Nem kicsit voltunk kimerülve, talán az eddig leírtak után nem nagyon kell magyarázni, hogy miért. A mai nap három témáról van kép a fényképezőgépben: reggeli, ebéd és naplemente. Mind a hármat a teraszon készült, gyakorlatilag ki sem mentünk a szállásról.
Ha már se kobrabűvölőről, se tehénlepényről nem tudok nektek írni ma, és eseményben sem volt túl sok, gondolom megragadom az alkalmat, hogy írjak egy két magvasabb és kevésbé magvas gondolatot a hinduizmusról. Eddig hét könyvet olvastam Indiáról, benne ponyvát, szépirodalmat, teológia könyvet és útikönyvet de azt kell, hogy mondjam még most sem értek az egészből semmit sem. Ennek ellenére, mivel abban biztos vagyok, hogy sokkal többet tudok, mint mielőtt elindultunk volna az útra, gondolom van értelme, ha megosztom, amit tudok.
Az első és a legfontosabb tanácsom, ha valamit meg akarsz érteni az indiai vallásból és az indiai kultúrából, hogy felejtsd el nagyon gyorsan a logikát, és arról is mondj le, hogy te ezt meg fogod érteni. Teljesen egyértelműen felfoghatatlanul komplex az egész, szóval ha csak nem akarsz ezzel nagyon sokat foglalkozni, csak a felszínét fogod karcolgatni. A másik része (a logika hiánya), szerintem sokkal könnyebben kezelhető, mert szerintem eleve semmi értelme logikát keresni a hitben, az ugyanis kicsit sem arra való. Ugyanakkor mégis csak nehéz olyan dolgokon felülemelkedni, amikor a hindu vallás teljesen máshogy kezeli mondjuk az istenek közötti hatalmi kapcsolatot két különböző tanításban.
Most, hogy lemondtunk a logikáról, és arról, hogy meg is fogjuk érteni, sokkal könnyebb dolgunk van, mert gyakorlatikag ezzel fel vagyunk hatalmazva, hogy bármit mondjunk :) Azért megpróbálok olyan dolgokra korlátozódni, amit legalább valahol hallottam vagy olvastam, nem csak kitalálom az egészet.
Alapvetően nehéz bármit is mondani a hinduizmus vallási tételeiről, mivel nagyon kevés közös gyökere van a hinduizmus huszonhatezer ágának. Három dolog van, ami talán kiemelhető ebből, az egyik a Védák tisztelete, a másik a kasztrendszer, a harmadik a karma. A Védák tulajdonképpen olyan háromezer éves irományok, amik már jóval azelőtti szájhagyományra épülnek, ezzel legnagyobb valószínűséggel a legősibb élő vallás. Na most az a szép, hogy ezekbe a Védákba szinte mindent bele lehet magyarázni, az egy istentől elkezdve, az isten nélküliségen át, a sokistenhitet, erkölcsi tanítások sokszínűségéről meg ne is beszéljünk. De, és most jön a lényeg a hinduizmus egyik alapvető gondolata, hogy minden hit áltat elért üdvözülést ugyanannyira érvényesnek tekint. Ez azt jelenti, hogy te lehetsz jó hidnu akkor is, ha Vishnut tartod a legfőbb istennek, és akkor is ha szerinted csak elindították a világ kerekét, és az meg most magától pörög. Ez simán jelenthetné, hogy bárki lehet hindu ugyebár, no de van egy aprócska bökkenő, hogy hinduvá nem lehet válni, ez nem egy hódító vallás, hindu úgy leszel, ha volt hindu ősöd. Ennek megfelelően borzasztó érdekes dolog megfigyelni azt, hogyan viszonyul a hindu vallás más vallások térhódításához: egész egyszerűen magába akarta olvasztani azokat. Ez nagyon sok esetben sikerült is, és egész népcsoportokat "keresztelt át" hindura, azáltal, hogy az ő vallásukat valahogy beépítette a saját rendszerébe.
A vallás mellett ilyenkor általában a népet is beépítette a kasztrendszerbe, mert hogy a hindu vallás vagy ha akarom társadalom alapvető tulajdonsága a cselekedetek végtelen részletességű és mindenkire külön kiterjedő szabályozása. Ez maga a kasztrendszer, ami megmondja, hogy kinek mit kell csinálnia az adott társadalomban. Lehetne mondani, hogy ez milyen már, mert hogy megnyomorít valakit, de itt jön a hindu válasz, hogy egyrészt ebben az életében nyomorítja meg, másrészt viszont nem azért van ő ott, mert ezt dobta a gép, hanem azért, mert hogy az előző életében olyan dolgokat cselekedet, amivel az adott kaszton belüli életet érdemelte. Azaz ilyen karmája volt.
Számomra nagyon érdekes dolog, hogy maga a karma fogalma nem kötődik semennyire valós vagy elvont istenképhez, sőt az isteneket is köti a karma. A karma pedig azt vonja maga után, hogy jót kell cselekedni. Hogy mi a jó, az persze relatív fogalom, erről az egyik leghíresebb tanítás a Mahabharatában jelenik meg. Ott a főhős Aljuna egy olyan krapek, akit jogosan megillet a trón, de azt unokatestvérei bitorolják. Mikor nem akar küzdeni (úgy néz ki a küzdeni nem akaró hős az valami eposzi kellék) megjelenik neki Krishna aka Vishnu és felvilágosítja, hogy mivel Aljuna a harcos kaszthoz tartozik, neki kötelessége harcolni, azaz akkor tesz jót, ha legyakja a rokonait.
Azt hiszem ennyi gondolkodni való éppen elég egy beírásra, elvégre nem akarok és nem is tudok nagy teológiai fejtegetéseket véghezvinni. Minden esetre számomra több nagyon szimpatikus, és jó pár visszataszító gondolat van a hinduizmusban. A pozitívak között van, hogy a hindu vallás iszonyat toleráns a minden féle hittételekkel szemben, azaz gondolhatsz, amit akarsz úgy is igazad van, ha hiszel benne. Maga, a lélekvándorlás és a karma dolog bár tőlem idegen, de kivetni valót nem tudnék benne találni. A negatívumok között számomra első helyen a szolidaritás teljes hiánya szerepel. Azaz a kasztrendszer, valamint a karma teljesen egyértelműen azt mondja, nem lehet senki sem szerencsétlen, mert hogy az nem szerencse, hanem a karma. Az elesettek, azért elesettek, mert valami rosszat tettek korábban. Ennek megfelelően az egyénnek, de még inkább a társadalomnak semmiféle erkölcsi kötelessége nincs, hogy segítsen a szegényeken, betegeken, stb. Ez a gondolat szerintem nagyban hozzájárul a mérhetetlen szegénységhez Indiában.
Azt nem tudom egész pontosan állítani, hogy pont ezeket a dolgokat beszéltük át a tetőn Garyékkel, de azt igen, hogy nagyon sok megbeszélni valónk volt Indiáról: vallásról, kultúráról és persze magunkról.
És hogy egy kis vallási élménnyel zárjam a mai napot, naplemente után kimentünk az udaipuri folyóhoz, ahol nénikék mutatták be teliholdi áldozatukat...
