Fél 4-kor indult a gép, így volt még időnk délelőtt intézkedni. Kellett is, mert a tegnap nagy boldogan vásárolt laptopunk bemondta az unalmast. Még reggel azért adtunk neki egy esély, hátha elindul, de nem tette. Így visszavittük a boltba. Szerencsére útba is esett, mert a buszpályaudvaron volt a bevásárlóközpont, ahonnan indult a busz a reptérre. Nyitásra már ott voltunk, és le is adtuk a hátizsákunkat a buszállomáson a csomagmegőrzőbe, hogy mégse azzal császkáljunk.
A boltban nagyon készségesen fogadtak minket, és egyből mondták, hogy akkor nézzük meg mi a probléma. De hát szerintem ezt mindenki sejti mi történt,... bekapcsoltuk a gépet, és mint a kisangyal úgy működött. Próbáltuk újra meg újra, de minden tökéletes volt. Hát nem volt mit tenni, elmentünk vele, és izgultunk, hogy később is jó legyen. Még párszor kipróbáltuk a bevásárlóközpontban, hátha újra előhozza tegnapi formáját, de teljesen jól működött. Így némi izgalommal, de végül is reménykedve elindultunk a reptérre.
Mivel előre becsekkoltunk már tegnap, elég gyorsan túljutottunk a kapukon. Gondoltuk, hogy majd itt a reptéren veszünk útikönyvet Brazíliáról, mert a bevásárló központban nem igazán találtunk könyvesboltot, és máshol a városban sem (egyet mondtak, hogy van, de az messzebb lett volna, így a reptérre bíztuk magunkat). No ez nem jött össze. A reptéren nem lehet könyvet kapni. Ezen teljesen ki voltunk akadva, hogy egész Panamában nem lehet normális könyvesboltot találni. De legalább vettünk olcsón rumot, mert azzal azért nem hagytak cserben minket :-)
Búcsút intettünk Panamának, ahol nekem nagyon nagy élmény volt az emberek kedvessége, barátságossága, segítőkészsége. Bár mindhárom eddig látogatott országban jó fejek voltak az emberek, nekem mégis a panamaiak voltak a legszimpatikusabbak. A nicácon látszik, hogy meggyötörte őket a történelem, a ticok nagyon jól neveltek, a panamaiak pedig egyszerűen csak természetesebbek és lazábbak.
A repülés rövidebb volt mint gondoltuk, mert mint kiderült 3 időzónát repültünk át és nem 2-t, azaz Sao Paulo és Budapest között 3 óra az időeltolódás.
Megérkezésünkkor váltottunk egy kevés pénzt a reptéren, aztán szereztünk egy taxit. Itt úgy megy, hogy van egy pult, ahol regisztrálsz, és megkéred a taxit. Kapsz az uticélodról egy kis kártyát és azzal a sor elején lévő taxishoz battyogsz. Ha kártyával akarsz fizetni, akkor a pultnál előre ki is fizetheted. Ha kp, akkor azt a sofőrnél kell rendezni. A pultnál egy elég szerencsétlen csaj ült. A hostel honlapján úgy szólt az útbaigazítás, hogy leírták melyik két utca sarkán van a hostel, és hozzátették, hogy egyébként elég ha csak a hostel nevét mondjuk a taxinál, fogják tudni hol van... No hát persze nem tudták, és a csajszi teljesen kétségbe esett, hogy egy kereszteződéssel definiáltuk a célállomást nem pedig egy utca házszám formájában. Mert ezt sehogy se tudta beütni a gépbe, és innen megállt a tudománya. Végül azt sütötte ki, hogy akkor ne fizessünk kártyával, hanem csak az egyik utca nevét adja meg a papíron, és majd a sofőrnél fizetünk. És kb 100 real lesz. No de persze mindezt portugálul adta tudtunkra, úgyhogy erre az eredményre nem 2 perc alatt jutottunk.
A taxis már teljesen normális volt, ő mondta, hogy nincs semmi gond, és oda is vitt minket a hostelhez. A hostel közelében kellett tennünk egy kis kitérőt, mert az úton kidőlt fák hevertek. Miután bementünk a hostelbe, láttuk, hogy teljes sötétség van, fel is világosítottak minket, hogy délután akkora vihar volt, hogy az utcában kicsavart néhány fát, amik rádőltek a vezetékre, így nincs áram.
Király... most végre működne a laptopunk, de le van merülve és nincs áram a szálláson, így ismét nem tudunk netezni... persze csak a másnapban gondolkodtunk erről, ekkor már csak a csicsi maradt hátra, hiszen itt addigra már hajnal 3 óra volt.
