A mai nap fogunk találkozni
Aliával, akit hat éve Új-Zélandról ismerek. Ő egy amcsi csajszi, aki
Colorádóban tanult, akkor még nem tudta mit. Délelőtt blogot írtunk,
illetve kicsit olvasgattunk. Semmi extra, így erre nem is akarok külön
mondatokat vesztegetni. Este volt a nagy találkozó, és bár volt egy
kicsi bénázás, de végül háromnegyed óra késéssel megjelentek a hostel
szobánkba, amire mi már kicsit tovább bontottuk Emilio itt hagyott
vodkáját, ugyanis több hónapnyi fertőtlenítést kellett bepótolnunk.
Pont
jókor jöttek, és elindultunk a már jól bevált Himali étterembe,ahol egy
rendkívül jó beszélgetés alakult ki. Alia szerintem egy kisebb
életművész, mert NZ-n még korrepetáltam matekból (ez azt jelenti, hogy
korrepetáltam matekból), most meg tudós, nevezetesen nem is tudom
micsoda, azt hiszem jégológus, ugyanúgy, ahogy elhozott
barátja/kollégája Leif. Az meg csak később derült ki, hogy több hónapot
volt az Antarktiszon kutatósegédként, most meg az Everestre mennek mind a
ketten két hónapra, most már a saját PhD-jük kapcsán. Kicsit felrémlett
nekem közben, hogy egyszer a Corvinsuon említették nekem, hogy
Kaposváron lehet okosba PhD-t csinálni, ami majdnem olyan jó, mint a
Himalaya ,de aztán elhessegettem ezt a gondolatot (semmi gond
Kaposvárral ám! :) ). Azt is el tudom mondani, hogy mit csinálnak,
legalább olyan összeszedetten, mint Alia. Alia a jégre lerakódott
szénpornak a jég olvadására gyakorolt hatását vizsgálja, Lief pedig a
gleccserben keletkező tavak a gleccserre gyakorolt kártékony olvasztó
hatását méri. Vicces momentum, hogy egy általunk látott National
Geographic könyv fotósa megy velük, aki azt fényképezi, hogy mit
csinálnak. Okosodtunk Zsuzsival rendesen, de nem fogunk, most itt
mindent megosztani, mert hosszú is lenne, meg nem is menne. Mielőtt úgy
gondoljátok, hogy négy kocka egyenleteket írogatott egymásnak, elárulom,
hogy sör is fogyott, mert Aliának tegnap volt a szülinapja. A vacsiról
nincsenek képek, ellenben utána elmentünk bulizni, arról vannak.
Nekünk
viszonylagosan gyorsan el kellett menni, mert Zsuzsi szőke haja nem
volt összeegyeztethető a nepáli srácok libidójával. Út közben nem nagyon
sikerült visszatalálni a szállásra, és felbéreltünk egy bringóhintóst,
hogy ugyan már vigyen el minket. A kathmandui utak hagynak kívánni valót
maguk után, a cangás csóka meg úgyszintén nem tudta hova kell mennie,
így úgy gondolta, hogy egy kisebb árok jó lesz. Most azt nem állítom,
hogyha nincs sör és vodka, akkor nem lettem volna képes csinálni egy
tigrisbukfencet, de azt határozottan tagadom, hogy ólajtóként estem
volna el. Nem kéne később így interpretálni a történteket. A lényeg,
hogy a tenyeremen és a térdemen egy nagyon szép kis seb keletkezett,
ahogy az egyketted*m*vénégyzetemet rácuppantottam a földre. Túlélem, de
nem hiányzott.
