Ma belehúztunk a tervezésbe. Egyikünk az India útikönyvet, másikunk a netet bújta, és végül összeraktuk merre is menjünk. Terv: elmegyünk holnap a Chitwan nemzeti parkba itt Nepálban, ahol lehet elefántagolni (Tibi ezt kapta még szülinapjára), aztán onnan visszajövünk Kathmanduba és innen repülünk Indiába, Varanasiba. Onnan meg megyünk nyugatra Agrába a Taj Mahalhoz, de közben még lehet, hogy elmegyünk tigrist nézni egy nemzeti parkba, meg Kajurahoba, egy templomot megnézni. Agra után meg ha még lesz időnk, lehet, hogy Udaipurt is útba ejtjük. December elején viszont lerepülünk délre, és ott keresünk valami jó kis strandot, ahol lazítunk egyet, és készülünk a hazatérésre.
Amint megvolt a terv, akcióba is lendültünk, repjegyet vettünk, aztán megvettük a buszjegyet Chitwanba. Eredetileg csak egy buszjegyet akartunk venni, és majd ott keresünk szállást, meg befizetünk a safaris programokra, de végül egy elég jó kis csomagot ajánlottak az irodában, ahol a jegyet vettük volna, meg abból még alkudtunk is, úgyhogy végül a teljes szállásos-programos csomagra fizettünk be két éjszaka három napra.
Viszont ezzel 13-án visszajövünk Kathmanduba, a repjegyünk meg 15-ére szól, úgyhogy van egy plussz napunk. Jött az ötlet, hogy egy egy napos rafting pont jól jönne. Meg is érdeklődtük egy irodában, és ott mondták, hogy ha összejön 6 ember, akkor lesz rafting, ha nem, nem. Majd szólnak. Annyi bökkenő még van a dologban, hogy Diwali van, az 5 napos nagy hindu ünnep, és ilyenkor nem annyira szeretnek dolgozni. Érthető is, nekik ez az új év, de azért mi bizakodtunk, hogy csak elindítják a raftingot 14-én.
A nagy intézkedés sorozat után este elmentünk a jól bevált reggelizős helyünkhöz tartozó étterembe vacsizni, ahol egy nepáli kóstoló menüt rendeltünk. Azt nem akartam írni, hogy "ettünk végig", mert már a második fogásnál látszott, hogy elvesztünk... Hatalmas adag volt, viszont nagyon finom.
Este, azaz inkább éjjel beszéltünk még szülőkkel, aztán eltettük magunkat pár órára a hajnali kelésig.
