2012. február 10., péntek

Naplo, 2012. februar 10.

Masfel honapja utazunk, de mar igy is rengeteg elmeny ert minket, es mar a negyedik orszagban vagyunk. Ugy ereztuk, hogy kell egy kis pihenes, kikapcsolas mielott belevetjuk magunkat a rioi forgatagba. Igy ezt a napot erre akartuk szanni. Minel kevesebb dolgot csinalni, hogy letisztuljanak az eddigi elmenyek.
Gondoltuk, hogy netezgetunk egy kicsit, irogatjuk a blogot, de a technika ordoge nagyon rank szallt az utobbi idoben, igy szerintem mar mondanom se kell, hogy reggel elromlott a net a szallason...Hat ennyit a netezgetesrol. De legalabb a kis gepunk jol mukodott, es addig is tudtunk rajta irogatni, csak nem tudtunk semmit feltolteni.
A hostel recepciosatol meg akartuk erdeklodni, hogy megis mikorra varhato, hogy megjavitjak a netet, ekkor viszont mindossze annyit tudtunk kideriteni, hogy a recepcios nem beszel angolul, es spanyolul se. Csak portugalul... es ezt ugy probalta kompenzalni, hogy raadasul bunkon valaszolt. No hat ezt meredeknek gondoltuk. Mielott Braziliaba ertunk voltna ugy gondoltuk, hogy nem lesz nehez a kommunikacio, mert ekkora orszagban csak beszelnek sokan angolul, de ha nem is, majd a spanyollal biztos elboldogulunk... No erre eleg hamar rajottunk, hogy nem igy van, de megis nehez elhinni, hogy ennyire. Annyira, hogy egy turizmussal foglalkozo intezmenyben sem beszelnek angolul. De ez hagyjan, a legmegdobbentobb az volt, hogy a spanyolt se ertik, es a portugal probalkozasainkat is alig akarjak megerteni. Viszont amikor ok mondanak valamit, akkor folyekonyan, minden segito kezmozdulat, vagy lassitas nelkul mondjak a szoveget. Es nem zavarja oket, hogy mondjuk, hogy nem ertjuk. Megismetlik ugyanugy, vagy meg hosszabban. Erre Tibi azt a taktikat szoka bevetni, hogy magyarul kezd beszelni veluk, es ezen a ponton teljesen lefagynak, megzavarodnak, hogy ezt nem ertik. Majd 2 perc fagyasi szunet utan folytatjak ott ahol abbahagytak.
Szamunkra nagyon meglepo volt a kommunikacios kepesseg ilyen merteku hianya. Voltunk mar par orszagban, ahol nem beszeltuk az orszag nyelvet, de mindenhol egyszerubb volt kommunikalni, mert az emberekben benne volt, hogy probaljak megerteni a masikat. Itt meg teljesen forditottjat tapasztaltuk. Mar azon is gondolkodtunk, hogy biztos mi faradtunk el, es elfogyott a turelmunk, de a kovetkezo napok se gyoztek meg minket.

Delutanra megjott a mozgashianyom (ennyit a pihenesrol), es egy kis setara indutunk a Copacabanara. Es csak amultunk bamutunk. Zsenialis ez a varos. Egy varos gyonyoru tengerparttal. Buszmegallo szeru kondiallvanyokkal, amin huzodszkodnak a sracok, a parton futnak, fociznak, ropiznek az emberek, rengeteg biciklis, gordeszkas a bicikliuton stb.



Es akkor meg a pasikrol nem is szoltam... Nem hiaba a rengeteg kondi alvany, kigyurt pasik tomkelege jarkal fel-ala. Igen, Copacabana (es Rio tobbi partszakasza is) a csajoknak nagy paradicsom. Tibi kicsit csalodott is volt, a lanyok ugyanis nem igazan jeleskedtek. :-)
Szoval csajok igen kiraly hely ez, tudom javasolni, sracoknak viszont erdemes lehet felkeszulni az utazas elott egy komolyabb edzestervvel.





Hat igen, ez Rio. Nem lehet kikapcsolni. Csak egy kis seta, es maris rengeteg uj elmeny eri az embert. A tengerparton ittunk egy kokuszt, meg caipirinhat, vacsiztunk es visszabattyogtunk a szallasra.

comments