Nagy nap van ma, megyünk a vízeséshez :-)) Ma a brazil oldalról nézzük meg az Iguazut, holnap meg majd Argentinából is becserkésszük.
A reggeli kelés nem ment olyan zökkenőmentesen mint gondoltuk, de azért 10-re már odaértünk a nemzeti park bejáratához. Nem volt nagy tömeg. Jegyvásárlás után, ami 42 reál fejenként, egy busz vitt minket el a park különböző pontjaira.
Nagyon pozitív volt ezzel a térséggel kapcsolatban a tapasztalatunk, sokkal jobb fejek az emberek, tudnak kommunikálni (és itt most nem az angol nyelvről van szó, hanem azok is akik nem tudnak angolul el tudják mondani mit akarnak és megértenek minket) és segítőkészek. A parkkal is nagyon meg voltunk elégedve sok szempontból. Szervezett volt, a buszon mindent elmondtak angolul is, és figyeltek arra is, hogy a kuncsorgó koatikat senki se etesse, és ők se járjanak az éttermek felé.
Viszont volt egy dolog, ami nagyon bosszantó volt a parkban, ami már befelé utunkon megütötte fülünket, hogy az első állomásnál bemondták: innen vezet egy 9 km-es út, amit gyalog, vagy biciklivel lehet megtenni, de felhívják a kedves vendégek figyelmét, hogy ez opcionális, nincs benne a belépő árában. No ezen eléggé felhúztuk magunkat, hogy 42 reált fizetünk (5500Ft), és nem mehetünk végig egy erdei úton, ami a nemzeti parkban van?
No de lehűtöttük magunkat, és mentünk tovább a vízesés felé.
Először egy kilátóhoz értünk, ahonnan ez a látvány fogadott minket:
Szép nagyon ez is, de valahogy nem erre számítottam. A képeken azért több víz szokott lenni. Talán nincs elég nagy vízhozam? Morfondíroztam magamban, és haladtunk tovább a kis úton. Itt azért megnyugvással töltött el, hogy van folytatás.
Majd nem sokkal később megpillantottuk az igazi csodát, az Ördögtorok nevű vízesést:
Hát ez valami fantasztikus volt! Jó sokáig néztük, ahogy zúdul le a hatalmas víztömeg. Csak ámultunk, bámultunk. Dönörű-dönörű volt!
Nem volt egyszerű engem arrébb tessékelni amikor jött egy újabb túrista áradat és fényképezkedni akartak. Néha kisütött a nap, és ilyenkor szivárvány lett a folyó fölött ahol az egyik vízesés lezúdult.
Mikor kigyönyörködtük/tem magunkat, tovább mentünk. Felfele haladva még volt egy-két helyen jó rálátás az oldalsó vízesésekre.
Visszatérve az útra már újra előjöttek a koatik is némi nasi reményében, de nem igazán jártak sikerrel.
Visszafelé ismét a belső busszal mentünk. Gondoltuk megnézzük azt a 9km-es utat, csak nem olyan drága. Le is szálltunk annál az állomásnál egy másik párral együtt. Már jöttek is elénk a dolgozók. A bejáratnál gyorsan világossá vált, hogy itt nem lehet csak úgy sétálgatni, 130 reálért (kb 17e Ft) léphetsz be és ezért a pénzért vagy gyalog, vagy biciklivel megteheted a 9 km-es utat, majd hajókázhatsz egyet a vízesésnél. De olyan opció nincs, hogy te csak körbesétálsz a nemzeti parkban. No hát erre a másik párral egyetemben mondtuk, hogy akkor viszlát.
Volt még eggyel visszább egy másik megálló, ahonnan indultak utak, oda visszamentünk még érdeklődni egyet, de ott csak annyival volt nagyobb a kínálat, hogy 30 reálért ajánlottak egy 1,5 km-es sétát. Hát ezt szintén nem kértük. Ezek meg vannak veszve.
Ez nem volt szimpatikus a parkban egyáltalán, hogy befizeted a belépőt, aztán még egy sétát se tehetsz az erdőben, ráadásul nem írják vagy mondják el előre az árakat, hanem a helyszínen szembesülsz vele.
No de azért nem estünk kétségbe, mert volt még egy madárpark a nemzeti parkon kívül, amire kiváncsiak voltunk. Oda csak 27 volt a belépő, és ez egy nagyon pöpecül kialakított park volt. Papagájokkal indítottunk, akik között volt egy mókás beszélő pár.
Aztán jött egy olyan ketrec, ahova be lehetett menni a madarak közé. Itt a tucánok voltak a legjobb fejek, de voltak curassaok és más madarak is.
Tucánék nagyon viccesen tudnak ugrálni
Láttunk még flamingókat, király keselyűt, anakondát (tudom, az nem madár, de belőle is volt egy nagyobb példány), boa constuctort, és sokfajta papagájt. Nagyon tetszett a parkban, hogy pl az egyik hatalmas sas pár fészke be volt kamerázva, így a képernyőn keresztül bele lehetett látni mi történik ott. Meg volt egy pult, ahol a különböző madarak tojásait lehetett szemügyre venni. Ezen kívül minden ki volt írva és jól követhetőek voltak az ösvények.
A jófej tucánokon kívül a park másik nagy attrakciója (legalábbis számunkra) a papagájok voltak. Ara papagájt már láttunk Costa Ricán, de itt két újabb fajt is megcsodálhattunk, amik ugyanolyan nagyok mint az ara, csak az egyik kék, a másik pedig kék-sárga. Mint a tucánéknál, itt is volt egy ketrec, ahova be lehetett menni a papagájok közé. De itt azért már közel sem volt olyan nyugis a nézelődés. Jópárszor le kellett húznunk a fejünket, mert egy hatalmas madárnak épp útjában voltunk. Amikor nyugiban voltak nem volt para, de amikor elkezdtek civakodni, hatalmas ricsaj volt, egyik-másikat lependerítették az ágról, és csak úgy suhantak jobbra-balra a fejünk felett. Aztán elcsendesedett a csetepaté, és újra megfigyelhettük őket, ahogy fejjel lefelé himbálóznak, vagy a lábukból esznek, vagy épp isznak.
Aztán kimentünk a ketrecből, léptünk pár lépést, és ott voltak a fán szabadon ugyanazok a fajok. :-)
Kicsit arrébb pedig fényképezkedni is lehetett velük.
Sok élménnyel teli mentünk vissza a busszal Foz de Iguazuba a szállásra.
Tibi este szuper bolognait csinált vacsira, amit meg kell hagyni nem olyan egyszerű az adott körülmények között. Elkortyoltunk hozzá egy üveg brazil fehérbort, ami nem volt rossz, de azért ilyen áron nálunk jobb bort lehet kapni.
