Ma megjött a Rafis munkáltatói is, azért is köszi, milyen jó hogy tegnap
nemt tudtuk leadni! Aki bújt, aki nem, megyünk a myanmari nagykövetségre,
szingapúri kályhánkhoz, esküszöm a várost innen ismerjük meg, ez az abszolút
nullánk. Volt sorszámunk, de látszott, hogy az délutánra húzódik, elmentünk hát
netezni, ja azt nem is írtam, ez a Far East Centerben van. Közben leszakadt az ég,
vettünk egy esernyőt, visszamentünk, de túlhaladták már a számunkat. Kisebb
pánikba estünk, de végül sikerült odamennünk, és tessék, bevették, azt mondták,
hogy péntekre meglesz, juhé. Katus leírása alapján tudtuk, hogy van valahol egy
nagyon jó sushis, gondoltuk, hogy azt megkeressük. Elolvastuk, kiderült, hogy
pont a Far East Plazaban van, de nagyon el van dugva az ötödiken. Hát mi kb
hatszor jártuk be, de nem találtuk... aztán leesett... igen, van egymástól kb
10 percre egy Far East Center és egy Far East Plaza. Ennek alapján gondolkodom,
hogy nyitok egy West End Plázát a Podmaniczkin, van ebben fantázia. Mire
átértünk a másik bevásárló központba pont ebéd és vacsora időszak között volt,
amikor bezárják a sushist, így randomra mentünk be egy helyre, nem is volt
kirobbanóan jó. Viszamentünk netezni, majd estére hazamentünk.
Ígértem izgalmat, hát a lábam kezdett csúnyán bedagadni, a távdoktorunk,
édesanyám, egy „orvost!” című levelet írt válasznak a fényképről, így a holnapi
programunk is megvan, bár ugye mi már örültünk, hogy talán holnap megnézhetjük
Szingapúrt.
