A mai napi cél a W túra közepe
volt. Ez egy írott W és tegnap elött mentünk fel a W jobb oldalára, ma pedig a
középső rész jön, és úgy számoltuk eredetileg, hogy holnap jön a W bal ága. A W
alján nagyjából egyenletes magasságban megy az ember és a szárakon kell
szintkülönbséget menni. A mai középső rész neve Valle de Frances, azaz franciák
völgye és már előre mondták a tegnap elötti kempingben, hogy nagyon jó, így
aztán izgultunk is az időért rendesen. Mindezek mellett volt még egy rész,
amiért lehetett izgulni. A mai nap kb 30 kilomisit kell gyalogolnunk és ott
kellett lennünk a W bal alsó sarkában este 6-ra, ha azt akarjuk, hogy ma este
visszamenjünk komppal. Őszintén szólva akarta a fene, csak hát kajánk nem volt,
pénzünk is kezdett kifutni, és az időben sem lehetett biztos az ember. Amikor
reggel felkeltünk, akkor például hideg volt. Mivel szinte semmi kajánk nem volt
befizettünk egy reggelire és vettünk egy uzsisdobozt is. A reggeli bőséges
volt, és az uzsisdobozban is volt csirkésszendvicsé, műzli, mazsola, alma,
szóval mára, és nagyon rossz eseetben holnap reggelig el voltunk látva.
Az utunk első 2 órás szakasza az
ingyenkempinghez vitt, ahol akartunk volna megszállni, ha vehettünk volna tegnap
kaját. Ezt a részt sikerült is másfél óra alatt lenyomnunk. Az út rögtön egy
zseniális napfelkeltével indult a szálláson, majd egy fantasztikus színű tó (Nordenskjöld,
ha nagyon érdekel valakit, de szeintem megjegyezhetetlen nevű) mellett mentünk.
Közebn ráláttunk arra a
fantasztikus völgyre, ami több Torres del Paine képen szerepel A gleccser egy
nagyon mély és szűk völgyet vágott ki a két így már csúcs közé.
Pár erösebb kapaszkodó jött, és
utána már látszott is a Valle de Frances bejárata bal oldalt egy szép kis
gleccserrel
A kempingnél ledobtuk a cuccunkat
és most már csak meleg ruhával meg vízzel meg egy kis kajával indultunk
felfelé. Nem volt egyszerű a felfelé út, az eső lába eléggé lógott, és a szelet
azt hiszem Zsuzsi már eléggé részletezte. Az első kilátónál azonban már
kezdtünk örülni, mert látszott, hogy bár felhős az ég, azért fogunk látni itt
pár dolgot. Közben a gleccser hatalmasakat morajlott, szóval most sem volt
probléma a drámai hatással.
Az út szerencsére nagyrészt
erdőben vitt végig, de még így is volt olyan rész, ahol ki kellett dugnunk a
fejünket a szélvédett helyekről.
Az utolsó kapaszkodó elött
megpihentünk, de aztán nagyon könnyen felértünk a csúcsra. ott viszont olyan
látvány fogadott minket, ami valóban lélegzet elállító volt. Jobb oldalt olyan
sárga és fekete kétszínű hegyek, amiket már Torres Del Painenál is lehetett
látni (gránit + üledékes kő), középen hatalmas sziklahegyek, olyan is, aminek
nem véletlenül katedrális a neve. Balra egy hatalmas havas hegy terült el, a
glecccser sajnos már nem látszott, de így is zseniális volt. És végül Zsuzsi
kedvence a hátunk mögött megbújó tó. Alig hittünk a szerencsénknek, mert közben
a nap is kisütött.
Közben megettük a kis
szendvicsünket. Itt jegyzem meg, hogy magyar ember magyar szendvicset eszik,
szóval chilei zsömle szerű cuccból, aji nevű chiliből, és spanyol kis
chorizóból, elég frankó gyulai kolbis TV paprikás szendót tákoltunk össze:
KEP 467
Innen fogtuk magunkat és
elindultunk lefele a hegyen nagy boldogan és többször megálltunk fényképezgetni
a gyönyörű napsütésben. A szél azért sosem állt meg teljesen, és lefelé a végén
már fárasztó volt a mozgó nagyobb köveken menni. A lenti kempingben felkaptuk a
cuccunkat egy gyors technikai szünet után pedig nekivágtunk a két és fél órás
útnak, amit ügyesen sikerült két óra alatt teljesíteni. Ez kb. 7,5 km
volt, és nem véletlenül siettünk, mert
el akartuk érni a 18:30-kor induló kompot. Tipliztünk is rendesen, közben a
Lago Skottsberg mellett mentünk el valamit, egy olyan helyen, ami nemrég égett
le. Az egyik szép volt a másik meg érdekes
Aztán jött sajnos a hidegzuhany.
Ügyesen megérkeztünk időben az utolsó szálláshelyünkhöz, de kiderült, hogy a kempinget már lezárták, nem igazán derült
ki, hogy a tűzeset vagy már a közelgő
idényvég miatt. Elég az hozzá, hogy a kaja egy egész napra 8000 Ft lett volna
és 15ezer a szállás. Na ennyi pénzünk viszont nem volt. Sajnos már a bolt is
bezárt az idényvég miatt és így kaját sem tudtunk venni. A következő
szálláslehetőség viszont még 11km-re lett volna. Mi leginkább nagyon felhúztuk
magunkat, hogy mi az már, hogy ennyibe kerül, hogy nem lehet sátrazni és hogy
ezt miért nem mondták előre. Azon kívül persze nem akarok úgy tenni, mintha nem
lettünk volna közben holt fáradtak is. Szóval nem volt nehéz a döntés és mivel
szerencsére időben ideértünk fel is tudtunk szállni a kompra. A hajón
visszafele még egy fantasztikus kilátással lettünk gazdagabbak.
A buszról még el tudtunk búcsúzni
a naplementében lévő Torrestől. Összességében hatalmas mázlink volt, hogy ilyen
őszies időben ennyire jó időnk kerekedett. Nagyon örültünk, hogy itt maradtunk
még erre a pár napra és egy fantasztikusat kirándultunk, összesen kb 60
kilomisit mentünk..
A városba visszatérve leadtuk a
bérelt cuccainkat és fél 12-kor egy jól megérdemelt sör után holtfáradtan és
boldogan döltünk be az ágyba.
