2012. február 11., szombat

Napló, 2012. február 11.


Mióta Brazíliában vagyunk nem megy ez a korán kelősdi mint a korábbi helyeken, a 3 óra eltolódás keresztbe húzta ezt. De igazából itt nincs is rá szükség, sokkal inkább az éjszakai életen van a hangsúly mint a reggelin J
Ma se ment a net, így elmentünk egy netkávézóba, mivel már igencsak meg szerettük volna nézni leveleinket, meg összegyűlt egy-két intéznivalónk is. Újra kinyomtattuk a Lonelyt, és átnéztük, hogy mit is szeretnénk megnézni Rioban. Átbogarásztuk a „Rio estet” is, meg a karneváli programokat, és elég hamar össze is állt a kis listánk. A délelőttbe még egy mosatást is beiktattunk, amit szombat révén nem volt olyan egyszerű elintézni, de végül sikerült, így megújult ruhatárral vághattunk bele rioi hetünkbe.
Délutánra végeztünk az elintéznivalókkal, így Tibi felvetette, hogy átmehetnénk Ipanemára. Ez a Copacabanatol nem túl messze lévő beach, Rio egyik menő kerülete. Ahogy Tibi megfogalmazta Ipanema és Copacabana közti különbséget: mindkét helyen futnak az emberek, annyi a különbség, hogy Ipanemán Iphone-nal futnak. És ez valóban jól leírja a két helyet. Szinte ugyanúgy néz ki  két part, csak az emberek mások.

No hát ide ruccantunk át busszal. És egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy hatalmas dugóba került a buszunk, és elterelték. Itt lei s pattantunk. Ekkor már Ipanema szélén voltunk. Lementünk a tengerpartra, és egy hatalmas buliba csöppentünk. Sok-sok ember vonult az utcán 2 teherautót követve, melyek tetjén zenészek és táncosok fújták és ropták.


Nem mindenki, de azért sokan felhúztak valami vicces (vagy viccesnek gondolt) jelmezt, ami legnagyobb hányadban paróka, szemüveg, kalap és nem utolsó sorban fiúknak a női ruha volt.


Gyorsan magunkhoz ragadtunk egy sört, és átadtuk magunkat a party hangulatának. Ez nem volt nehéz, hiszen a tengerpart, a zene és a lelkes tömeg megadta az ütemet J


Azt azért meg kell jegyezni, hogy zenében nem nagyon jeleskednek, a több órás felvonulás alatt végig ugyanazt az egy számot játszották. Ugyanis ezek  a felvonulások általában egy-egy samba iskola népszerűsítésére vannak, így az adott suli slágerét játszák végig. De úgy tűnt, hogy nem unják meg.

A vonulás végére már túl voltunk néhány sörön, így jól jött egy kis kaja és egy technikai szünet. A felfrissülés után pedig a kisebb utcákban lévő utcabálhoz csatlakoztunk, és próbáltuk elsajátítani a helyi slágerek refrénjét nem túl sok sikerrel. De legalább jót táncoltunk a szerencsére már változatosabb zenére.
Az Ipanema este is gyönyörű volt:



Mikor megfáradtunk hazabuszoztunk, és még azért a rend kedvéért meglátogattuk a Copacabanat J
comments