talaj, lévén ez az egész nem más, mint egy ártér, de
azt nem értem, hogy nemzeti parkban, hogy lehet marhát tartani... AZ biztos is
volt számunkra, hogy jaguárt azt nem fogunk látni, mert ha itt volt is, azt a
farmerek már ezer, hogy lepuffantották.
Ebéd után egy kis szieszta volt,
addig én átmentem egy gázlón a folyó túl oldalára egy fotóra és vesztemre. A
fotó szerintem egész jó lett
ellenben poló nélkül folyópartramenni
nagyon nagy butaság, tényleg majdnem megettek a szunyogok. Szóval délutáni
programként irány a lovak. Már tegnap feltünt, hogy nagyon jó állapotban voltak
itt a lovak, no persze nem azokat kaptuk, de összességében nenm volt velük
semmi gond, jól is birták. Zsuzsi mondjuk egy olyan lovat kapott, ami kicsit
Flinstone-os volt, majdnem hogy lábbal kellett beindítania. Ez egy fiatalabb ló
volt, és azért kapta, mert hogy jól megy. Hát ezzel nem is volt gond: Mi
voltunk az egész csoportból az egyetlenek, akik tudtak lovagolni, de ezen igazából
csak mi aggódtunk. Egy fél óra után már vágtáztunk is, és azt kell mondjam,
hogy mi rettenetesen élveztük a saját részünket, de még úgy, hogy valamennyire
tudunk lovagolni, még így is félelmetes volt, hogy a vezetők mennyire nem
törődtek azzal, hogy mi mennyire balesetveszélyes. A lovak össze vissza mentek, amitől simán
megijedhetnének, a vezető a sor végéről hatalmas kurjantásokkal vágtázik előre,
amitől persze a többi ló is megijed, és simán hagynak tök kezdőket egyedül
előrelovagolni. Mi alig birtuk szoríítani a térdünket, de nagyon élveztük. Meg
azt is, hogy senki nem esett hatalmasat. J Nagyon nagy élmény úgy lovagolni, hogy egy
kis tóhoz érünk, és akkor röppennek fel a madarak, hogy patakon átgázol az
ember és hogy egy szavannán vágtat
Ami még nagy pozitívum volt, azok
a lovak, amik viszont full kezesbárányok voltak, teljesen azt csinálták, amit
mondtál nekik. Ez nagy felüdülés volt az otthoni viszonyokhoz képest, ahol
mindenért küzdeni kell a lovakkal.
Este mikor visszaértünk már
világos volt, hogy a sipcsontomon nem sok bőr maradt és hogy rendesen el is
fáradtunk. Megkérdeztük, hogy fel lehet-e állítani egy sátrat, és pikk pakk fel
is dobták nekünk. Vacsorakor megtanultam a Janif kártyajátékot és utána Zsuzsi
rábeszélésére beneveztünk az ott rögtönződött ivós játékba. Volt ott mindenféle
móka, minden mondat végére azt kell tenni, hogy „a gatyámban”, örülten futkosni
a ház körül, stb. Mi tartottuk a lépést a többiekkel, de azért 10 éve jobban
ment volna J.
A játék után még beszélgettünk két izraelita sráccal katonaságról, vallásról,
politikáról, szóval jól megmentettük a világot.
