Ma nagy nap van, megyünk elefántolni, és rínót lesni. Sajnos az csak este lesz, addig még van pár programpont, de azok sem rosszak.
A reggel rögtön egy kenutúrával kezdődött. Nekünk persze nem kellett evezni, hanem erre volt egy csókánk, illetve még két vezetőnk is, akik magyarázták, hogy mit is látunk. Főleg madarakat, ahogy a reggeli napfelkeltében suhantunk a vízen, igazán mágikus volt, annak ellenére, hogy a víz kb. sípcsontközépig érhetett.
A minden pszichés kínzás netovábbja, az ének óra is visszajött, mert, hogy a "felszállott a páva a fára" című dal is eszembe jutott, amikor láttunk egy pávát egy fa tetején; bár könnyen lehet, hogy ezt a dalt csak behaluztam, és sose volt ilyen.. a "sarlótüske böködi a tenyered"-en kívül tényleg csak homályos képeim vannak az összes népdalról. A lényeg, hogy ilyet még nem láttam. Érdekesek voltak még a szibériai kacsák, akik idejöttek telelni, meg volt egy két kócsag is. Szép békés reggel volt.
Ahol kikötöttünk onnan indult a három órás séta. Kompániánkhoz tartozott két kínai fiatal, akik 3000km-t bicikliztek Tibetben, egy 60 körüli volt katonatiszt francia bácsi és az ausztrál raftingosunk, szóval volt egy két színes arc. Rögtön a folyóparton volt egy két érdekesebb lábnyom, találtunk elefántot, orrszarvút és tigrisfekáliát is. Zsuzsi a következő képen egy elefánt lábnyomban áll:
Gyorsan áttereltek minket a folyóparti füves részen, ami tigrisveszélyes, és utána az erdő szélénél kaptunk egy eligazítást, hogy mit kell csinálni a különböző állatokkal, ha találkozunk velük (orrszarvú - famászás, lajhármedve - lármázás, tigris - uccsókenet). Számomra felfoghatatlan, ami itt folyik, mert Afrikában mikor szafarira mentünk, puskája volt a vezetőnek, Latin-Amerikában machetéje itt meg a két vezetőnknek van egy-egy botja. Nem volt túl megnyugtató...
Maga a túra nem volt hatalmasan nagy szám, nem is láttunk semmit rovarokon kívül. Ami viszont érdekes volt, hogy csomó helyen volt állatnyom, vagy állatkaka. Ez utóbbi a tigris esetében úgy néz ki, mint egy szőrkupac. Hát van egy emésztése, tudnám mire használni az itteni kaják között.
Az uccsó kép az tigriskarom élesítés.Nem mondom kicsi az esélye, hogy az ember tigrissel találkozik itt, de megesik, így még egy látnivalók nélküli túra is izgalmas. Ami király volt, az a hatalmas fű, ami kb négy-öt méter magas lehetett. Jaj, majd elfelejtettem volt egy két pióca is, így kicsit bennünk volt a zabszem, de szerencsére egy sem csípett meg.
Viszont nagyon nagyon nagy szerencsénk volt, mert a séta utolsó szakaszában megláttunk egy orrszarvút a folyó túloldalán. Ezt a felosztást a legideálisabbnak nevezném, ugyanis a folyó túloldalán volt egy két helyi, akik hanyatt homlok menekültek, amint meglátták az orrszarvút, nem lehet kellemes találkozni vele, így nem bántuk, hogy a túlparton van.
Rá kell közelíteni a képre, de ne izguljatok, annyit spoilerezhetek, hogy lesz még jobb. Az itteni orrszarvú az egyszarvú orrszarvú, így ezzel már hármat sikerült kipipálnunk az ötfajta orrszarvúból és a jávai valamint a szumátraiból kevesebb, mint 50 van, szóval azokra nem is nagyon számíthatunk.
A sikeres gyalogtúra után elmentünk erre az igazán turistaprogramra, amit elefántfürdetésnek hívnak. Van jó pár olyan turistaprogram, ami borzalmas, és van az, ami nem véletlenül népszerű. Ez az utóbbi volt, és iszonyat vicces, ahogy az elefánt a saját hátára spriccel, úgy, hogy te is rajta vagy.
Nem is gondoltam volna, de tökre puha bőre van az elinek, és nagyon vicces a feje, mert egy komplett friszkója van, nem is tudtam, hogy ennyire szőrös. A fröcsköltetés mellett volt egy olyan programpont is, hogy az elefántnak bele kellett dobnia minket a vízbe, ami nem nagyon ment neki egy ideig és már vagy 20 nepáli röhögött rajtunk, hogy mikor esünk bele, így elengedtük magunkat. Nem mondom, ha le akar dobni, szerintem Kínáig repülök, de az azért jó érzés volt, hogy a lovaglás óráink nem mentek hiába, és a könnyedebb rázástól nem estünk le. Ellenben következő nap olyan izomláz volt a belső combunkban, hogy megállapítottuk, hogy oda bizony edzeni kéne.
A fürdetés után visszamentünk kajálni és már nagyon vártuk az délutáni programot, az elefánttúrát. Én azóta pörgök ezen, mióta a 80 nap alatt a föld körülben Willy Fogg elefánton teszi meg Indiában az út egy részét és igazán szerettem volna egy több napos elefánttúrán részt venni, ahol a dzsungelben mentünk volna napokon keresztül. Sajnos ezt sehol nem láttuk megvalósíthatónak, mindenütt csak egy pár órás túrát csinálnak. Miután felmásztunk az elefántra kiderült miért, ez valami iszonyat kényelmetlen, legalább is az elefánt hátán, de az idomárnak nem lehet olyan rossz a nyakán. Mutatok pár képet, egyszerűbb, mint leírni.
Jó helyünk volt, mert elől ültünk és a két kínaival voltunk egy fánin, szóval el is fértünk, sőt ferdeszeműektől nem megszokott módon nem is voltak hangosak. A fáni most is nagyon jó fej volt, fantasztikus, hogy mennyire nagyok, és mennyire erősek ezek az állatok. A vezető a füle hátát rugdossa, valamint a fülére üt rá a pálcájával, ha valamit nagyon nem akar csinálni, és ha már minden kötél szakad, akkor van egy kampós piszkavasa is, amit a szeméhez tesz. Elég brutkónak hangzik, de mint minden állatidomításnál itt is az számít, hogy milyen az idomár. A miénk nagyon "emberséges" volt az állattal, abszolút meg voltunk elégedve vele, amit mondjuk nem mondhatunk el mindegyik másikról akiket láttunk.
Amellett, hogy hatalmas élmény, az a tuti az elefántolásban, hogy az evolúció valamilyen érhetetlen okból nem tanította meg az állatokat arra, hogy ülhetnek emberek az állatokon, így ha nem vagy hangos, akkor simán azt hiszi a többi állat rólad, hogy elefánt vagy. Ez amúgy lóval is működik, csak az eli annyival praktikusabb, hogy amíg a lovat meg tudja enni a tigris, az elefántot nem :)
Persze nem úgy kell ezt az egészet elképzelni, hogy egy elefánt dzsalja a dzsungelt, hanem kb 20-25 fáni megy láncban egymás mellett a füves rónán és amikor valaki lát egy orrszarvút, akkor kurrjantanak egymásnak. Nekünk óriási mázlink volt, mert bár nem mi találtunk rhinót, hanem egy mellettünk lévő, de mire mi odaértünk a másik elefánt már elment, és a többiek még nem értek oda, így volt pár nyugodtabb percünk. Ráadásul egy rínómama volt egy kisrínóval.
Varázslatosan jó volt. Az elefántokat is nagyon szeretem, meg az orrszarvúkat is, szóval tök király volt az egész. Teljesen közel tudtunk menni és egy jó ideig ránk sem hederítettek. Ez sajnos nem tartott sokáig, mert egy idő után már kb 10 elefánt volt szerencsétlen orrszarvú körül, amitől kezdett egyre idegesebb lenni. Először bementek egy kis folyóba, hátha ott rendben lesznek, ahogy elindultak folyásiránynak fel az egyik idióta elefántidomár eléjük vitte az elefántot, hogy a turistái jól le tudják fényképezni. Az orrszarvú nem tudom mit csinált, de az elefánt sem volt hülye olyat trombitált, hogy csak na. Az orrszarvú és a kicsije elfordultak és pár lépéssel elszeleltek. Nem tudom láttátok-e már hogy fut az orrszarvú de borzasztó vicces (gondolom, ha épp feléd trappol akkor nem), mert egyszerre balerina szerű és egyszerre olyan, mintha egy komód szaladna valamilyen Pom-pom mesében. Nagyon jó percek volt, kivéve persze az, hogy sajnáltuk szerencsétlen állatot.
Voltak akik elindultak utána, mi szerencsére nem tartottunk a tömeggel, mondom, hogy jó volt a vezetőnk (sajnos nem emlékszem a nevére... persze sokat mond az itteni turistákról, hogy mikor kérdeztük az idomárunkat, hogy mi a neve, az elefánt nevét mondta először...)
A túra további része is sirály volt, láttunk egy gyönyörű halkapót, ami olyan, mint a jégmadár és nem keveset láttunk belőle Kalimantanon, de se ott se itt nem tudtam jól lefényképezni, azon kívül, hogy van egy kék paca a képen. Miután leváltunk a többiekről egyedül mentünk be egy erdős részbe rövidesen szarvasokra bukkantunk, akik úgyszintén azt hitték, hogy valami nagy növényevő állatok vagyunk, így kicsit sem zavartatták magukat.
Nagy show volt még az a rész, amikor vezetőnk leszállt az elefántról, hogy WC-zen, bár lehet, hogy ez a program része volt. Mindenesetre az biztos, hogy nem volt a program része, hogy véletlenül leesett az idomár pokróca, amin ül az elefánt nyakán. Elefántunk ormányával megkereste, és mivel láthatóan tudta, hogy hopp, az a nyakára való, feldobta a tarkójára, ami meg nyilván leesett. Rém aranyos volt, tudta, hogy az oda való és addig dobálta, amíg meg nem fogtam és rá nem terítettem rendesen. Egyszer egyébként az idomár a botját is leejtette, azt is feladta neki, had tudja fejbe csapni :).
Az is vicces, ahogyan az idomár felszáll, mert a fáni fogja kirakja az ormányát, arra rááll, és ekkor az elefánt felemeli az idomárt a nyakára.
A végén hagytuk egy kicsit enni az elefántot, hát az ugyanolyan vicces volt, mint Dél-Afrikai Köztársaságban. Az elefántnak mindig az az ág kell, ami a legmesszebb van, és csak teljesen nyújtozkodva tudja elérni. Amikor megvan, akkor meg kitépi a fél bokrot, majd a felét odébb dobja szóval hatalmas kupit csinál.
Visszafele még láttunk egy két pávát, majd amikor leszálltunk, meg lehetett etetni az elefántot egy kis banánnal.... nagyon nagyon aranyos volt.
Nem szokásunk nagyobb borravalót adni, de ennek a csókának adtunk egy jobbat, mert tökre jó volt, és tényleg jól bánt az elefánttal. Visszafele láttunk pár olyan bambuszból és nádból készült házat, amiket eddig is, azzal a különbséggel, hogy sárral be volt tapasztva az egész, gondolom itt jobban lehűlhet a levegő, mint mondjuk Indonéziában.
Nagyon szép volt a mai napunk és kiváló szülinapi ajándék volt nekem!
