Délelőtt elég jól elvoltunk a teraszon, és 11 körül elcaflattam házinéninkhez activityzni, hogy közöljem vele szeretnénk még 2 éjszakát itt maradni. Annak ellenére, hogy tegnap már jöttek páran, arra igazán nem számítottunk, hogy azt a választ kapjuk, hogy tele vannak, nem tudunk maradni. És tényleg, míg tegnapig csak mi voltunk, most tele lett az egész hely sanyikákkal. Mint kiderült a királyné születésnapja van, ami állami ünnep, így mindenki megtámadja a nyaraló helyeket.
Nincs mese, költözni kell. Egy másik tengerparti helyet még megnéztünk tuktukkal, de ott drágán (1200 bath) egy ablaktalan szobát akartak adni, így a városban kerestünk és találtun egy jó szállást.
Este ismét jött egy nagy kulináris élmény. Olyan helyen kajáltunk, ahol a hűtőládákból magad válogatod össze a különböző állatokat (tintahal, rák, hal, kagyló), leadod, megmérik, aztán átviszed a grillezős nénihez, meg még kérsz hozzá rizst, vagy salátát, ami tetszik.
Először beálltunk az általunk feltételezett sorba és vártuk hogy majd megszólítanak minket, hogy mit szeretnénk. Gondoltuk nem szólunk oda amikor mindenki nagy munkában van, kivárjuk a sorunkat. De mint kiderült itt szólni kell, mert máskülönben éhen marad az ember. Tibi oda is szólt alap szavakkal és mutogatva, mire kiderült, hogy még angolul is tudnak. Bár úgy beszélik az angolt, hogy nem tudod elsőre eldönteni, hogy a saját nyelvüket vagy angolt beszélnek, mert a hangsúly és kiejtés nem különbözik.
Végül minden szép és jó lett, naggyon finomat kajáltunk, és a nénik is nagyon barátságosak lettek velünk.
