Napló, 2012. február 12.

Bár már törlesztettünk az elintézni valókból, még mindig volt mit tenni. Például itt Rioban van olyan városi bicikli bérlő rendszer (ilyet Brüsszelben láttunk még), hogy a város több pontján van biciklitároló, ahonnan regisztrálás és egy telefonszám felhívása után ki tudod bérelni a biciklit. Majd a város bármely tárolóhelyén leadhatod. 10 reálért, azaz 1300 forintért egy hónapig használhatod korlátlanul, egy szabály van, hogy 1 óra használat után le kell tenni negyed órára a cangát. 

Nekünk ez nagyon megtetszett, különösen, hogy mindenki sportol ebben a városban, így úgy döntöttünk benevezünk. Vettünk is egy simkártyát, és a biciklis honlapon is regisztráltunk. Ez persze nagyon könnyűnek tűnik, de közel sem egy egyszerű feladat, különösen ha nem tudsz portugálul. Mert természetesen ilyen infókat nem osztanak meg angolul. Hamarosan Google Translate a barástunk lett, és segítségével sikerült is eljutni addig, hogy megvegyük a 10 reálos bérletet a bicaj bérléshez.

A telefonkártya egyenlegét is feltöltöttük, bár ez sem ment egyszerűen, ugyanis az első feltöltés után még mindig nem tudtunk róla telefonálni. Akkor ott útba igazítottak minket, hogy menjünk vissza oda ahol vettük a kártyát és regisztráltassuk. Vissza is mentünk az újságoshoz, de ő nem értette mi a bajunk. A végeredmény pedig az lett, hogy ő is feltöltötte a telefonunk egyenlegét. De így se működött, bár ekkor már bíztató volt, hogy legalább sms-ben megjött a visszaigazolás a feltöltésről, ami az előző próbálkozásnál nem történt meg. 

Bosszankodtunk rendesen, hogy küzdöttünk egy csomót, és mégse sikerült biciklit bérelnünk, és még abban se tud segíteni senki, hogy mi lehet a probléma. Ilyenkor egyértelmű megoldás lenne, hogy a hostel recepcióján majd segítenek, csak hát ma se volt benn az angolul tudó egyetlen kolléga. Így úgy döntöttünk, hogy jegeljük a problémát,majd hétköznap, amikor nyitva van a telefontársaság (TIM) üzlete, kibogozzuk a szálakat.

Míg délelőtt borongós volt az idő, délutánra kiderült, ezért alkalmasnak láttuk az időpontot, hogy meglátogassuk Jézust Corcovádon. Már nagyon sokszor láttuk a távolból, hiszen a házak között/fölött itt-ott gyakran felbukkan a hatalmas szobor. 

Egyszerű volt a dolgunk, mert két amcsi lánnyal beszélgettünk reggel, és ők pont előző nap voltak ott, így nem kellet nagy kutató munkát végeznünk, hogy megtudjuk pontosan hogy jutunk oda. Busszal elmentünk Corcovadoig, azaz a hegy aljáig, ahonnan pedig egy fogaskerekű vitt fel minket a tetőre 40 reálért (5200 Ft) fejenként (ez volt egyben a belépő is a szoborhoz).

Jézus szobra hatalmas és impresszív...

Földöntúli fénnyel

...Tibi szerint mellpiercingje van...

...és fentről a kilátás nagyon szép. Bár amikor felértünk pont megérkeztek a felhők, szerencsére volt amikor kitisztult egy-egy pillantás erejéig az ég, és láthattuk a cukorsüveghegyet és beazonosítottuk Rió kerületeit (legalábbis amiket ismertünk).

Nézelődés közben egyszer csak magyar szavakra lettünk figyelmesek, ami erre nem túl gyakori :-) Összeismerkedtünk a 3 magyar sráccal meg 2 brazil ismerősükkel is, akik lelkesen és büszkén meséltek Rioról. Így tudtuk meg pl, hogy a fentről látható hatalmas épületek igen nagy hányada a Petrobras (brazil olajtársaság) épülete, és az óceánban a part közelében látható tornyok nem fúrótornyok (azok messzebb vannak), de szintén a Petrobrashoz tartozó platformok. Mivel egyikük olajipari mérnök volt azt is elújságolta, hogy Rioban finomítást nem végeznek.

Örültünk a találkozásnak, a magyaroknak is meg a braziloknak is. A helyieken látszik, hogy nagyon büszkék városukra.

Miután jócskán elidőztünk fent, visszamentünk a fogaskerekűvel, majd a busszal. 

Estére már megvolt a tervünk, amit a karnevál programlistájából néztünk ki. A karnevál nagy showja a Sambadromo nevű arénában megrendezett parádé, felvonulás, amikor a sambaiskolák mutatják meg mit tudnak. Erről szokták a közvetítéseket és a díszes tollas képeket mutatni. A karnevál ideje február 18-22, a nagy felvonulás vasárnap (19.) és hétfőn (20.) van, de ezt megelőző vasárnapokon minden sambaiskolának lehetősége van próbát tartania a helyszínen. A karnevált megelőző vasárnap, azaz ma pedig a korábbi évek nyeretes iskolája, a Beja Flor tartja meg a próbáját, amit egyben összekötnek a világítás- és egyéb technikai főpróbával. És ami a legjobb az egészben, hogy mindez ingyenesen és szabadon megnézhető.

Fel is készültünk a nagy eseményre

De amikor indulni készültünk elkezdett esni az eső. Még adtunk neki egy esélyt, elmentünk kajálni, hátha közben eláll, de nem tette. Ez csak azért nem jött ki túl jól, mert szabadtéri a móka, de végül úgy döntöttünk nem törődünk az esővel, megyünk és kész.

El is metróztunk, onnan meg követtük a kék pólóba öltözött embereket. No így érkeztünk meg egyenesen az utcán gyülekező tánccsapathoz. Ha lett volna egyenpólónk, akkor még be is állhattunk volna akár, a nagy tömegben biztos nem tűntünk volna fel :-)

Megkerülve őket végül sikerült megtalálnunk a nekünk való bejáratot is. A stadion lenyűgöző látvány, keskeny, de több száz méter hosszú. Kimondottan a karneváli felvonulésra tervezték. Fent a kilátón már jó volt a hangulat, a szegényebb helyiek ilyenkor vonulnak ki és élvezik a karnevált no meg persze kedvenc csapatuk produkcióját (ez szinte olyan, mintha focicsapatnak szurkolnának: van mez, induló, stb.). Mi is elvegyültünk a tömegben és magunkhoz is ragadtuk sörünket, amit meglepő módon ugyanannyiért árultak itt is mint bárhol máshol.

Ebben a próbában az a jó, hogy a népnek is szól, így nem csak tréningcuccban próbálnak végig, hanem vannak jelmezek is. Nyilván közelébe sem ér a nagy show pompájának, de azért a táncosok itt is parádéznak a lelkes rajongók és saját szórakoztatásukra.

Azzal kezdődik az egész felvonulás, hogy a tavalyi nyertes király és királynő végigvonul a közönség előtt pózolva a kameráknak (mert az ilyenkor is van bőven)

Majd jöhetnek a többiek. Különböző blokkok vannak, egy blokkban kb 100 ember. A gyerekek kezdik a sort, majd jönnek az egyre nagyobbak. A felnőttek pedig témák szerinti csoportokban vonulnak. Van olyan csoport aki a rabszolgaságot mutatja be, van aki a gyümölcstermesztést, árulást, vannak akik csak forognak, vagy épp zenélnek. És vannak olyanok is, akik táncolnak. De az az igazság, hogy ebből igen kevés van, amin igen meglepődtünk.

Nekünk az volt az elképzelésünk a korábban látott képek és közvetítések alapján, hogy ez a show a szambáról szól. Itt is mindenki azt mondja, hogy a szambaiskolák versenye ez. Ebből mi arra gondoltunk, hogy ide nagyon jó táncosok jönnek, és nagyon nehéz bekerülni. Ehhez képest azt láttuk, hogy a parádé nagy része csak vonulás, és csak elvétve akad egy-egy táncos. Az tény, hogy a ruha, a tollak és a díszlet sokat tud dobni a produkción, és ettől lesz nagyszerű a végén, de mégsem erre számítottunk, amit a színfalak mögött láttunk.

De a buli az buli,és mindenképp nagy élmény volt, hogy ezt láttuk. Miután röpke egy óra alatt felvonult és levonult a teljes csapat, a közönség lepte el a porondot míg egy teherautóból továbbra is szólt a zene. És mi meg élveztük, hogy itt vagyunk :-)

comments