Mindenki ismeri a csalódást, mikor elképzeltünk valamit, aztán mégsem olyan. Amikor gimiből az egyetem a tudás fellegvárának tűnt, mikor a film könyvben jobb volt, amikor a csaj/srác SMSben jobb fej volt. Angkor évek óta a listámon volt, attól elkezdve, hogy a Mikulás hozott Angkoros könyvet odáig, hogy az Alien Vs Predator filmben a Piramisokra, Tikalra és Angkorra hivatkoznak, tudniillik, hogy azok Alien tanyák. És hogy ezek után milyen élőben, hát olyan amilyennek én elgondoltam, nagy, vad, kalandos, spirituális és szép. Nem kevés elvárás volt, de Angkor simán hozta.
A nagysághoz semmi kétség nem férhetett, a bejárandó terület hatalmas, van olyan hely, ami 40 kilométerre van. Igen, magán a főtemplomon vannak restaurálási állványok, és majdnem mindenhova betonút van, de secc perc alatt lehet olyan kisebb templomot találni amiket benőttek a fák, vagy olyan kőfaragást, ami egy kisebb vízesés mögött van, egy szóval vad. A turista hordák ellenére sikerült naplementekor egy kisebb templomban majdnem egy órát egyedül lenni és Lara Croftként ugrálni a mozgó kövek között. Nekem ez kimeríti a kalandos fogalmát. A spiritualitás alatt azt értem, hogy úgy érezzem, szent helyen vagyok. Ezt is hozta, a már könyvekben, filmen látott mosolygó, faragott arcok valóban megérintőek. És végül azt kell, hogy mondjam, hogy esztétikailag is simán szép, különösen a faragások, magyarán a nappalinkban is lehetne egy.
Ez mind szép és jó, de valahogy többet akarok mondani Angkorról. Főleg azért, mert annak ellenére, hogy oda meg vissza voltam Angkorért, elötte nem tudtam egy csomó mindent: hindu vagy buddhista? Ez egy templom vagy egy város? Mikor épült pontosan? stb. Mivel öt napot töltöttünk ott, és elötte már pár nappal rendesen olvastam az irodalmat, úgy érzem kikupáltam magam, tovább jutottunk mint,a fenti klisék, és ezt át szeretném adni. A cél az, hogy a cikk végére úgy érezd magad, mint mi Angkorban: Huh, ez k. érdekes! + Basszus ez túl sok info, kezd zsongani a fejem!
Kezdjük azzal, hogy hogy néz ki ez az egész Angkor. Az egész olyan, mint a Sziget, csak nagyobb és nem színpadok vannak, hanem templomok. Igen azt mondtam Angkor, és nem, hogy Angkor Wat. Angkor Wat maga egy templom, bár a legnagyobb, azaz ez a nagyszínpad. Angkor pedig maga a város neve, nem túl fantáziadúsan azt jelenti, főváros. Angkor Waton kívül a többi templomok kisebbek, de ezek is elég hatalmasok ahhoz, hogy lihegj mire felérsz a tetejükre.
Angkor hatalamas volt, de a városból csupán a nagyon fontos épületek maradtak meg (értsd 95%-ban a templomok), mert a többiek fából voltak. Ennek megfelelően Angkor megnézése úgy néz ki, hogy az ember csalinkázik a látnivalók között, mondom: olyan, mint a Sziget. Ha valakiben az a kép él, hogy ezek a templomok között nehezen átjárható dzsungel van, azt el kell, hogy keserítsem. Betonút vezet mindenhová, és a táj főként rizsföldekből áll.
A rizsföldek maguk központi szerepet játszottak az angkori, vagy khmer kultúra kialakulásában. A fő ok, hogy van egy tavuk, ami össze van kötve a Megkonggal. Borzasztó érdekes szerintem, hogy amikor áradás van, a tóból folyik a víz a Mekongba, amikor meg száraz időszak, megfordul az összekötő folyó. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy olyan területté lehetett varázsolni ezt a részt, ahol lehetett évente háromszor rizst aratni, innen nem csak elég kaja jött, hanem elég zsozsó is. Ehhez mondjuk hatalmas víztározókat és csatorna rendszereket alakítottak ki, tényleg lenyűgöző, ma is azt használják.
Ok, most már csak az a kérdés, hogy kik ezek az ők, meg mikor. Számomra egy nem túl meggyőző storyval rukkoltak elő, hogy Indiából jött egy csóka, aki egy kígyóhercegnővel hált, és hát hogy így.... A lényeg, hogy ők voltak a funanok, akiknek a leszármazottaik a khmerek, és az egész sztori i.sz. 600 körül indul, azaz innen vannak az első emlékek. A funnanok olyasmik, mint az etruszkok a rómaiaknál, annyit is kell velük foglalkozni. Az egész story 800 körül fut fel, és 1300 körül hanyatlik a birodalom. Ha most elsőre azt mondanánk, hogy "Már akkor?", akkor azért megjegyzem, hogy ez azért tűnik nekünk rövidnek, mert ez az időszak a mi töri könyvünkben rövid, de azért ez mégis csak 500 év, 25 generáció, stb. Ennek megfelelően az angkori időszak nyilván korszakokra bontható. Az szerintem elég vicces, hogy a korszakokat a különböző angkori templomokról nevezték el. A történelmi részben szerintem semmi értelme belemenni, majdnem, hogy unalmas, hol ők nyernek, hol a szomszédok.
Az talán érdekes, hogy a khmer birodalom jobb időszakaiban övüké volt Thaiföld, Laosz, Vietnam, Burma keleti része és ha jók a kalkulációk egészen a Maláj-félsziget is, Java meg protekturátus volt, szóval nagy volt, na. Ami érdekesebb, hogy a korábbi időszakokban a khmer birodalom indiai kultúrát vitte tovább, mind a sivaizmus mind a vishnuizmus megtalálható. Az építészet elemei teljesen indiaiak, a domborműveken pedig a Ramayana és a Mahabharata sztorijai elevenednek meg. Egy szóval, hindu. Ennek az időszaknak végén épül Angkor Wat maga (kb 1100-1200), míg ez után a buddhizmus kezd elterjedni, nyilván úgy, hogy az uralkodó azt mondja, innentől ez lesz, és kész. Ez tart vagy száz évig, aminek a végén a hinduk elég erőszakosan visszaveszik a hatalmat és elkezdik átalakítani a buddhista építészeti csodákat hinduvá. Ez nem sikerül teljesen, ráadásul most buddhista Kambodzsa, és így jó pár buddhista szobor is bekerült a hindu templomokba. Mondjuk ezt a két vallást nem úgy kell elképzelni mint a keresztény iszlám szembenállást, azért egész jól meg is tudnak lenni egymás mellett, ha épp olyan idők vannak. Az hogy a birodalom miért szűnt meg egy jó kérdés, van aki szerint ökológiai katasztrófa (értsd kiírtottak minden erdőt, hogy földet műveljenek, az meg nem gyütt be), mások szerint meg akkora lett, hogy minden szomszédnak fájt rá a foga. A lényeg, hogy otthagytak csapot, papot és kvázi elnéptelenedett. Az viszont nem igaz, hogy újra fel kellett fedezni Angkort, mindig is lakott volt, persze volt amikor csak pár száz szerzetes kóvájgott benne.
Ezzel át is térhetünk magukra a templomokra, és itt egy nagyobb építészeti fejtegetésbe fogok kezdeni, gatyát fel! Mivel csomó mindent angolul olvastam, a szakkifejezéseket ne hivatkozzátok le, az építőkaron PhD-ben, ellenben minden kommentet várok arra, hogy mi mi lehet magyarul. Péter, rád külön számítok! A templomok majdnem minden esetben a világot magát szimbolizálják, benne világtengert amiből minden lett, a világot magát, és a mennyországot, nem kicsit megalomán feladat ugye :) A templomokat koncentrikus téglalapok sorozataként érdemes elképzelni. Ennek két módszere lehet, a belső és kisebb négyszög vagy feljebb van (piramis szerű), vagy a bejárathoz viszonyítva hátrébb. Maga a bejárat minden esetben kelet felé néz, kivéve Angkor Watot, mert az lehet hogy egy sírhely, de ezt egyelőre még felejtsük el. A koncentrikus négyzetek legkülső részénél van egy csatorna, ami körbeveszi a legkülsőbb négyszöget. Csak hogy a méreteket értsétek, ez a külső csatorna Angkor Watnál 200 méter széles. Szimbolikus értelemben ez a világtenger, amiből kijön a világ. Ennél profánabb oka a csatornának, hogy minden templom egy nagy mocsáron fekszik, vagy ha úgy tetszik lebeg és a csatorna segít abban, hogy ez a rész ne száradjon ki, majd vizesedjen be, mert ez tönkre csapná a templom alapzatát, magyarán összedőlne az egész. Maguk a koncentrikus négyszögek a csatornán belül vannak, úgy hogy a négyzet vonala egy fal, a vonalak közötti rész meg egy-egy udvar.
Ahogy már mondtam ezek a belsőbb négyzetek lehetnek magasabban, de lehetnek egy szintben is, a lényeg, hogy minél beljebb jutunk, annál inkább vagyunk szent helyen. Maradjunk a piramis szinteknél, mert azt könnyebb elképzelni. A különböző szinteken lehetnek még kisebb tavak, illetve itt élt a pórnép fa épületekben vígan vagy nem vígan, ki tudja. Ami számít, hogy ezek a szintek szimbolizálták a világot. A piramis csúcsán a főtemplom van, aminek általában öt csúcsa van, ami a Meru hegyet szimbolizálja. A Meru hegynek lehet csomó szimbolumot adni, de a vége úgyis az, hogy ez a mennyország. Nyilván ide nem mehetett be minden pupák. Az alaprajzot még bonyolítja, hogy általában ezek egy mandalát vesznek fel. A mandala egy hindu szent geometrikus szimbólum, nálunk legkönnyebben Erste bankkártyákon lehet látni, hogy miért, ne kérdezzétek, fingom sincs.
Az épület elrendezésén kívül még egy csomó olyan jellegzetesség van, amelyik majdnem mindegyik templomnál megtalálható. Ilyen például a bevezető korlátok, amik kígyókat, azaz naga-kat ábrázolnak. Tudjátok, ez az kígyó, akivel az ide jövő első király ugye, hmm... összebújt. A korlátok a falon lévő kapukhoz vezetnek.
A kapuk maguk kisebb templomok, ezeket gopuráknak hívják és szinte egy teljes kis torony oda van gründolva, simán elmenne más helyen egy komplett templomtoronynak. A gopuráktól nem is nagyon különböznek a prasatok, amik nem mások, mint templomok, a mi fogalmaink szerint templomtorony, de itt ez maga a templom. Ezekből általában öt van a legfelső emeleten, mert hogy Meru, a maradék esetben meg csak egy, mert gondolom így jött ki a lépés. A falakon, amik a koncentrikus négyszögeteket elválasztják domborművek virítanak, a késöbbi korokban a falak elé egy oszlopcsarnokot húztak, hogy ez most karzat, vagy átrium, fogalmam sincs. A belső négyszögek udvarain időnként van egy két épület. Ezeket senki nem tudja mire jó, ezért (most figyeljetek, mert ez zseniális) elnevezték könyvtáraknak! Gratulálok! Nem tudjuk mi az, akkor legyen könyvtár. Miért nem rögtön trafóház? Amit most eddig leírtam, az kicsit olyan, mint amikor a gyrost le akarod írni valakinek, aki még nem látott olyat, de persze negyvenháromféle változata van a templomelrendezésnek, ahol a prasat gopura, és a karzat könyvtárhoz kapcsolódik... szóval hiába magoltad ezt be, ha nincs veled egy térkép, még nem biztos, hogy eligazodsz egy templomban.
Az elrendezés maga már izgalmas, de az se kutya, ahogy technikailag megoldották az épületeket. Malter meg cement nélkül rakták össze az egész épületet, a kövek abszolút pontosan vannak illesztve, jobban mondva elviekben, mert most azért már nagyban látszik, hogy több helyen repedés van. A víz, meg persze a fák megteszik a hatásukat. Ha nagyon a mélyére akarunk ásni Angkornak, akkor azt még elmondom, hogy alapvetően három követ használtak, lateritet, homokövet, meg kisebb mértékben mészkövet. A laterit az nekem új volt, a lényege, hogy egy vörös kő, és könnyű felvágni, de napon megszárad, akkor meg szikla szilárd (bocs!). Ezt viszont nem lehet faragni, plusz randa. Fogták a laterit falra felraktak homokköveket és megfaragták azt, majd bevonták arannyal. Tudtak ezek élni! Amiben kétségtelenül nem voltak tutik a khmerek, az a boltozat.
A technikájuk alapvetően az volt, hogy fogták és mindig kicsit közelebb csúsztatva felpakolgatták a téglákat, amik össze azok nem értek. Ennek megfelelően nem is tudtak széles boltozatokat csinálni, amit meg úgy oldottak meg, hogy nem csináltak széles boltozatokat. ("kuss, én így szállok le", ahogy ugye az A. Kismalac mondja zanya után). Amiben viszont nagyon pengék voltak a khmerek az az érzéki csalódás. A prasatok egyes szintjei, de maguk a lépcsők is felfele egyre alacsonyabbak, így a szemlélő számára alulról magasabbnak tűnik az épület, mint amilyen. Másrészt a piramisok szintjei nem középen vannak, hanem mindig főbejárattól kicsit hátrafelé, így nincs az az érzésünk, hogy ránk dőlne a kóceráj. Az angkori épületek nagy részének nagyon gyorsan kellett elkészülnie, egy uralkodó általában már ő maga is látni akarta, amit megrendelt. Ennek megfelelően többször látható, hogy befejezetlen egy faragás. Itt a magyar építőipar legleleményesebb vállalkozsóit megközelítő megoldásokkal találkozhatunk, mikor például nem faragnak végig egy oszlopsort egy ablakban, hanem a tetejét simán faragatlanul hagyják, majd azt mondják, hogy "hát az ott a tetején? Ja főnök, az egy függöny. Jobb is lesz úgy, nem látnak be! 75 lesz, számla nélkül, köszöntem"
Ígértem még olyat, hogy elmondom, mi a különbség a különböző stílusok között, de nyugi, ígérem, rövidre veszem. A lényeg, hogy én önkényesen négy kategóriát állapítottam meg: régi, díszes, nagy és bonyi. A régi az olyan, mint nálunk a román stílus, egyszerű, mint a faék, de már jól látható rajta, hogy mi micsoda, van csatorna, falak, és a tetején egy prasat. Ez kb a 9. századra épült épületekre jellemző. A díszes, az még egyszerű épület, de rajta nagyon durván részletes faragások vannak. A csókák a faragásokon mozgásban vannak, arckifejezésük kifejező és persze nagyon részletgazdag.
Amit nagyon szeretnek farigcsálni, az a szemöldökfa, a homlokzat és az oszlopok. Ez az időszak a 10. század és érdekes módon Angkor Wat nem ide tartozik, hanem az a "nagy" korszak, ami időrendben a következő. Ezek a templomok egyszerűen hatalmasok, de közel nem olyan díszesek, mint a korábbiak. A fejlesztés itt arra ment rá, hogy minél grandiózusabb épület készüljön.
A faragások több helyen befejezetlenek az épület ugyanakkor kezd bonyolódni, mondjuk nem csak a kapuk működnek gopuraként, hanem a falak sarkaira is kerül egy egy torony. Ez kb. a 12. század. Ez után jön a buddhista időszak, és én ezt neveztem bonyinak. Amikor arcokat láttok képeken, az mind buddhista.
Ezekre az épületekre általában jellemző, hogy a kevesebb több mondást nem tartották fontosnak. Tele van kis templommal, kis folyosóval, kis árkáddal... ép aggyal kisilabizálhatatlan. Ez a 12. század vége és a 13. század eleje, már mint, hogy ekkor épült, de pont ezek az épületek azok, amiket többször átépítettek, mindig mikor vallást váltottak.
Cifrázhatjuk tovább, de minek. Nekünk nem kis fejtörést okoztak a templomok, és bár rettenetesen jól éreztük magunkat, de azért néha nagyon kérdőn néztünk egymásra, hogy akkor most az a naga most a legbelső fal gopurájához vezet, vagy az már maga a prasat... remélem zsong már a fejetek :)
A nagysághoz semmi kétség nem férhetett, a bejárandó terület hatalmas, van olyan hely, ami 40 kilométerre van. Igen, magán a főtemplomon vannak restaurálási állványok, és majdnem mindenhova betonút van, de secc perc alatt lehet olyan kisebb templomot találni amiket benőttek a fák, vagy olyan kőfaragást, ami egy kisebb vízesés mögött van, egy szóval vad. A turista hordák ellenére sikerült naplementekor egy kisebb templomban majdnem egy órát egyedül lenni és Lara Croftként ugrálni a mozgó kövek között. Nekem ez kimeríti a kalandos fogalmát. A spiritualitás alatt azt értem, hogy úgy érezzem, szent helyen vagyok. Ezt is hozta, a már könyvekben, filmen látott mosolygó, faragott arcok valóban megérintőek. És végül azt kell, hogy mondjam, hogy esztétikailag is simán szép, különösen a faragások, magyarán a nappalinkban is lehetne egy.
Ez mind szép és jó, de valahogy többet akarok mondani Angkorról. Főleg azért, mert annak ellenére, hogy oda meg vissza voltam Angkorért, elötte nem tudtam egy csomó mindent: hindu vagy buddhista? Ez egy templom vagy egy város? Mikor épült pontosan? stb. Mivel öt napot töltöttünk ott, és elötte már pár nappal rendesen olvastam az irodalmat, úgy érzem kikupáltam magam, tovább jutottunk mint,a fenti klisék, és ezt át szeretném adni. A cél az, hogy a cikk végére úgy érezd magad, mint mi Angkorban: Huh, ez k. érdekes! + Basszus ez túl sok info, kezd zsongani a fejem!
Kezdjük azzal, hogy hogy néz ki ez az egész Angkor. Az egész olyan, mint a Sziget, csak nagyobb és nem színpadok vannak, hanem templomok. Igen azt mondtam Angkor, és nem, hogy Angkor Wat. Angkor Wat maga egy templom, bár a legnagyobb, azaz ez a nagyszínpad. Angkor pedig maga a város neve, nem túl fantáziadúsan azt jelenti, főváros. Angkor Waton kívül a többi templomok kisebbek, de ezek is elég hatalmasok ahhoz, hogy lihegj mire felérsz a tetejükre.
Angkor hatalamas volt, de a városból csupán a nagyon fontos épületek maradtak meg (értsd 95%-ban a templomok), mert a többiek fából voltak. Ennek megfelelően Angkor megnézése úgy néz ki, hogy az ember csalinkázik a látnivalók között, mondom: olyan, mint a Sziget. Ha valakiben az a kép él, hogy ezek a templomok között nehezen átjárható dzsungel van, azt el kell, hogy keserítsem. Betonút vezet mindenhová, és a táj főként rizsföldekből áll.
A rizsföldek maguk központi szerepet játszottak az angkori, vagy khmer kultúra kialakulásában. A fő ok, hogy van egy tavuk, ami össze van kötve a Megkonggal. Borzasztó érdekes szerintem, hogy amikor áradás van, a tóból folyik a víz a Mekongba, amikor meg száraz időszak, megfordul az összekötő folyó. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy olyan területté lehetett varázsolni ezt a részt, ahol lehetett évente háromszor rizst aratni, innen nem csak elég kaja jött, hanem elég zsozsó is. Ehhez mondjuk hatalmas víztározókat és csatorna rendszereket alakítottak ki, tényleg lenyűgöző, ma is azt használják.
Ok, most már csak az a kérdés, hogy kik ezek az ők, meg mikor. Számomra egy nem túl meggyőző storyval rukkoltak elő, hogy Indiából jött egy csóka, aki egy kígyóhercegnővel hált, és hát hogy így.... A lényeg, hogy ők voltak a funanok, akiknek a leszármazottaik a khmerek, és az egész sztori i.sz. 600 körül indul, azaz innen vannak az első emlékek. A funnanok olyasmik, mint az etruszkok a rómaiaknál, annyit is kell velük foglalkozni. Az egész story 800 körül fut fel, és 1300 körül hanyatlik a birodalom. Ha most elsőre azt mondanánk, hogy "Már akkor?", akkor azért megjegyzem, hogy ez azért tűnik nekünk rövidnek, mert ez az időszak a mi töri könyvünkben rövid, de azért ez mégis csak 500 év, 25 generáció, stb. Ennek megfelelően az angkori időszak nyilván korszakokra bontható. Az szerintem elég vicces, hogy a korszakokat a különböző angkori templomokról nevezték el. A történelmi részben szerintem semmi értelme belemenni, majdnem, hogy unalmas, hol ők nyernek, hol a szomszédok.
Az talán érdekes, hogy a khmer birodalom jobb időszakaiban övüké volt Thaiföld, Laosz, Vietnam, Burma keleti része és ha jók a kalkulációk egészen a Maláj-félsziget is, Java meg protekturátus volt, szóval nagy volt, na. Ami érdekesebb, hogy a korábbi időszakokban a khmer birodalom indiai kultúrát vitte tovább, mind a sivaizmus mind a vishnuizmus megtalálható. Az építészet elemei teljesen indiaiak, a domborműveken pedig a Ramayana és a Mahabharata sztorijai elevenednek meg. Egy szóval, hindu. Ennek az időszaknak végén épül Angkor Wat maga (kb 1100-1200), míg ez után a buddhizmus kezd elterjedni, nyilván úgy, hogy az uralkodó azt mondja, innentől ez lesz, és kész. Ez tart vagy száz évig, aminek a végén a hinduk elég erőszakosan visszaveszik a hatalmat és elkezdik átalakítani a buddhista építészeti csodákat hinduvá. Ez nem sikerül teljesen, ráadásul most buddhista Kambodzsa, és így jó pár buddhista szobor is bekerült a hindu templomokba. Mondjuk ezt a két vallást nem úgy kell elképzelni mint a keresztény iszlám szembenállást, azért egész jól meg is tudnak lenni egymás mellett, ha épp olyan idők vannak. Az hogy a birodalom miért szűnt meg egy jó kérdés, van aki szerint ökológiai katasztrófa (értsd kiírtottak minden erdőt, hogy földet műveljenek, az meg nem gyütt be), mások szerint meg akkora lett, hogy minden szomszédnak fájt rá a foga. A lényeg, hogy otthagytak csapot, papot és kvázi elnéptelenedett. Az viszont nem igaz, hogy újra fel kellett fedezni Angkort, mindig is lakott volt, persze volt amikor csak pár száz szerzetes kóvájgott benne.
Ezzel át is térhetünk magukra a templomokra, és itt egy nagyobb építészeti fejtegetésbe fogok kezdeni, gatyát fel! Mivel csomó mindent angolul olvastam, a szakkifejezéseket ne hivatkozzátok le, az építőkaron PhD-ben, ellenben minden kommentet várok arra, hogy mi mi lehet magyarul. Péter, rád külön számítok! A templomok majdnem minden esetben a világot magát szimbolizálják, benne világtengert amiből minden lett, a világot magát, és a mennyországot, nem kicsit megalomán feladat ugye :) A templomokat koncentrikus téglalapok sorozataként érdemes elképzelni. Ennek két módszere lehet, a belső és kisebb négyszög vagy feljebb van (piramis szerű), vagy a bejárathoz viszonyítva hátrébb. Maga a bejárat minden esetben kelet felé néz, kivéve Angkor Watot, mert az lehet hogy egy sírhely, de ezt egyelőre még felejtsük el. A koncentrikus négyzetek legkülső részénél van egy csatorna, ami körbeveszi a legkülsőbb négyszöget. Csak hogy a méreteket értsétek, ez a külső csatorna Angkor Watnál 200 méter széles. Szimbolikus értelemben ez a világtenger, amiből kijön a világ. Ennél profánabb oka a csatornának, hogy minden templom egy nagy mocsáron fekszik, vagy ha úgy tetszik lebeg és a csatorna segít abban, hogy ez a rész ne száradjon ki, majd vizesedjen be, mert ez tönkre csapná a templom alapzatát, magyarán összedőlne az egész. Maguk a koncentrikus négyszögek a csatornán belül vannak, úgy hogy a négyzet vonala egy fal, a vonalak közötti rész meg egy-egy udvar.
Ahogy már mondtam ezek a belsőbb négyzetek lehetnek magasabban, de lehetnek egy szintben is, a lényeg, hogy minél beljebb jutunk, annál inkább vagyunk szent helyen. Maradjunk a piramis szinteknél, mert azt könnyebb elképzelni. A különböző szinteken lehetnek még kisebb tavak, illetve itt élt a pórnép fa épületekben vígan vagy nem vígan, ki tudja. Ami számít, hogy ezek a szintek szimbolizálták a világot. A piramis csúcsán a főtemplom van, aminek általában öt csúcsa van, ami a Meru hegyet szimbolizálja. A Meru hegynek lehet csomó szimbolumot adni, de a vége úgyis az, hogy ez a mennyország. Nyilván ide nem mehetett be minden pupák. Az alaprajzot még bonyolítja, hogy általában ezek egy mandalát vesznek fel. A mandala egy hindu szent geometrikus szimbólum, nálunk legkönnyebben Erste bankkártyákon lehet látni, hogy miért, ne kérdezzétek, fingom sincs.
Az épület elrendezésén kívül még egy csomó olyan jellegzetesség van, amelyik majdnem mindegyik templomnál megtalálható. Ilyen például a bevezető korlátok, amik kígyókat, azaz naga-kat ábrázolnak. Tudjátok, ez az kígyó, akivel az ide jövő első király ugye, hmm... összebújt. A korlátok a falon lévő kapukhoz vezetnek.
A kapuk maguk kisebb templomok, ezeket gopuráknak hívják és szinte egy teljes kis torony oda van gründolva, simán elmenne más helyen egy komplett templomtoronynak. A gopuráktól nem is nagyon különböznek a prasatok, amik nem mások, mint templomok, a mi fogalmaink szerint templomtorony, de itt ez maga a templom. Ezekből általában öt van a legfelső emeleten, mert hogy Meru, a maradék esetben meg csak egy, mert gondolom így jött ki a lépés. A falakon, amik a koncentrikus négyszögeteket elválasztják domborművek virítanak, a késöbbi korokban a falak elé egy oszlopcsarnokot húztak, hogy ez most karzat, vagy átrium, fogalmam sincs. A belső négyszögek udvarain időnként van egy két épület. Ezeket senki nem tudja mire jó, ezért (most figyeljetek, mert ez zseniális) elnevezték könyvtáraknak! Gratulálok! Nem tudjuk mi az, akkor legyen könyvtár. Miért nem rögtön trafóház? Amit most eddig leírtam, az kicsit olyan, mint amikor a gyrost le akarod írni valakinek, aki még nem látott olyat, de persze negyvenháromféle változata van a templomelrendezésnek, ahol a prasat gopura, és a karzat könyvtárhoz kapcsolódik... szóval hiába magoltad ezt be, ha nincs veled egy térkép, még nem biztos, hogy eligazodsz egy templomban.
Az elrendezés maga már izgalmas, de az se kutya, ahogy technikailag megoldották az épületeket. Malter meg cement nélkül rakták össze az egész épületet, a kövek abszolút pontosan vannak illesztve, jobban mondva elviekben, mert most azért már nagyban látszik, hogy több helyen repedés van. A víz, meg persze a fák megteszik a hatásukat. Ha nagyon a mélyére akarunk ásni Angkornak, akkor azt még elmondom, hogy alapvetően három követ használtak, lateritet, homokövet, meg kisebb mértékben mészkövet. A laterit az nekem új volt, a lényege, hogy egy vörös kő, és könnyű felvágni, de napon megszárad, akkor meg szikla szilárd (bocs!). Ezt viszont nem lehet faragni, plusz randa. Fogták a laterit falra felraktak homokköveket és megfaragták azt, majd bevonták arannyal. Tudtak ezek élni! Amiben kétségtelenül nem voltak tutik a khmerek, az a boltozat.
A technikájuk alapvetően az volt, hogy fogták és mindig kicsit közelebb csúsztatva felpakolgatták a téglákat, amik össze azok nem értek. Ennek megfelelően nem is tudtak széles boltozatokat csinálni, amit meg úgy oldottak meg, hogy nem csináltak széles boltozatokat. ("kuss, én így szállok le", ahogy ugye az A. Kismalac mondja zanya után). Amiben viszont nagyon pengék voltak a khmerek az az érzéki csalódás. A prasatok egyes szintjei, de maguk a lépcsők is felfele egyre alacsonyabbak, így a szemlélő számára alulról magasabbnak tűnik az épület, mint amilyen. Másrészt a piramisok szintjei nem középen vannak, hanem mindig főbejárattól kicsit hátrafelé, így nincs az az érzésünk, hogy ránk dőlne a kóceráj. Az angkori épületek nagy részének nagyon gyorsan kellett elkészülnie, egy uralkodó általában már ő maga is látni akarta, amit megrendelt. Ennek megfelelően többször látható, hogy befejezetlen egy faragás. Itt a magyar építőipar legleleményesebb vállalkozsóit megközelítő megoldásokkal találkozhatunk, mikor például nem faragnak végig egy oszlopsort egy ablakban, hanem a tetejét simán faragatlanul hagyják, majd azt mondják, hogy "hát az ott a tetején? Ja főnök, az egy függöny. Jobb is lesz úgy, nem látnak be! 75 lesz, számla nélkül, köszöntem"
Ígértem még olyat, hogy elmondom, mi a különbség a különböző stílusok között, de nyugi, ígérem, rövidre veszem. A lényeg, hogy én önkényesen négy kategóriát állapítottam meg: régi, díszes, nagy és bonyi. A régi az olyan, mint nálunk a román stílus, egyszerű, mint a faék, de már jól látható rajta, hogy mi micsoda, van csatorna, falak, és a tetején egy prasat. Ez kb a 9. századra épült épületekre jellemző. A díszes, az még egyszerű épület, de rajta nagyon durván részletes faragások vannak. A csókák a faragásokon mozgásban vannak, arckifejezésük kifejező és persze nagyon részletgazdag.
Amit nagyon szeretnek farigcsálni, az a szemöldökfa, a homlokzat és az oszlopok. Ez az időszak a 10. század és érdekes módon Angkor Wat nem ide tartozik, hanem az a "nagy" korszak, ami időrendben a következő. Ezek a templomok egyszerűen hatalmasok, de közel nem olyan díszesek, mint a korábbiak. A fejlesztés itt arra ment rá, hogy minél grandiózusabb épület készüljön.
A faragások több helyen befejezetlenek az épület ugyanakkor kezd bonyolódni, mondjuk nem csak a kapuk működnek gopuraként, hanem a falak sarkaira is kerül egy egy torony. Ez kb. a 12. század. Ez után jön a buddhista időszak, és én ezt neveztem bonyinak. Amikor arcokat láttok képeken, az mind buddhista.
Ezekre az épületekre általában jellemző, hogy a kevesebb több mondást nem tartották fontosnak. Tele van kis templommal, kis folyosóval, kis árkáddal... ép aggyal kisilabizálhatatlan. Ez a 12. század vége és a 13. század eleje, már mint, hogy ekkor épült, de pont ezek az épületek azok, amiket többször átépítettek, mindig mikor vallást váltottak.
Cifrázhatjuk tovább, de minek. Nekünk nem kis fejtörést okoztak a templomok, és bár rettenetesen jól éreztük magunkat, de azért néha nagyon kérdőn néztünk egymásra, hogy akkor most az a naga most a legbelső fal gopurájához vezet, vagy az már maga a prasat... remélem zsong már a fejetek :)
