A mai nap kiderül, mit kaphatsz, ha szandálban mászkálsz dzsungelben,
gyengébb idegzetűek lapozanak a mozis részhez, erősebb idegzetűek hozzanak
popcornt.
Nem ragozom tovább, a pióca csípésnél befertőződött a lábam és a doki
szerint lárvák vannak benne, egész pontosan féreg lárvák, király, mi? Többször
rákérdeztem, nem fog leesni a lábam, és ha minden jól megy, lesz egy jó storynk
a gyerekeknek, de egyelőre azért izgulok, hogy minden jó legyen (azt
megjegyzem, hogy augusztus 12-én írom ezt, még élek, a lábam javult, majdnem jó,
már csak egy nagyon kicsit para). Zsuzsi szerint a legviccesebb, hogy napról
napra halad, azaz a dagadt rész mindig egy kicsit odébb van a következő napon.
A viccességben én nem vagyok teljesen biztos, de mivel a doki azt mondta, hogy
ha nem gyógyul, menjek augusztus 13-án a fertőző osztályra, szerintem baromi
sűrgős nem lehet. Másrészt azért a doki lefényképezte, gondolom magának szuvenírnek.
És akkor a lárváim:
Ami viszont teljesen pozitív élmény volt, az a szingapúri kórház, ilyet
akarok otthonra is. A bejáratnál, mielött azt mondhatnád, hogy ukmukfuk, már
egy pálcával le is mérték a lázadat a füledben, és utána eresztenek be. A recis
csaj felvesz minden adatot, fizetsz, kártyával, aztán mint a bankban csipognak,
hova menj. Egy szerintem aszisztensnő felveszi a kórképet, aztán vársz, aztán
megint csipogsz, most már a dokihoz. Megnézett, azt mondta, hogy kér egy
második véleményt egy másik dokitól, de szerinte parazita. A másik doki szerint
is parazita volt. Ott kaptam percre pontos beutalót a fertőző osztályra két hét
múlvára, ha nem kell, mondjam le. Aztán megkaptam a leírást, aztán pittyentem
újra, most már a patika résznél, ahol odaadták a gyógyszert. Két óra alatt
megvoltunk, úgy hogy mindent tudtam, megvolt a gyógyszerem, ha bajom van, tudom
mit kell tennem. 18000Ft volt a vizsgálat, plusz gyógyszer. Mondjuk nem tudom
mi van, ha agyműtétet kell csinálni, azt nyilván nem tudom kifizetni (ha jól
értem Vikit nagyon minimális a társadalombiztosítás), de ez valami olyan
szinten nem hasonló élmény az otthoni kórházzal, hogy hihetetlen, pedig orvos
gyerek, azaz nekem úgy nyilik minden ajtó otthon, mintha fotocellás lenne.
A kórház után hazamentünk, majd utána irány a mozi, ugyanis meg szerettük,
na jó, meg szerettem volna nézni a Dark Knight Risest IMAXen, és Zsuzsi se volt
ellene. Nekem nagyon bejött, de mivel ez nem egy filmes blog nem fogom itt
elemezni. Elég annyi, hogy a mozi után azt mondtam lárváimnak: And now you have
permission to die!!!
Moziból kiérve látszott, hogy Viki keresett minket ezerrel, foglalt estére
asztalt valami tuti helyen, mi meg moziban voltunk. El is mentünk a
munkahelyéhez, majd taxiba szálltunk és kimentünk egy külvárosi részhez, nagyon
vicces, a Bedok körzethez :))) Ez még mind semmi, de Chili Crabet, ettünk, ami
magyarul csilis rák lehetne, de inkább mutatok képeket, azok jobban leírják.
Nagyon finom volt, meg fantasztikus ahogy az Ikeás diótörővel törtük fel a
páncéljait a ráknak és ettük ki a finomabbnál finomabb részeket. A sambal
öntet, ami az előételes vongole kagylókon volt, az meg csuklósan erős volt. Képzeljétek
Viki meghívott minket, amire nem is nagyon tudtunk mit mondani, tök aranyos
volt tőle. A kaja után még sétáltunk egy nagyon kellemeset a helyi Margit-szigeten,
ami nem sziget, de ez a helyi cangás, futós park, bár itt van Wakeboard pálya
is.
A legdúrvább az egészben, hogy annyi hajó van Szingapúr kikötőjében, hogy
olyannak tűnik, mintha lenne túlpartja az öbölnek, pedig nuku, az ott a nyilt
tenger.
