Második napja voltunk már Panamában amikor tudomásunkra jutott a hír, hogy tüntetés van az országban: a Ngobe-Bugle indiánok lezárták a nyugati országrészt a keletivel összekötő utakat. Bár már olvastunk a helyi indián közösségekről, a tüntetés kapcsán részletesebben is megismerkedtünk ennek a népcsoportnak az életével, problémáival, küzdelmeivel.
Panamában négy elismert indián közösség van, melyek közül a két legnagyobb a dél-keleten (Panama City-től délre) élő Kunák (akik mostanában már Gunáknak hívják magukat :-) ), valamint az észak-nyugati Ngobe-Buglék (más néven Guayamik).
A mintegy 160 ezer Ngobe-Bugle indián kis házikókban él igen egyszerű körülmények között. Területük nem a legalkalmasabb a növénytermesztésre, ugyanis egy részét esőerdő borítja, de a fennmaradó területen földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Ennek kiegészítéseként pedig a közeli tartományokban lévő kávé- és banánültetvényeken is dolgoznak bérmunkában (lásd kávés cikk).
A népcsoport 1972-ben kezdett el küzdeni, hogy területüket és kultúrájukat megvédjék, és az állam elismerje őket autonóm területként. Ezt 1997-ben el is érték, de így is csak korlátozott jogokhoz jutottak. Nem véletlen, hiszen az ország azon része ahol élnek, igen nagy értéket képvisel a kormány és több cég számára, ugyanis gazdag érclelőhely húzódik alatta és folyóinak köszönhetően a vízerőművekben is sok lehetőség rejlik.
És ezzel el is érkeztünk a kiéleződő probléma alapjaihoz: a kormány bányát és vízerőművet akar építeni, de ez súlyosan károsítaná az indiánok életterét. A vízerőmű építésével hatalmas területeket árasztanának el veszélybe sodorva így több ezer indián életét, mintegy 4-5000 embernek kellene elhagynia otthonát.
Az indiánok legnagyobb problémája, hogy a kormány minden előzetes egyeztetés nélkül cselekszik, csorbítja jogaikat és károsítja élőhelyüket. Szerencsére nem hagyták annyiban, és 2008-ban tüntetések sorozatába kezdtek. Ennek az lett az eredménye, hogy a kormánnyal megállapodás született arról, hogy a bánya és a vízerőmű projektek az indiánok életterének csökkentése nélkül mehetnek és a környezeti hatásokról minden esetben előzetesen konzultál a kormány a Ngobekkal.
Ez nagyon jól hangzik, hogy ilyen eredményeket tudott elérni egy indián közösség, de sajnos megállapodás ide vagy oda, a kormány nem változtatott politikáján. Továbbra is az indiánok kihagyásával hozott döntéseket, és kötött megállapodásokat külföldi cégekkel. A probléma akkor tetőzött, amikor "titokban" a kormány képviselői külföldi cégek tulajdonosaival terepszemlén jártak a bányánál. Ezt a kormány természetesen tagadja, de a Ngobe-Bugleknek is van fényképezőgépe meg esze, így van bizonyítékuk, hogy a küldöttség helikopterrel érkezett a helyszínre.
Ez az incidens újabb tüntetés sorozatot indított, aminek útzárlat lett az eredménye. Ebbe csöppentünk bele mi is. Mint megtudtuk a Ngoebek nagyon összetartó közösség, és a közös célok érdekében mindenki kiáll. Ennek köszönhető az is, hogy szinte a teljes közösség, férfiak, nők és gyerekek kivonultak tüntetni. Csak elvétve lehetett Ngobekat látni Boqueteben is (az ország nyugati részén van, kávétermesztő vidék), pedig most van a kávészüret ideje, amit normális esetben a Ngobe-Buglek végeznek, és erre a pár hónapos időszakra oda is költöztetik őket a kávéföldek közelébe.
A tüntetés eleinte békésen zajlott, az Inter Americana Highway lezárásával tiltakoztak. Ez az út köti össze a nyugati és a keleti országrészt, ennek lezárásával lényegében megszüntették a szárazföldi kapcsolatot az ország két fele között. Ez egyrészt jelentette azt, hogy a nyugati országrészbe (és így Boquetebe is, ahol a tüntetésről tudomást szereztünk) nem jut el a benzin a kutakhoz, ami a közlekedésben okoz fennakadást, de ennél nagyobb problémát jelent, hogy a keleti országrészbe - és ebbe beleértendő Panama Cityt is - nem jut el elegendő élelmiszer. Ez igen meglepő volt számunkra, de mint kiderült minden mezőgazdasági tevékenység szinte kizárólag az ország nyugati felén zajlik. Gondolhatnánk, hogy akkor esetleg Kolumbiából, az egyetlen déli, dél-keleti szomszédtól tudnának szerezni élelmet, de az ország ezen részét dzsungel borítja, és nincs szárazföldi összeköttetés a két ország között. A hajó se ad jó megoldást, mert az meg túl lassú. Így az egyetlen lehetőség a repülő.
Ennek okán a kormány az útzár okozta problémákat úgy próbálta orvosolni, hogy a nemzeti légitársasággal, a Copa Airlinessal megállapodva ingyen járatokat indított a nyugati David es a keleti Panama City között, mellyel betegeket, túristákat (mi is így jutottunk el Davidbol Panama Citybe), indokolt esetben panamaiakat es nem utolsó sorban élelmiszert vittek. A határőröket, katonákat rendőröket mozgósították, a reptereket fegyveres őrök őrizték, mindenkit és mindent átvizsgáltak.
Az indiánokkal viszont nem voltak hajlandók tárgyalni, azaz kizárólag Panam Cityben mutattak volna hajlandóságot rá, ami viszont a Ngobeknek nem felelt meg. A kormány hozzáállását a problémához elég jól mutatja, hogy több mint egy hétig nem született abban megállapodás, hogy hol üljenek tárgyalóasztalhoz a felek, ők csökönyösen ragaszkodtak a fővároshoz.
Az indiánoknak nincsenek fegyvereik, minden erőszak nélkül tüntettek, bár ennek ellenére olyan hírek kaptak szárnyra, hogy 42 costa ricait ejtettek foglyul a Highwayen, de elég hamar tisztázódott, hogy nem igaz a hír. A kormány sok mindent megtett, hogy lejárassa a tüntető indiánokat, de ennek ellenére a panamai emberek elismeréssel szóltak róluk. Bárkivel beszéltünk mindenki a kormány, de azon belül is főleg az elnök fafejűségét hibáztatta a kialakult helyzetért és helyesnek tartotta, hogy a Ngobek kiállnak jogukért. Ők az egyetlen népcsoport Panamában, akik össze tudnak fogni, és küzdeni tudnak érdekeikért. A többi panamai csak magában elégedetlenkedik, de nem csinál semmit.
A panamai elnök, Ricardo Martinelli 2010 óta tölti be pozícióját, és meg 2 év van hatra elnökségéből. Népszerűsége igen alacsony, legfőbb hibájának azt tartják, hogy minden kommunikációt mellőzve hozza meg döntéseit és csak a maga feje után megy.
A tüntetésben mintegy egy hét után jött fordulat, amikor is egy indián egyetemista meghalt, és többen megsebesültek a rendőrök oszlatási kísérlete során. A tárgyalás sürgetővé vált, igy pár napon belül sikerült is megállapodni a helyszínről, ami ha jól tudom végül David lett.
Mikor elhagytuk az országot a tárgyalások megkezdődtek, de az eredmény még kérdéses. Tekintve, hogy ez egy évek óta húzódó komplex probléma, nem valószínű, hogy rövid időn belül lezárul.
