Ahogy Zsuzsi tegnap írta, lebeszéltük a recissel, hogy mi bepattanunk abba a kocsiba, ami valami vendéget fog nekik felvenni Orchhában és mi odafele elmegyünk egy viszonylag jó áron. Király dolog, ha az embernek van saját sofőrje, az már kevésbé, amikor hajnal ötkor kell indulni, pláne, ha még tegnapelőtt Varanasi szívta le az ember agyát. Ahova ma megyünk Orchha, az azt jelenti, hogy rejtett palota, és mi azért jöttünk ide, mert az útikönyvünk szerint highlight. Zsuzsi szerint nyugodtan meglehettünk volna nélküle, de valahogy belém költözött a nikkelbolha, és nagyon szerettem volna, ha ezt is megnézzük. Az ez, az tulajdonképpen paloták egymás mellett, de erről majd kicsit később, most azt tudom mondani, hogy először a Sheesh Mahalba, azaz az üvegpalotába mentünk, ami egy hotel. Bár szerintem a siskebab nem üveg kebabot jelent, de ezzel nem akartam senki kedvét elvenni, a lényeg, hogy egy olyan hotelben voltunk, ahol megint kiskirálynak érezhettük magunkat, a szoba megfizethetetlen volt, de a reggeli nagyon baráti, így be is nyomtunk pár joghurtot meg kávét, ami semmiképp se gyomorbarát dolog, de nekünk nagyon kellett, hogy életben legyünk a mai napi építészeti kis túránkhoz.
Miután felébredtünk be akartunk menni a palotákba, de kiderült, hogy belépő kell, ami miatt le kellett slattyognunk egy hosszú lépcsőn, majd ott Zsuzsi unszolására befizettünk egy vezetésre, hogy elmondják, hogy mit látunk. Mint kiderült, átvertek minket, mert a hindi írásban még nem jeleskedünk és az egy napos túra árát mutatták meg, amikor egy órásat adtak el, de ez van, nem lehet mindig szemfülesnek lenni.
Mielőtt belevágok, hogy hol is vagyunk valójában, mutatok pár képet.
A képek a Raj Mahalból, azaz a király palotából vannak. Nekem gimiben még azt vagdosták a fejembe, hogy a rajok azok kiskirályok és a maharaja az a nagykirály, ami mondjuk talán igaz is, de szerintem semmi értelme, mert az én értelmezésem szerint ezek a címek nem egyenszilárdságúak, hanem mondjuk úgy van, mint a német területen volt herceg is meg király is meg őrgróf is, de attól még az számítiott Janinak, hogy az adott terület mennyire gazdag. Az itteni elég gazdag volt és ennek megfelelően felhúzta a Raj Mahalt, amit fent láttok, elég meggyőző, főleg a kis háremmel, de a java még hátra volt.
Sokkal érdekesebb volt számunkra a Jahangir Mahal, ami meg Jahangir palotáját jelenti, sőt egyesek egy éjszakás palotának is hívják. Nem, nem kupi, ha erre gondoltatok. A lényeg, hogy itt is volt egy ilyen helyi kis raj, és északkeletről betörtek Indiába a mughalok, akik meg mohamedánok voltak és elfoglalták fél Indiát. Hat mughal uralkodó volt, a leghíresebb felhúzott egy Taj Mahal nevű helyet, ha az rémlik. Szóval azért mondom ezt, mert Jahangir az egyik ilyen uralkodó volt, és az itteni kis raj meg azt találta ki, hogy ahelyett, hogy ő azt mondaná, hogy háborúba megy a mughalokkal ő meghívja az uralkodót ide a palotába, amikor erre járt. Jahangirnak nagyon tetszett a palota és vállon is veregette a kis rajt, hogy ez a beszéd, és békén is hagyta az egész kis rajaságot, úgy hogy csak egy éjszakát volt a palotában. Hívd megvesztegetésnek ha akarod, de szerintem jó. Mutatok pár képet, aztán folytatom.
Ami nagyon bejött Zsuzsinak az a kapu, ami előtt egy olyan lépcső van, amin három nagy lépcsőfok van; ez a helyi dokkoló, mert hogy a legalacsonyabbról lóra lehet szállni, a középsőről tevére, a legmagasabbról meg elefántra. A másik érdekessége az épületnek, hogy vegyítve van a hindu és a mohamedán minta az épületen, mind formavilágban, mind színben. Állítólag a hindu szín a kék, mert hogy az indiai krikett csapat is abban játszik, a mohamedán meg persze a zöld, és a palotában van egy adag kék és egy adag zöld ablak. Nem értem én ezt pontosan, mert az indiai zászlóban meg a narancs/piros szimbolizálja a hindukat, a fehér a keresztényeket a zöld meg a mohamedánokat, buddhistákat meg a benne lévő kerék. Szóval a hinduk színkódja még tentative.
A vezetőnk egyébként tök sok érdekességet mondott, de nem fárasztalak titeket nagyon, az biztos, hogy átküldött minket a falu túloldalán lévő templomba, mert hogy ha azt nem láttuk, nem láttuk Orcchát, na ezzel a megállapítással egy kicsit sem tudok egyetérteni, a templom teljesen felejthető volt, kivéve egy két festményt rajta, többek között zoknikukaccal a kép alján.
Itt meg szerintem az indiai Bosch munkája látható:
Tudok még építészeti érdekességgel szolgálni a mai napra, mert hogy az egyik kis épület mellett volt két magas torony, ami perzsa találmány, és tulajdonképpen légkondiként működnek. Hogy hogyan, azt nem írta a könyvünk, de vagy úgy, hogy befúj a lukakon a szél, ami hűt (ezt az elméletet az támasztja alá, hogy windcatchernek hívta a könyvünk), vagy úgy, hogy a nap megsüti a tornyot, és mivel a meleg levegő felmegy, az is huzatot csinál (ezt meg a fizika támasztja alá).
Orccha továbbra is hozta magát Indiát, ami azt jelenti, hogy az élményekért teljesen fölösleges évszázados templomokat nézni, bőven elég, ha az ember elkezd sétálni az utcán, mert olyan szinten nem bír mit kezdeni az információ áradattal, hogy secc perc alatt túlcsordul, és szinte szédülni kezd, hogy mi mindent lát. íme:
Ne csodáljátok, ha el is fáradtunk, nyilván a meleg sem tesz semmi jót. Bennem volt még egy kis kultúrszomj, Zsuzsi meg már tényleg az utolsókat rúgta, de még sikerült elvonszolnom a közeli folyóhoz, ahol kicsit megpihentünk és elnézegettük a szembe lévő templomokat, amiket viszont már tényleg nem néztünk meg, mert egyszerűen nem bírtuk. Visszamenekültünk a hotelbe, ahol pihiztünk egy kicsit, majd egy kisriksával elmentünk a 19 kilométerre lévő vasútállomásra. Zsuzsi szerzett pár pajtást a szomszéd riksáról közben.
Neten már megvettük a jegyet, és SMSben meg is jött a visszaigazolás, tiszta kiskirálynak éreztük magunkat. Valami első osztály szerű helyre vettünk most jegyet, és nem is volt vele semmi gond, tisztára olyan volt, mint az IC nálunk. Képzeljétek azt még elmondom, hogy a vonaton hoztak kaját, mint a repülőn, nem hogy egyszer, de minden állomás között, nem tudom mit gondoltak, de nyilván mondtuk már a másodiknál, hogy köszi nem. Az első osztályon egyébként mindenki tök kedves volt a másikkal, tisztára olyan volt, mintha a kinti káosz nem is létezett volna.
Mikor megérkeztünk Agrába, ott a szállásunk már megmondta előre, hogy mennyi lesz a taxi, persze rohadtul nem annyi volt, el is indult a nagy vita, ami már már kiabálásig fajult. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy igazuk volt, mert a szállásunk riksára mondta az árat, mi meg véletlenül a taxiállomásnál voltunk, így a taxi persze, hogy drágább, mint a riksa. Elég rossz érzés volt, hogy leordítottam valakit, aki meg a fair árat mondta, de ha az embert minden pillanatban átverik, persze, hogy olyan ember is kapni fog, aki meg nem érdemli meg.
