A mai nap folytatjuk a mughalok nyomában című sorozatunkat és Akhbarrál folytatjuk, aki Jahangir apja azaz Shah Jahan nagyapja. Ő talán a legfelvilágosultabb volt az össze mughal közül, és építettet egy palotát kicsivel odébb Agrától, a neve Fatehpur Sikri. A kicsivel odébb, az azt jelenti, hogy kb 50 kilométerre, és mivel mi egy nap alatt akartuk bejárni a helyet, nem szerettük volna halálra buszozni magunkat, hanem az volt a terv, hogy bérelünk egy riksát. Mivel Zsuzsi megfázott, az egészből az lett, hogy inkább autót akartunk bérelni. Nem is nevezném ezt igazán megfázásnak, inkább arról van szó, hogy akkora a szmog és a por, hogy az ember nyálkahártyája pillanatokon belül kikészül. Délkelet-Ázsia óta látunk maszkos embereket, de itt Indiában volt az első hely, ahol azt mondtam, no ez nem is hülyeség, és ez a darab hiányzik a hátizsákunkból.
Ott tartottam tehát, hogy autót kerestünk, és el is indult a nagy alkudósdi. Először szerettünk volna egy kocsit leinteni, de mindenki aki taxinak nézett ki foglalt volt. Ekkor elkezdtünk beszélni egy két riksás gyerekkel és az egyik végül azt mondta, hogy 800-ért elvisznek minket, persze nem ide jön a taxi, hanem el kell hozzá menni riksával. Mondtuk, ok, ha ez benne van az árban. Persze nem taxishoz mentünk, hanem egy kis utazási irodába, ami inkább egy másfél négyzetméter nagyságú betonkocka volt az út mellett. Nem volt ott a csóka, mire őt megvártuk megint elment pár perc. Nagyon megörültünk a fejleményeknek, mert miután megjött, az történt, hogy ordibálásig összeveszett a riksás gyerekkel, vélhetően az áron. Mondta is nekünk, hogy 1200. Én egy kisebb beszédet adtam elő, hogy mennyire nem szeretem, amikor rabolják az időmet, és hogy ha ő komoly üzletember, akkor vagy megyünk 800-ért vagy adios. Na az lett a vége, hogy 800 + költségekért (autópálya díj meg parkolás) sikerült elmennünk, de olyan árat sikerült összeszedni, hogy a turista irodás a riksás gyereket mindenféle jutalék nélkül küldte el a fityfenébe, még adott neki egy korábbi számlát, amin rajta volt, hogy 1200, gondolom azért, hogy a következő turistának majd ezt lobogtassa. Jól eső érzéssel vártuk meg magát a taxist.
Megjött a kis kocsi, és el is indultunk a nagy útra, közben megálltunk valami sztráda vendéglőben, ahol az ebédünk mellett külön érdekesség volt, hogy jött egy sadhu, aki egy páviánt hozott pórázon és a gyerekeknek meg a fehéreknek, azaz nekünk mutogatta, ahogy szaltóztatta a majmot. Érdekes volt, hogy a gyerekek ugyanolyan imádkozó pózba vágták be magukat, mint a nénike Varanasiban, amikor meglátta a kobrát.
Mikor odaértünk Fatehpur Sikribe ment tovább a turistalehúzás: persze nem a bejárat közelében álltunk meg, hanem odébb, ahol riksások valami bődületes árért akartak elvinni minket, és amikor mondtam egy reális árat elkezdtek velem kiabálni, mire én bemutattam nekik, erre nem vagyok túl büszke, de ez van. Elsétáltunk egy darabon, mire találtunk egy lovaskocsit, neki mondtam egy reális árat, mondta nem, mondtam de, mondta ok. El is vitt minket, persze nem a bejáratig, hanem előtte letett, így onnan még gyalogolhattunk fel egy kaptatón és nem is a főbejárathoz jutottunk, hanem a palota melletti mecsethez.
Mint látjátok egy nagyobb lépcsőn kellett felmenni. Az útikönyvből tudtuk, hogy ide nincs belépő, csak a palotába. Felérünk a lépcsőn és az eddigi összes utazásunk legagresszívebb élménye történt velünk. Megyünk be, megbeszéltük, hogy nem szólunk senkinek, mert közben folyamatosan szólongatnak le minket, megyünk megyünk, veszük le a pacskerunk, erre elkezd nekem beszélni egy csóka, hogy "hello, hello... miért nem állsz meg, ha hozzád beszélek? Hello, állj meg, ezt nem lehet csinálni!!" Mondom neki, te meg ki vagy? Mire mutat egy olyan igazolványt, amihez képest az otthoni hamisított Fedél Nélkült áruló igazolványok biometrikus plasztikkártyának tűnnek. Mondom neki, te nem dolgozol itt. Mire elkezdett ordítani, tényleg ordítani, hogy majd én tiszteletet fogok tanulni, és mit képzelek én, hogy ez egy szent hely, és... na erre én is bepöccentem és nem tudom, honnan jött az ötlet, nagyon büszke vagyok rá, mondom neki: Elég volt, most lefényképezlek:
Ő ordított, hogy nem fényképezhetsz le! Aztán meg, hogy mit fogsz csinálni a fényképpel, mire én: azt majd meglátod! Sarkon fordultunk, elindultunk és nem jött utánunk. Szinte mindketten remegtünk, hogy ezt nem hiszem el! Ilyet sehol, de sehol nem tapasztaltunk, nem is értem mi volt a célja, gondolom a pacskert akarta megőrizni horribilis összegért, de a leggusztustalanabb a turistáknak a kulturális szégyenérzetére rájátszani. Mikor bent voltunk, odajött egy kisgyerek és elkezdett magyarázni a mecsetről, nyilván pénzt akart. Mondom neki, figyelj, nem fogok pénzt adni. Magyaráz tovább, mondom neki, figyu, mond már el az iszlám öt parancsolatát. Mondja, hát azt nem tudja. Akkor mondom neki, jobb lesz ha először azt megtanulod, mert akkor leszel jó muszlim... na ezzel váltunk el. Erre egyszer csak a hátunk mögül, excuse me, excuse me. Már majdnem fordultam katanával, hogy levágjam a következő bükkfaárust, erre két mosolygó csóka ott áll, hogy lehetne-e esetleg, hogy csinálnak velünk egy fényképet. Szerencsétleneket majdnem leordítottuk, úgy hogy még nem is tudtuk mit akarnak, de nem tehetünk róla, ha folyamatosan kapod az arcodba a csalókat, nagyon nehéz. Mondtuk, persze semmi gond, nagyon örültek neki... nagyon nehéz ez az India néha.
Most, hogy ezt kiírtam magamból rátérek egy kicsit a gyönyörű mecsetre is, ami nagyon tetszett nekem. Maga a mecset nem is igazából egy épület, hanem egy hatalmas udvar, aminek van egy az udvar felé nyitott átriuma, ami egy hatalmas három boltozatos épület. Ez néz nyugat, azaz Mekka felé. Ennek megfelelően az egész templomnak van egy szabadság és egy befogadó feelingje, ahogy mindenki együtt imádkozik. A körfalak tele vannak kis csatrikkal (a kis pavilon szerű izék), és a lemenő nap gyönyörű vörösre festi az egész mecsetet. Akbar, amikor kitalálta, hogy a kis fővárosát áthelyezi ide, először a mecsetet építette meg, amivel az új főváros szentségét akarta kiemelni. Szép gondolat. Mondjuk azt is hozzáteszem, hogy maga a palota viszont nem igazán más, mint egy lakosztály az uralkodónak, aminek a nagy része egy hatalmas hárem. A muftijai nem is nagyon örültek neki, hogy ekkora háremet tart. Én azt figyeltem ki, hogy a palota egyetlen részéből sem lehet látni magát a mecsetet, annak ellenére, hogy az van a hegy tetején és nem is kicsi. Nem tudom, hogy ez szimbolikus-e, de én biztos ezt magyaráznám a turistáimnak, ha én lennék itt rátapadós önjelölt vezető :)
Mutatok pár képet a mecsetről:
Elbattyogtunk a palota bejáratához, ahol már kellett belépőt fizetni. Persze, hogy át akartak verni, ráadásul majdnem sikerült. Talán 120 volt a belép, erre adok egy ezrest, lerak egy adag százast az asztalra, majd szépen lassan leszámol 60-at. Nézek rá, erre rátesz még egyet. Mondom neki, szép próbálkozás, suvickoljon oda még egy tízest. Indulok el, elmegyünk pár lépést, hát nem eggyel kevesebb százast is adott oda. Megyek vissza, mondom apa, ez aztán szép dolog Indiától, milyen dolog ez? Erre úgy, hogy ketten voltak a bódéban minden félre reakció nélkül odaadja a százast. De se az, hogy visszadumál, se az, hogy bocsi, se az hogy mellénéz, semmi. Nem jött be, nem jött be...
Na, bent vagyunk palotába, aminek több jó része is volt. Az egyik a királyi tárgyalóterem:
Ennek érdekessége, hogy az uralkodó fent volt középen a páholyban, a páholy négy irányban össze volt kötve a négy sarokkal. Maga a páholy egy olyan oszlopon áll, amin India mind a négy vallásának a szimbólumai megtalálhatóak egymás alatt: iszlám, hindu, buddhista, keresztény. Az uralkodó itt szokott hittételi és hitéleti vitákat tartatni mind a négy nagy vallás bölcseivel, ami szerintem igencsak figyelemre méltó és felvilágosult dolog, arról nem is beszélve, hogy az iszlám gondolkodástól meg igazán távol áll az ilyesmi (nem mintha a kereszténységhez olyan közel állna). Lenyűgöző!
A másik érdekesség, hogy a nagy udvaron volt egy hatalmas játéktábla, ahol élő emberekkel lehetett játszani, és egy játék akár több napon keresztül is eltartott. Nem ölték meg egymást, inkább sakk/dáma/malom szerű táblás játékra gondoljatok.
Végül mutatok pár képet a palotából, egyszerűbb, mint leírni.
Ja, berepült egy halkapó is az ottani egyik tóhoz, így kb 5 nemezti park után egy palotában sikerült először rendes képet készítenem a kék madárról:
Remélem egyetértetek, hogy ez bizony gyönyörű. Mondjuk nekünk annyiban volt vele problémánk, hogy már a könyökünkön jött ki az építészet, Kajuraho óta épületeket nézünk. Én nagyon szeretem a szép épületeket, Zsuzsi meg elvan vele, de most már mindkettőnknek az volt az érzése, hogy jó lenne már valami más. Nem kéne most több templom vagy palota, az biztos.
Visszacapflattunk a kocsinkhoz, közbe megrohamoztak minket a kis kéregető gyerekek, és a legérdekesebb kuncsorgási tárggyal találkoztunk, a pénz, csoki, toll stb. után sampont kértek! Szerintem adhatott nekik valaki egyszer sampont, azóta ezt kérnek, de komolyan mondom érdekes volt, ilyet még nem hallottunk. Vicces volt, mert az egyik gyerek nem nagyon akart minket békén hagyni, Where are you from? Can you give me money? így elkezdtem ismételni amit mondott, szóról szóra. A gyerekek azok gyerekek bármilyen csórók is, és rövidesen nagy kacajok alakultak ki, ahogy próbáltak velem mindenfélét elmondatni először angolul aztán hindiül. Vicces élmény volt.
A kocsi vitt is minket haza, ahogy tudott, persze elérve Agrába egy hatalmas dugóba keveredtünk. Ilyet még Saigonban sem láttunk, de az történt, hogy az egyik kereszteződésben annyi biciklista és motoros ment keresztbe, hogy az autók nem tudtak belemenni a kereszteződésbe. Most nem viccelek, úgy mentünk át rajta, hogy a sofőrünk először elkezdett ordibálni az előttünk lévő teherautó sofőrjével, hogy menjen már, majd utána, amikor mi is belementünk, elütöttünk három biciklist/motorost. Nem kell nagy dologra gondolni, mi mehettünk kb öttel, ők kb tízzel, de gyakorlatilag akkor is az történt, hogy többnek is nekimentünk, de senkinek nem lett semmi baja.
Jó fáradtan értünk el a vacsihelyünkre, és persze Amandáék pont akkor érkeztek meg az étterembe mint mi. Ők ma egy bollywoodi mozit néztek meg, amit mi is felvettünk a kívánságlistánkra.
