Az indiai nagykövetségen kezdtük a reggelt. Markunkban volt a kinyomtatott igénylő lap, útlevél, meg még egy-egy otthonról hozott igazolványkép, de mivel tartottunk tőle, hogy két kép fog kelleni, beugrottunk útközben egy fotóshoz. Egyből csináltattunk 12-t. Hogy ennyivel mit fogunk csinálni, azt mi se tudjuk, de hát akciós volt :-)
Az indiai követségen útba igazítottak minket, ugyanis a vízumügyintézést kiszervezték, nem a követségen végzik. De szerencsére nem volt messze.
Mi a myanmari követség után mindenre fel voltun készülve, volt nálunk munkáltatói is, és egy adag könyv, hogy ne unatkozzunk a több órás várakozás alatt. Hát nagy meglepetés volt, hogy pik-pakk ment minden. A recepción kitöltöttünk egy újabb adatlapot, leellenőrizték, hogy minden papírun megvan-e, a munáltatóit nem is kérték, lefénymáásoltattuk az útlevelet, sorszámot kaptunk, és mire kettőt léptünk már szólítottak is. Teljesen le voltunk döbbenve. A pultnál bevették a papírjainkat, kicsengettük a díjat, kettőnkre kb 4200 bath (kb 30e Ft) volt, és már mondták is, hogy akkor augusztus 20-án jöhetünk is érte. No ebben viszont jócskán alulmúlta a myanmari követség teljesítményét, mert ott 2 nap alatt megvolt. Rá is kérdeztem, hogy ez mégis hogy jön ki, mire a hölgy levezette, hogy hát 7 munkanap, és persze van két ünnep is közben, úgyhogy 20-a. Egy kicsit még győzködtük, hogy hátha meg lesz 17-re, de csak egy maybe-t sikerült kiszuszakolnunk. Meglássuk.
Lényeg, hogy most nagyon gyorsan végeztünk, így még maradt időnk a 11-es kicsekolás előtt kitalálni, hogy hova is menjünk. Azt terveztük, hogy amíg várunk a vízumra elmegyünk valami nyugis helyre, ahol rendezzük sorainkat: pihenünk, blogot írunk és kitaláljuk merre tovább. Szereztünk a szálláson egy Beaches of Thailand Rough Guide könyvet, amiben Tibi megtalálta a tutifrankó szigetet: Kosichangnak hívják, Bangkoktól kb 2-3 óra busszal, aztán 1 óra hajóval. Ez kell nekünk. Közel van és remélhetőleg nyugis.
Pakoltunk és indultunk is a függővasúthoz, amivel a buszállomásig robogtunk.
A buszpályaudvaron leszólítottak minket, hogy hova akarunk menni, mondtuk Si Racha (ahonnan a komp megy), mondták szuper, ez a busz pont arra megy és 2 percen belül indul. Már van annyi tapasztalatunk, hogy nem ijedtünk meg ettől a letámadástól, és nem az volt az első gondolatunk, hogy biztos átvernek, úgyhogy még az árra rákérdeztünk, az rendben volt (100 bath fejenként, 700 Ft), aztán pattantunk is fel a buszra. Szerencsére nem volt tele, és normálisan el is lehetett férni.
A buszpályaudvaron leszólítottak minket, hogy hova akarunk menni, mondtuk Si Racha (ahonnan a komp megy), mondták szuper, ez a busz pont arra megy és 2 percen belül indul. Már van annyi tapasztalatunk, hogy nem ijedtünk meg ettől a letámadástól, és nem az volt az első gondolatunk, hogy biztos átvernek, úgyhogy még az árra rákérdeztünk, az rendben volt (100 bath fejenként, 700 Ft), aztán pattantunk is fel a buszra. Szerencsére nem volt tele, és normálisan el is lehetett férni.
Eleinte csiga tempóban haladtunk, aztán szerencsére kicsit feljebb kapcsolt a sofőr, és így 2,5 óra alatt odaértünk Si Rachaba. Ott egy tuktukkal elvitettük magunkat a komphoz. Kiderült, hogy kb 10 perce, 2-kor ment el a hajó, de 3-kor megy a következő, no para. Kiváló, mert amúgy is nagyon éhesek voltunk, így a parti kajáldákban belefért egy ebéd.
És nem is akármilyen. Zseniális volt. Minden tele tengeri herkentyűkkel, végre nem olajban, hanem grillen sütik... már csorgott a nyálunk. Tintahalat, kagylót és rákot ettünk salátával és rizsel, meg ittunk hozzá sört. Mindezt összesen kb 2000 Ft-ért, és a sör volt ebből a legdrágább tétel. Ezt nagyon fogjuk élvezni :-)
No de indulás. A hajón csupa helyi volt, meg mi. Ez eddig jól néz ki.
Mikor megérkeztünk ismét tuktukra pattantunk és elvitettük magunkat a könyvből kinézett szállásra, ami a sziget nyugati partján van, és azt írták róla, hgy sziklás tengerparti szállás. Hát az is volt. Láthatóan mi voltunk az egyedüli vendégek, meg is alkudtunk az árban, 900 bathról 700-ra alkudtuk, és 3 éjszakát ki is fizettünk. A szobánk erkélye a tengerre nézett, nagyon tetszett a kilátás. Itt mintha nem is ugyanazon a tengeren lennénk mint a túlparton, ahol tele volt nagy hajókkal és uszályokkal.
Nem is akartunk ma semmi értelmeset csinálni, csak néztük a tengert, vacsiztunk egyet ismét tengeri herkentyűkből, és a számítógépen talált Agatha Christi játékkal játszottunk.
