De hősiesen felkeltünk és 7:30-ra
készen is álltunk a nap délelőtti proramjára, a hajótúrára. Természetesen ma se
ránk kellett várni az indulással...
Először dzsippel vittek minket a
folyóhoz, kb 40 perc volt az út. Közben
meg is álltunk egyszer, mert két jaribu ácsorgott az út menti kis tóban. Ez a
legnagyobb gólyafaj, de ekkor még csak viszonylag messziről láttuk őket.
Elérkeztünk a folyóhoz. A mentőmellény
felvétele után be is szálltunk a csónakba.
Iszonyat hőség volt, felhő egy
se, nagyon erősen tűzött a nap. A motor nem akart indulni, így jött a nagy szerelés,
motorcsere, stb. Mi eközben a csónakban aszalódtunk. Fél óra múlva készen állt
a paripa, és neki is vágtunk a folyónak.
Vadul sasoltuk a folyó menti
bokrokat, tisztásokat, fákat, mert azt mondták, hogy ha látunk is jaguárt, azt
a folyóból fogjuk. De minden igyekezet ellenére ez nem jött össze. Viszont láttunk
madarakat, és ami új volt, vízi disznót (capybara). Nem voltak túl félősek, így elég közel
tudtunk menni hozzájuk a csónakkal.
A nagy hőségben jól jött, hogy
megálltunk fürdeni. A vezetőnknek elhittük, hogy ezen a részen nem lesznek kajmánok,
annak ellenére, hogy nem sokkal korábban láttunk egyet a vízben.
A felfrissülés után már sokkal
kellemesebb volt a visszaút. Találkoztunk egy horgászcsapattal is, akik nagy
büszkén mutogatták zsákmányukat. Míg mi őket fényképeztük, ők minket... ez
aztán a turizmus J
A csónaktúra után visszamentünk a
szállásra. 11-re már kész is volt az ebéd. Bár ez elég korainak tűnt, de itt
farkas törvények uralkodnak, így akkor eszik az ember amikor még van mit J
Ebéd után benyomtuk a szunyát,
majd indulás előtt még egy frissítő zuhanyt iktattunk be. Megyek is a fürdőbe,
nyitok be, erre egy csaj sikít fel. Nem gondoltam, hogy ilyen ijesztő
vagyok... hát nem is én voltam aki miatt sikított, hanem az ajtó mögött
meglátott egy kígyót. Bementem, megnéztem én is, de épp próbált átmenni a
zuhanyzóból a vécébe, így csak a farkát láttam. Megnyugtattam a csajt, hogy ez
mostmár átment, nincs semmi gond. Fél perccel később, azonban újra megjelent a
kígyónk (úgy látszik a wc nem tetszett neki), ekkor már teljes hosszában
láttam, mintegy 1 m-es volt. Gyorsan ébresztettem Tibit, és szóltunk a
többieknek, hogy nehogy lemaradjanak az eseményről, meg a vezetőknek is, hogy
legalább nézzék meg mérges-e. Arra nem tudtak válaszolni, hogy milyen fajta
kígyó, de azt legalább megállapították, hogy nem mérges.
A kígyó kereste a kijáratot a
farönkök között, de útközben beiktatott egy kis ebédszünetet, és elkapott egy
békát. Nagy élmény volt látni ahogy a békalábak lógnak ki a szájából. Sajnos a
kép erről nem sikerült a fényviszonyok miatt, de szerencsére mindketten láttuk élőben.
Mérges, nem mérges, azért mi lányok
úgy döntöttünk, hogy inkább a férfi zuhanyzóban fürdünk biztos ami biztos.
A pihi és a nagy izgaalmak után
3-kor ismét útrakeltünk a dzsippel.
Kb 45 percet mentünk itt-ott
megállva. Az út menti folyóban láttunk bébi kajmánokat, amint igyekeztek anyjuk
után,
meg óriás vidra fészkét is, de
lakója épp nem volt otthon.
Visszatérve az útra egy csapat vízi disznó ment át előttünk.
Visszatérve az útra egy csapat vízi disznó ment át előttünk.
Ekkor már látszott, hogy kb 2
perc és leszakad az ég, így felmerült a kérdés, hogy mi legyen, menjünk-e a
dzsippel tovább, vagy menjünk be az erdőbe. Mi az utóbbit választottuk annak
reményében, hogy itt több állatot fogunk látni. Amint elindultunk el is kezdett
szakadni az eső. Ez az a kategória, amikor igazából semmi se véd meg attól,
hogy csurom víz legyél. De nem volt nagy para, mert meleg volt. Nagyon hangulatos
volt szakadó esőben bujkálni a pálmák között.
Egyszercsak egy vaddisznó bukkant
fel, aki nem is hallott minket az esőtől, majd mikor mégis észrevett, szegény
úgy elpucolt, azt se tudta hol van. Mikor elállt az eső hirtelen elkezdett életre
kelni az erdő. Mindenhonnan madarak csicsergése, majmok bőgése hallatszott.
Néha kimenünk az erdőből és egy-egy tónál figyeltük meg a lakókat. Voltak jaribuk,
kajmánok, kócsagok, és még sok-sok madár.
További bandukolásunk során
láttunk még majmokat, papagájokat, meg nagyon érdekes fákat.
Mire visszaértünk a dziphez már
sötétedett. Az volt a terv, hogy az eddigi túrát összekötjük az éjszakai túrával.
Így kocsikáztunk még egy kicsit tovább az úton, majd mikor már teljesen
besötétedett elindultunk visszafelé a dzsippel. Az éjszakai túrák azért
érdekesek, mert a legtöbb állat sötétben aktív, így több mindent lehet látni.
De sajnos nem volt szerencsénk. Azért így is láttunk az út közepén egy
tarantulát, meg késöbb a mezőn két rókát. Meg a folyókban a kajmánok szemeinek
csillogását.
A mai este már lightosabban telt
mint a tegnapi, vacsi, kis beszélgetés és csicsi. Mikor aludni tértünk,
kiderült, hogy az esőt nem bírta ki a sátor, csurom víz volt minden, így ismét
függőágyban töltöttük az éjszakát.
