Ismerősök nélkül mindig nagyon nehéz megismerni egy másik országot. Bármennyire is próbálkozik az ember, ha nem tud egy értelmeset beszélgetni egy helyivel, akkor az ottani látogatása arra fog korlátozódni, hogy milyen szépek a templomok, vagy hogy mennyire volt kedves a buszos vagy a taxis. A mai nap sikerült megkaparnunk Thaiföld felszínét és egy kicsivel több bepillantást nyernünk az országba a thai masszáson túl.
Reggel ment az agyalás, hogy akkor most mi legyen. Azt már tudtuk, hogy kicsekkolunk, a lenti MENA (Middle East and North Africa) netkávézó be volt zárva, így mélyebbre kellett ásnunk a bangkoki ezeregy éjszakában, ami azért nehéz, mert sokszor se a thai se az arab betűt nem tudod elolvasni. Végül lett netkávézó és kiderült, hogy nincs még kész az indiai vízumunk, pedig ezen a napon már kész kellett volna lennie a szóbeli ígéret alapján. Ennek az lett viszont a következménye, hogy hétfőn úgy is itt kell lennünk Thaiföldön, azaz Bangkokban és emiatt miénk az egész hétvége. Ha már ilyen szerencsétlenek vagyunk vízumból és a lábamból kifolyólag, legalább full mázlisták voltunk abban, hogy Angsanának (a tegnapi főzősulis csaj) pont egy olyan helyen van a vendégháza, amit meg is szerettünk volna nézni. A város neve Katchanaburi, és azt tudja, hogy itt van a híd a Kwai folyón, igen, a filmből/könyvből. Felhívtuk hát Angsanát, és elmondta, hogy nagyival (thaiul Me) fogunk menni kisbusszal itt és itt találkozunk a Meki előtt. Ha az olyan egyszerű lett volna. A lényeg, hogy azt senki nem mondta nekünk, hogy a bevásárló központ első emeletén lesz a meki, így pár telefon után sikerült összefutni Me-vel, onnan viszont már mentünk is a minibusz állomáshoz.
Majd fogok még rugózni a távol-keleti vállalkozó szellemen, de most elég annyi, hogy lepergett a szemem előtt a Budapest-Székesfehérvár buszjárat pénteki járata, amikor tulajdonképpen matricaként utaztad végig az utat a busz belső szélvédőjén. Itt is ez lehet a nagybuszon, de emiatt vannak kisbuszok, akik kicsivel drágábbak, de van helyed és az egy jegyárus három kisbuszos nagyságú vállalkozás röhögve üzemel.
Nem mondom, ez sem volt a világ legkényelmesebb útja, főleg, hogy csomaghely nincs, és az egész nagyhátizsákot végig a lábunk között tartani nem volt egy leányálom. Azt pláne nem tudtam mire vélni, hogy az út kétharmadánál elkérték a jegyemet... Mindegy, láttunk viszont ilyen szépséget, a disznógömb:
Tulajdonképpen én sem értem, miért ragaszkodunk ilyen görcsösen a gömb alakú diszkógömbhöz amikor rendkívül sok lehetőség lenne még a kockára vágott tükörben.
Miután leszálltunk Kanchanaburiban Me azonnal meghívott minket a helyi kifőzdében egy vacsira. Mi meg akartuk hívni, de Me azt mondta, ő városa, ő hív meg minket. Nagyon király fej a nagyi, a kisszótárunkkal elbeszélgettünk, bár ő úgy gondolta, hogy amit egyszer már onnan felolvastunk, azt mi már tudjuk is. A thai nyelvről, annyit, hogy a káó rízst jelent... meg még három dolgot, aszerint hogy felfele lefele magasan alacsonyan vagy középen tartod a hangot. Egyszerűen lehetetlen bármit is kiejteni nekem szótár alapján. Ha már hallottam, akkor 20%-hogy jól visszaadom.
Angsana bátyja felvett mindhármunkat a kajáldában, és utána kivittek minket a Angsanáékhoz. Nagyon pöpec a ház, Christoph a svéd férj programozó, de az a fajta, aki közben fűrészelni is tud. A lényeg, hogy volt saját kis tavacsak, két ház, víztisztítós kút, fűnyíróként szolgáló tehenek, ananász és banánfa. Christoph még megemlítette, hogy ne mászkáljunk éjjel a fűben, mert a rizsföldek miatt kígyók lehetnek. Amúgy sem volt a tervben, de köszi :)
Számunkra viszont a legnagyobb élmény egyértelműen a beszélgetés volt. Christoph az az ember, aki értelmes és érdeklődő és bár nem idevaló, de már itt él 12 éve, szóval számunkra ideális ember volt, aki bevezethet minket a thai töribe, szokásokba, politikába, gazdaságba. Ebből most önkényesen én a politikát fogom kiválasztani, és azt pötyögöm le, ez egyfajta szintézise a Lonely törirészenk, a Christphos beszélgetésnek és az Economistnak (Zita, korábbi kommentedre itt a válasz :). Egyébként, hogy ez miért érdekes, hát mert mondjuk lehet kivetülése ránk nézve, akár magyarországi párhuzamban, akár amikor magyar turisták nem tudnak hazajönni a reptérről, mert azt az egyik tüntetőcsoport lezárta.
Szóval egy ember nevét érdemes megjegyezni itt az egész kócerájban, ez pedig Thaksin (ez a keresztneve, de minek írjak olyat, hogy Shinawatra, mikor az szerintem megjegyezhetetlen :). Az, hogy ő a helyi Orbán vagy a helyi Gyurcsány, azt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy egy elvtelen, korrupt milliárdos, aki egyedüliként volt képes professzionális pártot kialakítani. Ő áll a story egyik oldalán, a másik oldalán pedig mondjuk azt, hogy a király és annak pártja. Ez így önmagában egyszerű, mint a raklap, de persze kismillió-egy ága van a történetnek. Kezdjük azzal, hogy kik ezek a királypártiak. Őket sárga ingeseknek nevezzük, mert hogy a sárga a királyi szín, mint a buddhisták köpenye... A lényeg, hogy ők lennének, akik nem rettenetesen korruptak, csak nem tudnak kormányozni. Sőt mi több, választást sem nyerni, azt hiszem már több évtizede. Ideológiailag nagyon nehezen belőhetők, mondjuk hogy fent akarják tartani a status quot, legyenek mondjuk konzervatívok. A status quot már csak azért is nehéz fenntartani, mert a király öreg, és nemsokára meg fog halni, a trónörökös meg nem igazán népszerű. Ha már itt tartunk, a királynak gyakorlatilag nincs politkiai hatalma, de van egy nagyon jelentős vagyona, amire mindenkinek fáj a foga. Emellett meg van egy csomó olyan jogszabály, ami a király kezébe nagyon erős hatalmat ad. Ezt vagy használja vagy nem, pl tilos rálépni Thaiföldön érmére, mert rajta van a király feje. Ennél kevésbé vicces, hogy bárkit el lehet ítélni (nem vádolni, ítélni) királygyalázásért, ami titkosított, és arról beszélni is, hogy mi a vád maga királygyalázás. Ezt a jó kis jogszabályt egyébként pont Thaksin használta, csak hogy bonyolítsam a képet. A lényeg, hogy a királypártiak bénák és töketlenek. Velük szemben áll ez a Thaksin gyerek, aki meg totál korrupt. Az ő támogatói a vörösingesek, hogy miért, nem tudom, csak. Thaksinnak már sok van a rovásán, többek között ő volt a pénzügyminiszter, amikor 1997-ben Thaiföld pénzügyi válságba került egy két nagyon jól elhelyezett derivatíva ügylet miatt. De az is egy jó story, hogy az USA-ban elfogató parancs van ellene, így csak diplomáciai útlevéllel tud bemenni az országba. Külön vicces, hogy amikor egyszer az ENSZbe ment, akkor a sárga ingesek egy államcsínnyel átvették otthon a hatalmat, visszavonták a diplomáciai útlevelét. A csóka nem mert leszállni a repülőről, nehogy elfogják. Az azért mókás, hogy miniszterelnökként szállsz fel, amikor megérkezel New Yorkba, akkor meg le se mersz szállni a gépről, nehogy lecsukjanak. Ez mondjuk mind szép és jó, de azt meg viszont hozzá érdemes tenni a történethez, hogy Takshin majdnem minden demokratikus választást megnyer. Most épp a lánya a miniszterelnök. Ez többek között azért van, mert Kozsóként leénekli a csillagokat az égről a műveletlen de népes északi területeken, a sárga ingesek meg ugye mint írtam töketelenek, mondjuk a kampányban is. Thaksin meg erre persze rájátszik és nem egyszer csődít tömegeket a fővárosba, hogy tüntessenek, égessenek, mert hát ugye ő itt a megválasztott főmufti.
Ezt így leírva is látszik, hogy azért ez már elég komolyan értékválasztás kérdése, hogy kit támogatunk, a demokratikusan megválasztott korrupt csókát, vagy a hatalmat autoriter úton elvevő/megtartó relatíve normálisakat. Ezt egészet meg fűszerezzétek meg azzal, hogy a katonai hatalom még mindig erős (igen, az USA miatt, őket támogatták, nehogy itt is átvegyék a komcsik a hatalmat), és akkor látszik, hogy nem is olyan egyszerű a kép.
Azt hiszem ennyi háttértudással már olvashatóak a thai hírek. Nekünk nagyon jó volt, hogy így kiművelődtünk, na és persze eközben pár sör is elfogyott :)
