A mai nap az első az angkori napok között. Van egy kis könyvünk, amit még akkor vettünk, amikor Kachanaburiba mentünk, és abból próbáltam készülni. Sajnos a könyv elég trágyadomb, mármint sok infot tartalmaz, de nagyon rosszul struktúrálva. Nehéz olyan dolgokkal mit kezdeni, hogy négy nap Angkornézés után esett le, hogy a korszakok épületekről vannak elnevezve, a tárgymutatóban meg egy templom nevénél nincs kiemelve, hogy azt hol írja le, hanem minden megjelenés fel van sorolva. No de a lényeg, hogy már régóta kattogtam ezen, hogy Angkort nem csak megnézni szeretném, hanem érteni is, így a templomnézéseink nagyrésze úgy nézett ki, hogy egyszer már elolvastam előre, hogy és mint lesz, aztán mikor ott voltunk, ovastam még egyszer (vagy kétszer ha érthetetlen volt) aztán meg vadásztuk a szobrokat a templomokat és a domborműveket.
A könyv mellett még állandó tettestársunk volt Kat, a tuktuk sofőrünk. Egy iszonyat aranyos gyerek volt, nagyon megkedveltük.
Kat egyetemista, egész pontosan könyvelést tanul és most harmad éves 25 évesen. Angolul tök jól beszélt, és annyira szerény gyerek volt, az a szinte alig mer megszólalni típus. Sokan cangáznak Angkornál, de mi most a legkorábbi templomokkal akartunk kezdeni, amik ugye egyszerűek. Ezek kint voltak viszont 30 kilomisire, a hőség meg nagyon durva. Az első állomásunk Lolei volt. Ez egy nagyon egyszerű templom, de nekünk kezdésnek jó volt.
Ezután Preah Kohoz mentünk, ami már egy kicsivel komplikáltabb, de ez is elég romos. Itt viszont volt egy adag bika, akiket Nandinak hívnak.
A legkorábbi emlékek közül Bakong volt az utolsó, ez viszont már egy nagyobb hangvételű templom.
Ezt már keményen meg kellett mászni, meg volt körülötte rendes csatorna, szóval piramis szerű elrendezésű volt. Amik nagyon tutik voltak itt, azok a sarki elefántok, ekkor még nem tudtuk, hogy ezeknél fogunk jobbakat látni.
Eléggé elfáradtunk már eddigre, mert tényleg turistaaszaló idő volt és ahogy mondtam már, elég sok idő elment minden templomnál, hogy elemeztük, hogy mi micsoda lehet, és itt még elég bénák is voltunk. Kat indult velünk vissza, de a 30 kilomteres úton is a könyvet bújtam, hogy mi lesz a következő célpont. Abban viszont egyet értettünk Zsuzsival, hogy először meg kell kajálnunk. Ahogy megálltunk, már jött is vagy öt mami kiabálva, hogy hozzá menjünk kajálni. Teljesen randomra kiválasztottunk egyet. Nagyon jól tettük, hogy beültünk, mert durván elkezdett szakadni az eső. A mamink végig ott állt mellettünk egy esernyővel, mert bár ponyva alatt ültünk, de oldalról se essen ránk egy csepp se. Igazi monszuni esőt kaptunk el. A kisgyerekek kirajzottak, meg én őket fényképezni.
A következő templomunk az East Mebon volt, ami úgyszintén egy piramis elrendezésű korai templom volt, de már kezdett rajta pár faragás megjelenni, ami már a díszes korszak előfutára. Az elefántok megint királyok voltak, de az is nagyon tuti volt, ahogy láthattuk a templom csatornarendszerét monszunban működni. Ki volt ez találva, na.
Pre Rup volt a köv templom, ami nagyon hasonló volt East Mebonhoz. Érdekessége állítólag, hogy van benne egy négyszög alakú, szarkofágra emlékeztető valami. Szerintünk ez egy cseppet sem volt érdekes, ellenben azért ezt is megmásztuk, itt már emelkedett a lépcsősor rendesen.
Azt mét megmutatom, milyen nehéz olvasni az okosságot, ha csöpög az eső :)
A silabuszunk szerint még volt vissza négy-öt templom az energiaszintünk szerint max 1-2. Katnek megmutattuk, hogy mi van még. Ő mondta, hogy miatta mehetünk, ezek egyrészt viszonylag kisebbek, másrészt nincsenek útban. Kérdeztük mit javasol, így kötöttünk ki a Banteay Kdei templomnál, amit az uccsó nap kellett volna megnézni, merthogy ez bonyi, buddhista templom. Nem gond, megnéztük most. Itt nagyon nagyon tuti volt a kapu. Indonéziában láttunk nagyorrú majmokat (proboscis majom), lehet hogy Sri Lankán ezért a humorért börtönt kapnánk, de én az itteni bodhisatvát elneveztem proboscis buddhának.
A story borzasztó egyszerű, egy méhkas van az arc orrán. Bent nagyon örültünk, hogy az egyszerű templomokkal kezdtünk, mert itt secc perc alatt elvesztünk, hogy mi micsoda. Nem is sikerült teljesen kibogarászni, de a táncolók csarnokát megtaláltuk, és a hátulsó hatalmas fákat is nehéz lett volna nem észrevenni.
Eléggé elfáradtunk az apsarák (táncosok), garudák (félig madár félig csóka) és nagák (kígyók) világában, de nem volt mit tenni egy templom még hátra volt, Prasat Kravan. Szerencsére, ez egyszerű volt nagyon, volt benne egy szép Vishnu dombormű. Szinte felsóhajtottunk, hogy huh hál isten, csak ennyi.
Huh vége, irány vissza. Megbeszéltük Kattel, hogy holnap is jön. Este a tripadvisort feltúrva kiderült, hogy egy vega étterem itt nagyon klafa. Nincs előitéletem a hús nélküli étellel szemben, szóval nyomás, és hát nagyon finom is volt.
Ma még komoly programunk volt, mert ma volt Marciék esküvője. Ehhez bort kellett szereznünk illetve felkészülni, hogy hajnal háromkor felkeljünk egy skype video konfira. Sikerült is kapcsolatot létesíteni, pedig nagyon izgultunk, hogy nem működik esetleg a net. Király volt, hogy bár csak így, de sikerült bekapcsolódni.
