Kivettünk két cangát, és elindultunk a botanikus kert felé, amiről azt hallottuk, hogy elég jó. A Copacabanan és Ipanemán kerekeztünk végig, majd Ipanema végében elkanyarodtunk Rio nagy tava felé. Szinte végig bicikliúton tudtunk menni.
Nagyjából egy óra alatt értünk el a botanikus kerthez, ami pont jó, mert már le kellett tennünk a bicikliket. (1 óra után 15 perc szünetet kell tartani). A botanikus kert körül több lerakóhely is volt, így nem volt nehéz találni egyet.
Eléggé megéheztünk. Egy jó kis biciklis kávézót találtunk. Nagyon megtetszett nekünk a hely, nagyon ötletes volt.
Elég hamar meg is hozták a kajánkat, és hozzá a dizájnos só, bors és oliva tartót. Tibi ki is próbálta rögvest, de nem járt túl nagy sikerrel, ugyanis a só szórófeje az első mozdulatra leesett, és a dizájnos üveg teljes tartalma a kajájára borult. Bosszankodott is, de aztán végül kért egy új kaját. Nagyon rendben volt a kiszolgálás, mert minden vita nélkül hoztak egy másikat és a végén nem számolták fel újra. Sőt még kedvesen jött is beszélgetni a pincér srác.
Kis kalandunk után jöhetett a botanikus kert. Hát őszintén, nem voltunk elájulva tőle, de azért néhány jó dolgot láttunk.
Pl a kérge színét az év során változtató fákat
hatalmas leveleket (2m átmérőjű) növesztő vízililiomot
illetve orchideákat és broméliákat. Ez utóbbiakról több érdekes infót is megtudtunk, mert itt nagy meglepetésünkre volt angol nyelvű leírás. Például néhány bromélia faj alja azért piros, mert ezek lent laknak, és oda már csak vörös fény ér el. A levél alja piros, ezen visszaverődik a vörös fény és így a levél tetején kétszer tud fotoszintetizálni (azt hiszem).
A kert után újra biciklit ragadtunk. Itt volt némi nehézségünk, mert az első állomáson nem sikerült kettőt felmarkolnunk, de a következőnél már sikerrel jártunk. Visszafelé más útvonalat választottunk, a tó körül kerekeztünk.
Bár már eddig is ámultunk Rio városvezetésén, szervezettségén és a kiváló sportéleten, de itt még jobban leesett az állunk. A tó körül a már a partról is ismert húzódzkodókon túl komplex kondi parkokat is felállítottak több helyen, ami valóban arra ösztönzi az arra járókat, hogy ha akár két felülés erejéig is, de sportoljanak valamit. Működik. A város kultúrájában annyira benne van a sport, hogy alig látni elhízott embereket. A tó körül futnak, kondiznak, gördeszkáznak, görkoriznak, bicikliznek, de a tó se marad kihasználatlanul, ott eveznek vízisíznek és wakeboardoznak.
Ámulás bámulás közben lejárt az egy óránk, így a következő útba eső helyen leraktuk a bicikliket. Innen már séta távolságra volt a metró, amivel az Uruguyana megállóig mentünk. Ide azért mentünk, mert mint megtudtuk, itt lehet jó kis cuccokat szerezni a karneválra. Kicsit hasonlít a Józsefvárosi piacra, csak itt nem ázsiaiak árulják a gagyit.
Be is szereztük itt remek karneváli szerkónkat, de erről majd a holnapi napnál mutatunk képet :-)
Mire itt végeztünk beesteledett, és eléggé el is fáradtunk, meg éhesek is voltunk. Hazamentünk, és a hostel közelében az egyik ázsiai kajáldában yokisoba tésztát ettünk, ami fincsi, olcsó és kiadós.
Ezután már csak ejtőztünk.
