Második nap és megint a csába megyünk, azaz tuktukozunk Kattel. Az első állomás Kbeal Spean. Ez volt Zsuzsi kedvence, pedig itt még templom sem volt :) Hogy mi is Kbeal Spean? Kőfaragások egy folyónál. Azt hiszem azért menő ez, és Zsuzsinak is azért tetszett, mert nagyon megérintő, ahogy a dzsungel közepén szépen kidolgozott faragásokra lehet bukkani. Ehhez fel kell menni egy hegyre, ami kb egy 45 perces gyaloglást jelent. Kicsit sem lenne vészes normálisabb időben, persze gatyarohasztóban nem egyszerű. Azért elvoltunk.
Már maga az út is nagyon szép és érdekes, de amikor az ember felér a folyóhoz, tényleg nagyon menő a látvány.
A faragásokon Vishnu és Shiva látható, de van egy két mandala is, meg lingamok, ezek utóbbiak tulajdonképpen fallikus szimbolumok, és Shiva legősibb ábrázolásai. Mondjuk érdekes koncepció egy rakás hímvesszővel kicsempézni egy folyót, de az is biztos, hogy nem kell Langdonnak lenni, hogy rájöjjünk arra a nem túl bonyolult szimbolikára, hogy ez megtermékenyíti a folyót, az meg ugye a rízsföldet... woáh, ugye?
Sokáig elvoltunk fent, nézelődtünk, ökörködtünk, itt van egy két bizonyíték.
A következő állomás viszont az én egyik kedvencem volt, ez pedig Banteay Srei. Ez egy díszes templom, és a domborművek kidolgozottsága iszonyat részletgazdag, plusz még jól is néz ki.
A templom egyébként viszonylagosan kicsi, kompakt, és nem is a király, hanem egy főpap építette. A faragások tényleg lélegzetelállítóak. Nekem az egyik kedvencem az összeverekedő majmok, miből másból mint a Ramayanából. Ez a mű egy igazi worldwide hit, és Indiában még nem is voltunk!
A másik nagy kedvenc pedig a fülbevalós őrők.
Sajnos a monszun és a dél körüli templomnézegetésnek az a hátránya, hogy folyamatosan nagyon rosszak a fényviszonyok, és nagyon nehéz olyan képet csinálni, ami egy kicsit is visszaadná a színeket. Ez talán itt volt a legzavaróbb, mert a vörös kövek nagyon szép színűek.
A másik hátrány persze megint az, hogy ismét taccsra mentünk. Még csak két óra volt, és eddig csak két helyet néztünk meg, a papirosunkon meg ennél persze több volt. Szerencsére leszakadt az ég, így megint jó kifogás lett, hogy beüljünk kajálni. Hosszas unszolásra Kat is odaült mellénk és sikerült egy nagyon jót beszélgetnünk főleg a jelenlegi politikáról és a vörös khemerek diktatúrájáról. Nem akarok minden részletre kitérni most, mert a múltkor már hosszan ecseteltem a thai politikát, a khmert meg most nincs kedvem. Ennek ellenére azt megjegyzem, hogy az tök új volt nekem, hogy Kambodzsa elég erősen vietnámi gazdasági befolyás alatt áll, Vietnám meg nem fogjátok kitalálni, de kínai alatt. Ennek megfelelően kiötölhető, hogy az ultrahiperszuper balos vörös khmerek arany ejtőernyősei még mindig hatalmon vannak, és valahogy nem akarózik egy jobbos kormányt megválasztani.
Azt hiszem örök élmény lesz ez a beszélgetés, kicsit olyan érzésem volt, amikor mesélt a vörös khmerek diktatúrájáról, mint amikor minket kérdeznek a nyugatiak a kommunista időszakról. Tudott mesélni, de a lényeg nyilván nem jött át. Ja, akiknek a vörös khmerek nem mondanak semmit, úgy tudnám summázni, hogy két év alatt kétmillió embert sikerült kinyirniuk a saját népükből, többek között olyan dolgokért, hogy szemüvege volt, vagy tudott idegen nyelven... és nem a középkorban, hanem 1975 és 78 között.
Sajnos vagy szerencsére már csak egy templomot tudtunk megnézni ma és ez Banteay Samré volt. Ez egy viszonylagosan kisebb templom, aminek elég egyszerű struktúrája van, és nincs is rossz állapotban. A legnagyobb előnye viszont, hogy kicsit kívülebb esik a fő turistautvonaltól és kevesen látogatják. Egész pontosan vagy egy fél órát tudtunk ott eltölteni mások nélkül, és itt tényleg kiéltem a Tomb Raideres énemet és ugrálgattam a kövek között. Sajnos titkos átjárót, pláne kincset nem találtam. Nagyon durván jó volt, felfedezgettünk, voltak lezárt részek ahova belógtunk, stb.
A vége az lett, hogy Kat bejött, hogy a jegyvizsgáló már menne haza, szóval menjünk :)
Ma sem volt más hátra, mint hogy vacsorázzunk egyet és hogy megint részt vegyünk egy szociális eseményen, amin megint nem tudtunk személyesen sajnos ott lenn. A kaja részéről egy grillezésen voltunk, itt megemlíteném a kígyóhúst. Akiket gasztro szinten érdekel, azokat ki kell, hogy ábrándítsak, rágós és még jó íze sincs.
A telefon amit most megeresztettünk, az Peti, Zsuzsi bátyjának és Áginak az eljegyzési ebédje. Ez is sikerült, pedig itt is ment a para, először a szálláson nem volt net, de aztán egy netkávézóval megoldottuk.
Szép nap volt, de már kezdünk durván merülni.
