Hát a mai napra már kicsit belénk költözött a mehetnénk, egész pontosan egy
kis motorozásra fájt a fogunk. Ezt persze nagyon könnyen el lehetett intézni,
mert csak a szállás recepciójáig kellett elmenni. Emellett azért volt
komplikáció, ugyanis akartunk mosatni, netezni, pad thait enni, ja és a thai
SIM kártyánkat is fel akartuk tölteni. A svédcsavart az adta, hogy úgy néz ki
Thanföldön megy a szieszta, legalább is se a pad thaios nem volt nyitva, se a
mosodás nőci. Hogy egész pontos legyek a mosodás nő nyitva volt, csak nem volt
az egész házban senki, úgy, hogy simán be lehetett menni. Ez elég jellemző az
itteni területre, hogy a fő utcán tárva nyitva az ajtó, és még azt sem
mondanám, hogy nincs bent érték, mert ott vannak a ruhák, de mondjuk egy TV is
ott volt.
Eddigre megjött az ebédidő, és felkerestük a tegnapi kagylóst. Hát gyerekek ilyen kéne a Balatonra. Már mint nem a kaja miatt, hanem azzal fogadott minket a nő, hogy tegnap ő elnézett valamit, így többet számlázott nekünk, mint ami volt, így a mostani salátáért és rizsért ő nem kér semmit, ja és elnézést. Mivel elég rosszul haladt a sziesztás intézkedés, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk akkor motorozni. Zsuzsi meg is találta, hogy a sziget déli csücskében lesz egy strand, és hogy az elhagyatott. Hát valószínűleg nem arra gondolhattak, amit mi találtunk meg, mert ott épp tíz munkás röplabdázott, valószínűleg náluk ez a szieszta. Azért volt egy másik tippünk még, hogy hova lehetne menni, így oda el is mentünk, de útközben egy kis vadlest is beiktattunk. Én nem tudtam róla, mert már kb. öt napja nagyon nagyon nem akarok útikönyveket a kezembe venni, de Zsuzsi felvilágosított, hogy amit az ágon kiszúrtam az egy fehér mókus, és a szigeten ez menő, sőt még megfigyelési túrát is szerveznek érte. Úgy néz ki, nem ment hiába az eddigi állatles, sólyomszemek lettünk. Kép nincs, gondolom már kezdtek gyanakodni, hogy mit gombázunk, először édesvízi delfin, most meg fehér mókus, de higgyétek el, tényleg.
A sziget végében volt egy terület ahova bementünk snorkelezni, állítólag lehet szép dolgokat látni. Sajnos mi nagyon el vagyunk már kényeztetve, mert egy kicsit sem voltunk lenyűgözve a dologtól. A látottak között azért volt korall, sőt én még egy ráját is láttam. Ugyanakkor a víz kicsit koszos volt, a korallok vagy kicsik vagy töröttek. A legnagyobb attrakció az úszópajtások voltak, tényleg nem tudom, hogy mit akarnak tőlünk ezek a halak, de engem három kis sárga hal követett, Zsuzsit meg egy. A legviccesebb, amikor az ember lemerül, majd utána jön fel. Ekkor a hal, aki különben végig a hasunknál van, gyorsabban jön fel, ennek mindig az a következménye, hogy kb. két és fél centire jelenik meg a szemüvegem előtt, ettől meg mindig megijedek. A tengerpartról nincs jó kép, nem is volt nagyon menő, ellenben csináltunk olyan fotót, amin úgy nézünk ki, mintha menők lennénk, mondjuk ez ötödik próbálkozásra sikerült ilyennek.
A helyen majd lesz szerintem egy kis emlékmű, mert Zsuzsi itt próbált először mopedet vezetni, nem is ment rosszul. A visszaút után beindult az ügyintézi, először mosattunk, aztán meg a pad thaios néni is előkerült, így sikerült megfigyelni, hogyan készül egy igazi pad thai. Rettenetesen finom volt, ha azt mondom, hogy a kis szárított rákokat úgy szórják bele, mint nálunk a sót, értitek, hogy jó lehet. Ami viszont nem menő, hogy minden kicsi, így én utána azonnal betoltam egy fogalmam sincs mit, de ebbe is tettek vagy hét fajta alapanyagot.
Vacsira nem volt kérdés, hogy visszamegyünk a kagylós nénihez, ha már ilyen aranyosak voltak. Most csak én ettem (hivatalosan ugye, mert Zsuzsi azért belekóstolt). Ha a mai napból azt veszitek le, hogy háromnegyed részben arról szólt, hogy mit és hol ettünk, akkor ezt jól látjátok. Egyszerűen a thai kaja félelmetesen jó!
