Míg Zsuzsi tegnap este az álmokkal kűzködött, én ma éjjel mással voltam elfoglalva, messziről kezdem. Tegnap este elmentünk vacsizni. Mivel már ettünk itt a pupáknegyedben jó olaszt, nem tűnt bődületesen nagy hülyeségnek, hogy bemegyünk egy olyan kajáldába, ahol mexikóit is árulnak és már kétszer is ettünk ott. Valahogy az embernek mindig az kell, ami, nincs Latin-Amerikában ázsiai kaja, DK-Ázsiában indiai, és itt végül bezárult a kör azzal, hogy Zsuzsi nachot rendelt én meg csatlakoztam hozzá.
Na az eredmény meg ez lett:
Éjjel én háromszor kiáltottam, ha nem is farkast, hanem rókást. És annyira ledöntött a lábamról a dolog, hogy szerintem egyértelműen ételmérgezés volt, a délelőtti részen a víz sem maradt bent. A helyzetemet a kóla stabilizálta, amit szerintem gyógyhatású készítményként simán be kéne jegyezni. A nap szinte egészét vagy átaludtam vagy átnyögtem vacogva és senkinek nem kívánom, hacsak nem akarsz nagyon nagyon fogyni. Zsuzsi ez alatt elkezdett utánanézni Indiának, legalább is ezt mesélte.
