Nem fogjátok elhinni, de eléggé elfáradtunk, így nem is terveztünk mára semmi mást, mint egy kis pihenést, meg hogy megvesszük a jegyet holnapra a Taj Mahalhoz. Mind a kettőt sikerült abszolválni. A pihenés résznél külön vicc volt, hogy közben megérkeztek Garyék, és ha nem is reggelitől, de ebédtől csak ültünk és beszélgettünk a szomszéd hotel tetőteraszán, ahonnan kiváló kilátás nyílt a Tajra.
A mi szállásunk tetejéről is lehet látni a Tajot, mert hogy emellett az étterem mellett van, és ráadásul lapos tetős, de szerintem az egész világ egyik legrosszabban kihasznált ingatlan darabja lehet, mert hogy azt ruhateregetésre használják. Mondtam is a tulajbának, hogy mi lenne, ha asztalokat tenne oda... olyan öröm gyúlt a szemében, mintha tényleg valami ördöngösséget mondtam volna, pedig a szomszéd is ezt csinálja. Egy napig ezen röhögtem.
A naplementéig elbeszélgettük az időt, ami nem is volt igazából naplemente, inkább szmoglemente, mert hogy a nap nem a horizonton bukik le, hanem a fölötte lévő szmog mögött. Miután már kezdett eltűnni a nap, átmentünk még egy hotellel odább, ami egy ilyen "egy éjszaka 200 ezer forint"os szállás és körbenéztünk, meg csináltunk pár képet.
Elég jó hely, de nem tudom, hogy lehet ennyit fizetni az alapszobáért, és úgy sem tűnt, mintha valami szálloda lánc lett volna, ahova pontokból mehetnek az utazó munkások. Ha kíváncsiak vagytok még érdekességre, akkor tudok egy színváltó csillárt mutatni:
Érzitek ugye, hogy nem ez volt a legkulturálisabb napunk :)?
