Huh gyerekek, tudjátok mi volt ma reggel? Olyan reggeli amivel volt sajt, meg pármai sonka, meg műzli... huh nagyon durva volt. Angsanáék nagyon kedvesen megvendégeltek minket reggelire, majd utána Angsana és Me elvittek minket szállást nézni. Zsuzsi kifejezése, de egyetértek, hogy tündériek ezek az emberek. Most persze nem arra akarok kilyukadni, hogy minden thai nagyon kedves, mert ők azok voltak. Mindenesetre az biztos, hogy jó pár turistától azt a tippet kaptuk az utunk során, hogy Thaifölddel vigyázzunk, mert nem túl kedvesek az emberek. Én valahogy az egész szitut az olaszokhoz hasonlítanám. Ők is full bunkók a turistákkal, szerintem egyszerűen azért, mert túl sokat kapnak belőlük. (Írtam én ezt már?) Viszont amint kicsit letér az ember a turista útról nagyon nagyon kedves emberekkel találkozik.
Ott tartottam tehát, hogy elvittek minket szállást nézni, de elötte elvittek minket egy helyi templomhoz, ahol egyszerre épült egy kínai és egy thai templom. Nem sokat akarok hozzáfűzni, az arany Buddha jól néz ki, és a táj is szép volt. A kínai templom is érdekes volt.
Ahogy látjátok a végén Me szeretett volna egyet fényképezkedni velünk, sőt mint ha igazi gyerekek lennénk még cukorkát is kaptunk tőle, ami tamarindós volt, Zsuzsi szerint érdekes, szerintem finom. Angsana tudott egy jó szállást, ahogy ő mondta. Hát egy hotel volt, nem a mi budgetünk, és szerencsére tele volt. Még autóztak velünk egy adagot, amikor is találtunk egy olcsó de nagyon jó szállást. Az itteni szállások jellegzetessége, hogy a vízen vannak egy uszályon. Elég menő.
Mi odáig meg vissza voltunk, olyan helyre kerültünk, ahol alig beszéltek angolul, aranyosak voltak, és más vendégek ránk köszöntek. Viszont, kicsit kint volt a hely, így (na jó, legyen) mocit kellett bérelnünk. Bementünk a citybe, és ezt el is intéztük. Ha már itt voltunk körbenéztünk, és ha már itt vagyunk a storyban, elmondom, hogy miért akartunk idejönni. Ahogy már említettem, itt van a híd a Kwai folyón, ne várjatok sokat, ez az:
Az a vicces az egészben, hogy ha láttátok a filmet, akkor látszik, hogy a látvány nem nagyon stimmel. Hát ja, a filmet Sri Lankán vették fel. Ennél sokkal viccesebb, hogy nem hogy a híd nem stimmel, de még a folyó sem. Amikor Bouelle megírta a könyvet, ő azt hitte, hogy a híd átmegy a Kwai folyón, azért mert a térkép szerint kilométereken keresztül mellette ment. A híd valójában egy másik folyón megy át. De hát a thaiok sem hülyék, mivel jött egy csomó turista keresve a hidat, nekik meg volt ez, átnevezték a folyót vazze! Van ám sütnivaló. Ha valakinek nincs meg a story, akkor a lényeg, hogy brit, francia, holland és egyéb nyugati hadifoglyokat fogtak be a japánok a második világháború alatt, hogy össze tudják kötni Bangkokot és a tőle nyugatra fekvő burmai fővárost, Rangoont. A hadifoglyok hullottak, mint a legyek, és hát a nyugatiak ritkán voltak hadifoglyok,szóval ez fáj is nekik rendesen. Nekünk viszont nagyon kapóra jött ez a vasútvonal, aka a Halálvasút, mert már régen fájt a fogunk egy kis vonatozásra. Holnap neki is megyünk!
