2012. november 21., szerda

Napló, 2012. november 21.

Gondolom sejtettétek, hogy a Taj Mahalt napfelkeltében kell megnézni, de szerencsére a szállásunkhoz nagyon közel volt a bejárat, így nem is kellett annyira korán kelni. Azt meg is mondták előre, hogy 6:30-kor nyitják ki a kapukat, de azt csak a helyszínen tudtuk meg, hogy ez nem igaz, mert előbb szépen megvártuk a napfelkeltét sorban állva a kapu előtt, majd amikor már rendben fent volt a nap, beengedték az embereket. Jó, mi? 
No de ne rohanjunk ennyire előre, volt még egy vicces momentum a sorban állás körül. Tegnap arról beszéltünk Amandával és Garyvel, hogy ők is, meg mi is megyünk reggel Taj Mahalozni, de nem beszéltünk meg semmi találkát, majd vagy összefutunk, vagy nem. Mi reggel bicajos riksával elvitettük magunkat a kapuhoz és beálltunk a sorba, azaz sorokba, mert külön női és külön férfi sor volt a biztonsági ellenőrzések miatt. Aztán mire kettőt pislogtunk, megjelenik mögöttünk Gary és Amanda. Jól elmulattunk ezen, hogy ezt hogy csináljuk, hogy mindenhova egyszerre érkezünk megbeszélés nélkül, ráadásul olyannyira, hogy a kb 100 fős sorokban teljesen véletlenül egymás mellé állunk, holott folyamatosan jönnek az emberek... 
Nap fent, kapuk nyitnak, biztonsági tapperolás, aztán már bent is vagyunk az előudvarban. Magunkhoz ragadtunk egy audio guideot két fülhallgatóval és mentünk is tovább át az előudvar kapuján, hogy még reggeli fényben láthassuk a Taj Mahalt.
Hát gyerekek, ez zseniális volt. Ez az épület olyan, amilyennek a képek alapján elképzeled. Fenséges és gyönyörű. Még a turistaáradat ellenére is, ami egyébként reggel szerencsére kisebb és nem is vészes. És annak ellenére, hogy morogtunk, hogy csak napfelkelte után engedtek be minket, a reggeli színek is tudtak még mit mutatni nekünk, ahogy ment egyre feljebb a nap, úgy változott a Taj színe is. Ahol megsütötte a narancsból rózsaszínné vált, az árnyékosabb részeken pedig a fehér és a kékes-szürke között mozgott.

A Taj Mahalt Shah Jahan Mughal uralkodó építtette kedvenc felesége sírhelyéül, aki a 14. gyermekének megszülésekor halt meg. A név pedig a feleség nevének rövidítése. A Mughalok a 16-17. század során uralták India északi részét. Alapvetően muszlimok voltak, de a 6 nagy uralkodó között volt olyan, aki igencsak liberális volt a többi vallással is, de erről majd később, a holnapi nap folyamán. Lényeg, hogy a Taj Mahal muzulmán épület négy minarettel, és a Koránból vett idézetekkel a falán. 
Először messziről csodálja meg az ember, aztán elindul közelebb a képekről jól ismert medence és kert mentén. Majd elér az épület tövéhez. És még itt sem csalódik. Ez a legszebb benne, hogy nem csak messziről gyönyörű, hanem közelről is, a részleteiben. Nem sajnálta az időt és a pénzt Shah Jahan, az már biztos. Az egész épület márvánnyal van burkolva, amin nagyon érdekes csiszolásokat lehet felfedezni rajta közelről,  kb 24 fajta drágakőből készültek a falakon a berakások és mintegy 20 évig épült a mauzóleum. Én nagyon oda voltam a virágos díszítésért, a tökéletesre csiszolt márványért, és a fekete drágakövekkel kirakott Korán idézetért is. Volt ízlése a csókának.







Ráadásul minden pontosan meg van tervezve. Pl az írás, ami körülveszi a kaput, lentről úgy tűnik, mintha egyforma méretű betűkkel íródott volna, de ez nem így van, figyeltek a perspektivikus ábrázolásra, és fent kétszer akkorák a betűk, hogy lentről egyformának hasson. De a mauzóleumot körülvevő minaretekben is van furfang, azok kifele dőlnek, ugyanis semmiképp sem szerette volna az uralkodó, hogy ha a tornyokból bárki is leesik, az a mauzóleum talapzatára essen, valamint így messziről pont függőlegesnek tűnnek a tornyok, míg ha függőlegesre építtette volna, akkor olyan hatást keltenének, mintha rádőlnének a mauzóleumra.
A mauzóleumba belépve nem lehet fényképezni, így erről sajnos nem tudunk mutogatni képeket, de higgyétek el, itt se csapták össze a munkát. Egy faragott márvány kerítés veszi körbe az épület díszítésével összhangban lévő sírokat. Igen, sírokat, Shah Jahan maga is itt fekszik, de látható, hogy ő ezt azért nem így tervezte. A kedvenc feleség sírja középen van, míg Shah Jahané amellett megbontva az épület szimmetriáját. Erről nem szólt a fáma, csak a többi sztoriból raktuk össze mi történhetett. Valószínűleg ő magának saját mauzóleumot tervezett, de végül még életében átvette fia a hatalmat tőle, és bezáratta a palotába. Gondolom mielőtt meghalt azt se kérdezték meg tőle, hogy hova képzelte el sírját, de legalább annyira jófejek voltak vele, hogy akkor már a kedvenc feleség mellé betették.
A Taj Mahal építése kapcsán egyébként keringenek legendák, mint pl, hogy Shah Jahan a folyó túlpartjára (mert a Taj folyópartra épült) egy ugyanilyen mauzóleumot tervezett magának csak feketében, vagy hogy a folyót elterelte, hogy a Taj mellett folyjon, de olyat is hallani, hogy az uralkodó levágatta minden munkás kezét, hogy ne tudjanak mégegy ilyet építtetni, vagy hogy az építész olasz volt. Ez mind csak legenda, kicsit sem valószínű, hogy bármelyik igaz lenne, de mindenesetre színesíti az épületet körülvevő misztikumot.
A Taj Mahal bejárása a mauzóleummal nem ér véget, mellette jobbról és balról is egy-egy épület van. Az egyik egy mecset, a másik pedig az ide zarándokló vendégek fogadására szolgáló épület. Ezek se csúnyák, de a mauzóleum mellett szegények nem nagyon tudnak labdába rúgni.



Viszont innen is szép a Taj Mahal :-)



Miután kigyönyörködtük magunkat, és csak mégegy pillantást, csak mégegy pillantást vetettünk, majd mégegyszer elbúcsúztunk az épülettől, egy reggeli szünet után újra felkerekedtünk és elmentünk az Agra  erődöt bejárni, ami a Mughal uralkodók bázisaként funkcionált. Azt kell mondjam, hogy ez is fantasztikus épület, de jobb lett volna, ha a Taj előtt nézzük meg, mert az után már nem sok újat tud mutatni. Viszont itt is béreltünk audio guideot, amiben most sem csalódtunk, mert jó kis történeteket mondott nekünk, amitől életre kelt a palota. Pl volt egy trón, amihez az uralkodó a bejáratot nagyon alacsonyra terveztette, hogy aki bejön azon kénytelen legyen lehajolni előtte. Viszont volt egy furfangos csóka, aki túljárt az uralkodó eszén, mert háttal ment be rajta, így a fenekét mutatta elsőként. Azért voltak ennél komolyabb sztorik is, mint hogy a palotából egy arany lánc vezetett a folyó túlpartjára, amin harangok voltak, és ha valaki azt megkongatta, akkor a király színe elé járulhatott panaszával. Viszont amennyiben a kivizsgálás után nem adtak neki igazat megbüntették derekasan, hogy azért ne éljenek ezzel a lehetőséggel vissza az egyszerű emberek. Mindemellett igencsak figyelemre méltó intézkedés, nem sok helyen kaptak bebocsátást a királyhoz az egyszerű emberek. Itt hallottunk Shah Jahan fiáról is, aki apjával ellentétben fanatikus muzulmán volt, és csak egy utat látott, apját félretenni az útból és helyrerázni a birodalom vallási életét. Nem volt túl sikeres az uralkodása, és vele véget is ért a Mughal uralkodók fénykora.
De nem csak a sztorik voltak érdekesek, voltak itt is gyönyörű építészeti megoldások, és azért itt se sajnálták a drágaköveket az építkezés során.






Sőt mi több, az épületből rá lehet látni a Taj Mahalra. Bár a hatalmas szmog miatt nem volt egyszerű erről fényképet készíteni...


Agra erődből kifele menet persze összefutottunk Amandával és Garyvel, de már meg se lepődtünk. Míg beszéltünk pár szót jópáran odajöttek hozzánk, hogy had fényképezkedjenek velünk. A fényképeken az a menő, ha megfoghatják a kezünket, úgyhogy készült pár olyan kép, mintha valami hírességekként mosolyognánk a kamerába kezetfogva az indiaiakkal. Vicces, mert ugyebár a fehér bőr a menő, amihez a szőke haj csak hab a tortán, így Amandával meg velünk akartak folyton fényképezkedni, Gary, aki lényegében kínai, nem érdekelte őket. Szerencsére ezt ő is viccesnek tartotta. Volt nekik még sok ilyen mókás pillanatuk, a helyieknek nagyon scifi, hogy színes bőrűként Gary hogy tudott szőke feleséget szerezni  magának, így csomóan ájuldoznak és gratulálnak neki, hogy milyen szerencsés. 


Az Agra Erőd közelében van még egy mecset, amit gondoltuk megnézünk ha már itt vagyunk. Ráadásul nincs is messze, mehetünk gyalog. Hát ja. Messze nem is volt, de Indián kellett átmennünk. Pik-pak tehenek vettek újra körül minket szarostul, szemétkupacostul, az utcán borbélyok várták kuncsaftjaikat, az utak tele voltak riksákkal és emberáradattal. Szóval volt itt minden. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a híd alatt összetömörült tömegen, ahol meg kellett küzdenünk minden lépésért, majd kiérve szusszantunk egy nagyot jókis szmogos levegőben.  





A mecset nem volt nagy szám, de volt néhány gyerkőc, akik nagyon aranyosak voltak, sorra jöttek oda hozzám ismerkedni, majd szégyenlősen elrohantak.


Eddigre már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy bepattantunk egy riksába és elrobogtunk egy jónak tűnő étterembe. Nem is csalódtunk, minden nagyon finom volt.


Ebéd/vacsi után még sétáltunk egyet a közeli bazárban, mert papírzsepit szerettem volna venni, de nem jártam sikerrel. Ellenben találtunk egy szitárboltot, ez is valami.


Este már csak kidőltünk, én meg még szerveztem kicsit a hova továbbot, ugyanis Agrából egy nemzeti parkba szeretnénk menni tigrislesre. 

comments