A kiírás szerint 10:30 az érkezés időpontja Foz de Iguazuba, a trükk csak az, hogy itt 1 óra eltérés van Riohoz képest (4 óra az eltérés Magyarországhoz képest). Azaz, nem 23, hanem 24 óra az út. Plusz a késés, de az a fél óra már nem sokat számított. Lényeg, hogy megérkeztünk Foz de Iguazuba.
Bebuszoztunk a városba, és elbattyogtunk a szállásunkra. Azt gondoltuk, hogy itt hemzsegni fognak a turisták, de teljesen kihalt volt a város. Nyilván ebben a vasárnap is közrejátszott, de így is meglepő volt, bár nem mintha zavart volna minket.
Az összességében másfél napos buszozás után eléggé fáradtak voltunk, de egy gyors hambit bedobtunk két utcával arrébb, mert nagyon éhesek voltunk. Pont mikor a hambisnál voltunk volt egy nagy zuhé, de mire végeztünk, az eső is elállt. A nagy meleg ezek után párás nagy meleg lett.
Visszasétáltunk a hostelbe és nyomtunk egy kis szunyát. Fél 5 volt mire újra útnak indultunk, ezennel pénzt akartunk felvenni, mert Rioban nem sikerült a buszpályaudvaron, meg be is vásároltunk a vacsinkhoz 2 napra.
Costa Ricában nem főztünk, mert egyrészt nem volt konyha a hostelekben, másrészt meg a bolti árak és a kifőzdei árak nem nagyon tértek el. Brazíliára már ez nem igaz, így itt rátértünk a főzőcskére. De itt se mindig egyszerű. Pl a riói szállásnál ki volt írva, hogy van konyha, de ez igazából csak egy mikrót jelentett. Arrial de Caboban már alkalmas volt a hely a főzésre, így itt főztünk is. Mostani szállásunkon van konyha, bár hagy némi kívánni valót maga után (pl normális hűtő és edények), de itt azért lehet főzőcskézni.
Bevásárláskor ámultunk bámultunk a helyi szupermarket kínálatán, mindkettőnknek az volt a véleménye, hogy mióta elhagytuk Magyarországot nem láttunk ilyen jó választékkal ellátott boltot. Bár most ahogy írom, eszembe jutott, hogy Panamában egyszer volt egy bolt, aminek jó volt a kínálata...
Visszaérve a szállásra egy kis heverészés és olvasgatás után nekiálltunk megfőzni a jó kis gulyáslevesünket. Finom lett :-) és bőséges...
Közben a recepción megérdeklődtük a helyi okosságokat: melyik busszal kell menni, honnan indul, mennyi a belépő, stb. No meg feljött újra az elmúlt napokban már fejtörést okozó kérdés, menjünk-e Pantanalba. A recepciós srác ajánlott egy csókát, aki Pantanalba szervez túrákat, felajánlotta, hogy áthívja, és vele tudunk beszélni. Már 9 óra volt, de átjött a csóka. Szimpatikus volt, elég jól csinálta a dolgát. Meg is tudtunk tőle sok mindent, többek között a legfontosabbat, hogy nem gond az esős időszak, most is ugyanolyan jól lehet állatokat megfigyelni. Elég meggyőző volt a dolog, de úgy voltunk vele, hogy azért még átbeszéljük, mert nem kevés pénzről van szó. De azért már mindketten eléggé afelé hajlottunk, hogy menni kéne, mert mikor ha most nem.
No de holnap megyünk az Iguazuhoz, és majd utána eldöntjük.
