Nincs több vízeséses nap (legalábbis most egy ideig). Azt már elhatároztuk, hogy megyünk Pantanalba, és ezt innen tesszük, de az még mindig nem volt egyértelmű, hogy melyik céggel menjünk. Utánanéztünk a neten, de nem egyszerű megbízható információt szerezni ebben a témában. A Lonely fórumán olyan bejegyzések keringenek, amikről lerí, hogy a cégek emberei irogatták. Másrészt találni negatív infókat egy-egy cégről, melyek nagy része arról szól, hogy hazudnak arról, hogy mit kapsz a pénzedért, de így elég nehéz lecsekkolni, hogy azok valóban jogosak-e, vagy csak egymást próbálják lenyomni a cégek. Trip advisoron is szétnéztünk, de ezzel se lettünk előrébb. Viszont az megnyugtató volt, hogy legalább arról a cégről, amelyikkel beszéltünk nem találtunk negatív infót. Ráadásul a csóka tegnap este ránktelefonált, hogy van egy olcsóbb megoldás, mégiscsak, ha kempingben alszunk. By the way, erre pár napja még azt mondta, hogy not recomended az esős időszakban... mindenesetre abban maradtunk vele, hogy reggel átjön, és átbeszéljük mi legyen.
Reggel jött is. Feltettük kérdéseinket, és egyben meg is mondtuk neki milyen infókat találtunk. Azzal ő is egyetértett, hogy nagyon nehéz korrekt infót találni a Pantanalról, beleértve azt is, hogy mi a szitu az esős időszakban. Sok helyen azt olvasni, hogy járhatatlanok az utak, ilyenkor nem érdemes menni. A csókánk meg azt mondja, hogy ez nem igaz, ilyenkor is jól meg lehet figyelni az állatvilágot, és nem járhatatlanok az utak.
A megnyugtató válaszok hallatára úgy döntöttünk belevágunk, megyünk velük, benevezünk egy 4 napos túrába. Ehhez első körben Campo Grandeba kell eljutnunk, ez egy 12-13 órás buszút. Ehhez a csóka el is intézte nekünk a buszjegyet, amit a hostelben át tudunk venni. Ma 6-kor indul a busz. Campo Grandeba holnap reggel érünk, ahonnan egy kisbusszal, majd dzsippel utazunk összesen 6 órát a táborhelyig. A következő 3 napban lesz gyalogtúra, lovastúra, csónaktúra, éjszakai túra, dzsip túra, és piranja horgászat, majd visszautazás Campo Grandeba (vagy ki merre folytatja útját).
A buszunkig volt még egy fél napunk, ami alatt gondoltuk átruccanunk Paraguayba. Paraguay határmenti városa Ciudad del Este, ami - bármilyen hülyén is hangzik - egy bevásárló város. Brazíliából rengetegen járnak át vásárolni, mert sokkal olcsóbb itt minden, de főleg az elektronikai cuccok. Ez a business modell annyira beleépült a rendszerbe, hogy bár határállomás van, a buszok meg se állnak, mert nem kell semmi pecsét, sőt még útlevél se, hogy átmenj bevásárolni. Persze ha tovább is akarsz menni, a saját érdekedben jobb ha beszerzed a pecséteket, de erre itt senki nem fog figyelmeztetni.
Mielőtt felszálltunk volna a buszra, még volt némi elintéznivalónk. Kerestünk postát és Tibi levágatta 2 hónap után a haját (nagy megkönnyebbülés volt neki). Aztán nekiálltunk megkeresni a buszmegállót. Ez nem volt egyszerű feladat, mert mindenki máshogy tudta, így jobbra-balra küldözgettek minket.
A buszút valóban olyan volt mint amit mondtak nekünk, és ahogy fent leírtam. A határállomást önmagát is bevásárlóközpontok veszik körül. Az emberek össze-vissza kószálnak, határőrt pedig elég nehéz találni. Mi viszont szerettünk volna pecsétet, így felderítettük hogy lesz ilyenünk. Nagyon kedvesen le is ellenőrizték az útlevelünket, és a pecsétünk is meglett. Látszott azért, hogy itt nem éri túl sok stressz a dolgozókat.
Bementünk az első bevásárlóközpontba szétnézni, de az volt a benyomásunk, hogy annyira nem olcsó. Brazíliához képest igen, de úgy általában nem. Gondoltuk, hogy ha találunk valami olcsó cipőt a Patagóniai túránkhoz, akkor azt megvennénk (nem hoztunk cipőt, csak szandált), de végül semmi jóra nem bukkantunk. Széptnéztünk még a közeli indiai és kínai piacokon is, de ott se jártunk jobban. Közben jött egy jó nagy zuhé is.
Végül indulnunk kellett visszafele, nehogy lekéssük a buszunkat. Gyorsan beszereztük a kilépő pescétünket is, és már buszon is voltunk. Épp hogy beértünk a hostelbe, már zuhogott is újra.
Foz de Iguazuban, és itt a környékén találtunk még egy érdekes dolgot, amit eddig még nem említettünk. Itt nekik nem volt jó az a közlekedési lámpa típus, ami a világ többi pontján jól üzemel, ők egy újabb rendszert találtak ki. Egyrészt a gyalogosoknak nincs lámpa, nekik sakkozni kell, hogy mikor nem ütik el őket. Az autóknak viszont raktak bele égőt rendesen. Két srors a lámpa, az egyik a piros, a másik a zöld. Mindkét soron van 5 lámpa egymás alatt. Amikor zöldre vált a lámpa, a legalsó és a legfelső zöld ég. Ahogy közeledik a zöld vége, a felső zöld megy egyre lejjebb. Amikor eléri a legalsót, átvált a piros sorra, és a pirosnál ugyanez a menet. Néhány lámpán a piros sor sárga, de ez ne zavarjon meg senkitt. :-)
A buszunk 6-kor indult, taxival mentünk ki, mert egy 12 órás buszút előtt nem túl jó dolog bőrig ázni. A bepakolás eltartott egy ideig, mert néhányan akkora csomagokkal érkeztek, mintha költöznének (lehet, hogy így is volt). Aztán szinte minden kisfaluban megálltunk. De szerencsére nem voltak sokan a buszon, így birtokba vettünk még két ülést, ezzel már elég jól el tudtunk aludni.
