Tibi az éjszakai küzdelmek után elég kifacsartan ébredt, de legalább már jobban volt. El tudtunk volna még lenni itt Kanchanaburiban, még szinte ki se élveztük a jó kis szállás adta lehetőségeket, de sajnos mindenképp vissza kellett mennünk Bangkokba. Mikor már azt hittük, hogy kezdenek rendbejönni a dolgok, megint beütött a ménykű. Tibi lábán a kukuc már kezdett kígyó méreteket ölteni... no jó ez túlzás, de igencsak megdagadt a legutóbbi gyógyszer óta.
Egy ideig gondoltuk, hogy biztos a gyógyulás jele, de aztán csak nem akart lejjebb menni, úgyhogy mindenképp vissza kéne menni vele a dokihoz. Emellett még tegnap este a laptopunk is újra bedöglött, de ezennel annyira, hogy ma reggel se indult. És végül az indiai vízumról kellett volna kapnunk értesítést, hogy kész van, de ez se jött meg.
Egy ideig gondoltuk, hogy biztos a gyógyulás jele, de aztán csak nem akart lejjebb menni, úgyhogy mindenképp vissza kéne menni vele a dokihoz. Emellett még tegnap este a laptopunk is újra bedöglött, de ezennel annyira, hogy ma reggel se indult. És végül az indiai vízumról kellett volna kapnunk értesítést, hogy kész van, de ez se jött meg.
Szóval remek kilátásokkal indult ez a hét. De legalább szép környezetben ébredtünk :-)
Kivitettük magunkat a minibusz állomásra. Viszonylag hamar megtelt a minibusz, így nem kellett sokat várakoznunk az indulásra. A csomagoknak persze nem volt hely, így vettünk még egy jegyet, hogy elférjenek a hátizsákok is.
Az úton nem sok érdekes történt azt leszámítva, hogy egy igen mókás felhívásra lettem figyelmes a buszban az ajtó felett:
Itt mindenre gondolnak :-)
Bangkokba megérkezve egy tegnap neten kinézett szállást céloztunk meg szintén a kórház közelében, de végül azzal szemben találtunk egy olcsóbbat. Mint később rájöttünk egy kupiba kerültünk, de legalább tiszta és rendes szállás volt, és nagyon kedves volt a személyzet.
Gyors lepakolás után szétváltunk, Tibi ment a kórházba, én meg mentem az indiai nagykövetségre, hátha mégis megvannak a vízumok.
Tibit megvizslatta a doki, lekezelte a lábát (felszúrta a dudort), meg adott neki kenőcsöt, és azzal engedte el, hogy ha csütörtökig nem javul, akkor újra ugyanitt.
Az indiai nagykövetségen én kicsit meglepődtem, mert arra számítottam, hogy most is olyan kevesen lesznek és olyan gyorsan megy minden mint amikor leadtuk, de ezennel alig volt ülőhely, annyian voltak. Sikerült egy kanadai srác mellé ülnöm, aki az a típusú ember, akinek folyton beszélnie kell mindegy kivel, mindegy miről, de beszélnie kell. Amikor odaültem épp a mellette ülő srácot szórakoztatta a hülyeségeivel. Ezzel el is volt egy ideig, amikor úgy érezte, hogy engem is meg kell szólítania. Szerencsére sikerült hamar leráznom és visszatért az eredeti pajtásához, később meg tovább állt egy másik csajhoz.
Mikor sorra kerültem kiderült, hogy megvan a vízum, fel is vehettem, és mikor már kezemben volt megreklamáltam, hogy fizettünk azért a szolgáltatásért, hogy küldjenek e-mailt ha kész van a vízum, aztán nem jött semmi. Elég meggyőző lehettem, mert visszakaptam a pénzt. Hurrá!
Tibivel nagyjából egyidőben végeztünk, mentem is vissza a szállás melletti netezős helyre. Gyorsan utána néztünk, hogy hol van az Acer szervíz. Mivel volt több cím, Tibi felhívta a telefonos ügyfélszolgálatot, ahol képzeljétek, az ügyintéző nem beszélt angolul, csak valamennyit értett, és egy lapról olvasta fel angolul a mondókáját. Végülis működött a dolog, mert megtudtuk, hogy hova is kell menni. Méghozzá a Fortune Townba, ami nincs is messze tőlünk. Rá is kerestünk a pontos címre, és hát ha már a honlapon jártam elolvastam a leírást... aztán mégegyszer, mert nem hittem a szememnek...
Idézném:
Also on the IT theme, are the large number of pirated software stores selling pirated DVDs and CDs full of hacked and cracked software from the likes of Microsoft, Adobe, Macromedia and many others.
Érdeklődőknek a honlap: http://www.thebangkokshoppingguide.com/fortune-town
És akkor ha már a hivatalos hamisításnál járunk néhány gyönygyszemet még megosztanék veletek, egyik a fénymásolt újságok piaca:
A másik remek üzlet pedig a hamisított igazolványok gyártása minden mértékben
Pörög ám itt a business, amin nem is lepődtünk meg, de azon már igen, hogy mindez ennyire nyíltan...
No de hát az Acer szervíz is a hacker centerben volt, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy jó vagy rossz hír. Mindenesetre elvittük a laptopot. Szerencsére ezennel nem sunyított a gépünk, és akkor sem indult, amikor bemutattuk a szervízben, hogy mi a probléma. Fel is vették a jegyzőkönyvet, majd közölték, hogy akkor minimum 7 munkanap. Azért a csajnak eléggé a lelkére beszéltünk, hogy ez nem járja, hogy ennyit van szervízben a laptopunk, és mindig ennyi időt kell várni, úgyhogy kapják össze magukat. A bűvös maybet nem sikerült kiszuszakolnunk belőle, de azért még reménykedtünk.
Ha már itt jártunk körbenéztünk az áruházban. Volt minden ami technikai, hogy azok közül mi volt eredeti és mi nem, az már egy jó kérdés.
Végeztünk a mai napi teendőkkel, úgyhogy jöhet a pihi. Először is egy kis kaja a mekiben, mert most Tibi hányattatott sorsú gyomrával mást nem akart bevállalni. Itt a szokásos bohóc köszöntött minket, kevésbé szokásos pózban. A mell előtt összetett kéz, és kis meghajlás az üdvözlés és egyben a köszönet jele, amit a mindennapokban is folyamatosan használnak. Egy másik érdekes szokás még, hogy mindent két kézzel nyújtanak és vesznek el, de legalábbis azt a kezet amiben a tárgy van, azt a másikkal megfogják, mintha alátámasztanák. Próbálunk figyelni erre, Tibinek megy is a taekwan-do miatt, de nekem nem egyszerű megszokni, mindig utólag veszem észre, hogy upsz, már megint lemaradt az a fránya másik kéz.
Meki után jóllakottan átszambáztunk a szemben lévő bevásárlóközpontba, ahol erős volt a gyanúnk, hogy van mozi.Volt is a 7. emeleten, és nem is akármilyen. A jegypénztárnál a napi műsor plakátja olyan, hogy nem csak a filmek címei és az előadás időpontja van kiírva, hanem a címek mellet kicsiben megy mindegyikhez az előzetes is. Nekem nagyon bejött. Aztán van olyan is, hogy first class hely, amit az előtérben hirdetnek.
Szóval még be se ültünk a filmre, de máris nagy élmény volt ez a mozi :-) Egyébként a Bourne legacyt néztük meg.
A mozi végeztével metró és függővasút kombóval mentünk haza, mint ahogy idefele is. Ez is egy külön élmény. Amikor idefele jöttünk javában dúlt a csúcsforgalom, de ez itt nem úgy néz ki mint odahaza, hanem igen meglepő módon mindenki szépen sorba áll a metróhoz. Aztán van minden ajtónál egy ember, aki vezényel, és tömi a metrót. Pont úgy esett, hogy én voltam az, aki már nem fért volna be normálisan, de azért beszuszakoltak. De ehhez már tényleg kellett a segítő kéz :-)
