Reggel elég nyűgösen ébredtem, éjjel bedrogozott hangyacsaláddal beszélgettem, ahol ráadásul a kishangyákat is belőtték a szülők... felháborító. Lehet, hogy volt összefüggés azzal, hogy tegnap este megnéztük a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmet? Ja, hogy ne hagyjak megválaszolatlan kérdéseket - mert Tibinek ez volt az első kérdése - vöröshangyák voltak...
A reggeli kicsit helyrerázott, aztán mentünk az indiai nagykövetségre, mert bár kétszeri belépésre szól a vízumunk, olyan trükkösek ezek az indiaiak, hogy feltételként kitűzik, hogy 2 hónapnak el kell telnie a két belépés között. Persze ez nem egy kőbe vésett szabály, ha elslattyogsz a nagykövetségre, és perkálsz kb 10 dodót, akkor belenyomnak az útleveledbe egy pecsétet, hogy mehetsz akár azonnal Indiába vissza. Szerencsére legalább egy nap alatt ez a művelet meg is van. De persze ehhez előtte értelmetlen adatlapokat kell töltögetni, meg fénymásolni kell egy nagyobb stócot. Az adatlapon a kedvenc sorom: Father's/husband's name. Az a jó, hogy Tibién is és az enyémen is Bedő Tibor szerepelt :-) bár valószínűleg neki nem is kellett volna megadni.
Végigjártuk az összes ablakot a nagykövetségen, aztán utunkra engedtek azzal, hogy 5-kor felvehetjük. Meg is volt délutánra a pecsét, nagyon örültünk neki, hogy ezzel is megvagyunk. Este még szuvenír vásárlási körútra mentem, és jókat alkudoztam, Tibi meg beszerzett néhány filmet a sarki dvd-stől, persze usb-re másolva.
Délután sétáltunk egyet Thamelen kívül: volt kis piac, hentes, "megcsúszott" ház, kacsa, pirps pöttyöző hindu bácsi meg persze káosz és por az utakon. Ime néhány kép:
Délután sétáltunk egyet Thamelen kívül: volt kis piac, hentes, "megcsúszott" ház, kacsa, pirps pöttyöző hindu bácsi meg persze káosz és por az utakon. Ime néhány kép:
