Reggeli után kimentünk a buszmegállóba, ugyanoda ahol tegnap is felszálltunk a buszra. Jött is elég hamar. A jegy 4 reálba került fejenként (kb 520 Ft) és Puerto de Iguazuig szólt, ami az argentin határmenti város.
A határnál azonban le kellett szállnunk a buszról, hogy Brazíliából megszerezzük a kilépési pecsétünket, de ekkor azért a sofőr figyelmeztetett minket, hogy a jegyünkre figyeljünk. Ez jó ötlet volt tőle, mert amint leszállt a nép, már csukta is be az ajtót, és ment tovább. Jó ütemben sikerült leszállnunk, így hamar végeztünk a pecsételéssel is. Közben kiderítettük, hogy jön majd egy újabb busz, és az majd tovább visz minket az argentin határátkelőig. Így is volt, és amikor felszálltunk az előző buszon kapott jegyünket elvette a buszsofőr. Ez kicsit furi volt, mert jön még egy pecsételős szakasz, és onnan is van tovább elvileg, de úgy voltunk vele, hogy csak lesz valahogy.
Ott is gyorsan végeztünk a pecséttel, de még pénzt kellett váltanunk, ami nem volt egy gyors móka. Amennyi papírt ehhez ott kitöltöttek,...már nem győztük számolni.
De végül lett mindenünk: pecsétünk, pénzünk. Már csak busz kellett. Jött is egy, de amikor a sofőrt megkérdeztük, hogy a vízeséshez megy-e, azt mondta, hogy nem, az egy másik busz lesz. Hát ok, akkor ezzel nem megyünk el. Aztán azért gyanús lett a dolog, így miközben vártunk a következőre, a határon megérdeklődtem, hogy hogy jutunk el a vízeséshez. No ekkor kiderült, hogy valóban egy másik busz fog elvinni minket, de ahhoz először be kell menni a városba a buszpályaudvarra innen egy busszal (mint amilyen az előző volt), és onnan fogunk tudni továbbmenni egy másikkal. Ez az apró részlet a buszsofőrnél lemaradt, de nem volt para, mert szerencsére elég gyakran jártak a buszok. És abból se volt gond, hogy az előző buszon elvették a jegyünket, itt simán felengedtek minket, nem kellett fizetni.
A határon átlépve meglepő módon nagy különbséget láttunk. Míg Brazíliában minden új és modern, Argentínában mintha megállt volna az idő. Az látszik, hogy valaha modern volt, de azóta nem változott semmit. Ettől függetlenül viszont jobban tetszett nekünk ez az oldal, legalábbis az első benyomás alapján. De majd hamarosan alaposabban megismerjük.
A buszállomáson nagy volt a fegyelem, nem lehetett csak úgy átmenni az egyik oldalról a másikra, erre 3 őr is figyelt, pedig nem is járkált túl sok busz.
Megvettük a jegyünket a vízeséses buszra, majd elmentünk pénzt felvenni, mert itt mindenhol csak kp-val lehet fizetni, a határon meg nem akartunk túl sokat váltani, mert nem volt túl jó árfolyam.
Kb 20 perc múlva indult is a mufftükrös busz
Ééés megérkeztünk a nemzeti parkhoz. A bejárattól nem messze egy kisvonat indult, ami elvitt a már tegnap messziről látott Ördögtorokhoz vezető úthoz.
Hát már akkor úgy gondoltuk, hogy ez gyönyörű, de hát az Argentin oldalról egyszerűen lélegzetelállító. Itt teljesen közel lehet menni a vízeséshez, és csodálni ahogy zúdul le az a hatalmas víztömeg. Szavak nincsenek rá milyen csodálatos volt. Gondolom mondanom se kell, hogy jócskán elidőztünk itt annak ellenére, hogy amikor fújt a szél - márpedig rövid szünetektől eltekintve fújt végig - a vízesésből felcsapódó vizet felénk fújta. De ez csak a fényképezést nehezítette meg, más problémánk nem volt vele.
Ott álltunk előtte, de így is olyan hihetetlennek tűnt, hogy egy csendes, nem túl gyors folyású folyó egyszer csak nagy robajjal és hatalmas erővel a mélybe zúdul. Valószínűleg ez Lusta Dicknek is hihetetlen volt...
 |
| Sajnos több nótát már nem tudok... |
Volt még azért mit nézni a parkban, meg egy hajókázást is terveztünk, így tovább álltunk, bár nem volt egyszerű otthagyni ezt a látványt. Egy kis vonatozás után befizettünk a hajóútra, amivel a vízesések alá visznek be. A hajóhoz egy erdei út vitt el, de már útközben is több kilátó pont volt, ahol egy-egy újabb vízesést lehetett megnézni. Az argentin oldalon sokkal szimpatikusabb volt a park kialakítása, itt pl. simán lehetett sétálni a kialakított utakon, ez benne volt a belépőben (ami egyébként ugyanannyi volt mint a brazil oldalon).
Majd jött a hajókázás, ahol bementünk a vízesések alá. Itt nem volt egyszerű fényképezni egy idő után :-)
Fél 5 volt mire itt végeztünk, így nem sok időnk maradt. De azért még el akartunk menni a másik útra is, ami az oldalsó vízesések felett vezetett. Jól is tettük, hogy nem hagytuk ki, mert innen is gyönyörű volt a látvány.
De ami a legnagyobb élmény volt itt, hogy mikor már az út utolsó állomásánál voltunk, és a parkőrök már ki akartak minket tessékelni, egyszer csak odaszállt a felettünk lévő fára egy tukán (toco tukán). Majd jött a párja is.
Ez valami fantasztikus volt. Nagyon szerettünk volna látni tukánokat, különösen Tibi, és már kezdett is elkeseredni, hogy nem fog összejönni, amikor egyszer csak megjelentek. De jöjjön erről itt Tibi élménybeszámolója:
Az úton visszafelé még több tukán szállt el a fejünk felett, úgy tűnik naplementére jöttek elő. Szuper zárása volt a nemzeti parkos élményeinknek :-)
Visszafelé viszont tipliznünk kellett, hogy az utolsó buszt elérjük a határra. De sikerült. Itt különösen izgi volt az átkelés, mert nem volt több busz, így izgultunk, hogy ne menjen el, de végül megvárt mindenkit.
Nagyon éhesek voltunk már mire visszaértünk Foz de Iguazuba. Tibi már korábban kinézett egy all you can eat helyet, így ezt meg is céloztuk. Ilyen helyen még nem voltunk, a köretet kiszedtük magunknak, majd a különböző grill húsokat félpercenként hozták, hogy miből kérünk.
Zseniális volt. Nemcsak hogy jól laktunk, de nagyon finom is volt. Kb 15 féle grill kajájuk van, amit hordanak körbe. Mindig minden frissen jön. A desszertnek már nem sok hely maradt, de azért természetesen nem lehetett azt se kihagyni.
Szép nap volt ez a mai :-)
