A kiírás szerint hajnal 6-ra kellett volna megérkeznünk Kuala Lumpurba (vagy
csak lazán KL-be), ezért is választottuk az éjféli indulást, mert így legalább
már reggeli időben érkezünk, a buszon meg alszunk. Ennek megfelelően teljesen
nyugodtan húztuk vissza szemfedőnket akkor is mikor hajnal 4-kor megállt
párszor a busz és szálltak le emberek. De egyszercsak odajött a
jegyszedő/intézkedő csóka, hogy leszállás, ez az utolsó állomás KL-ben. Mi
hirtelen azt se tudtuk mi a szösz van, de hát gondoltuk, csak nem ver át, így
leszálltunk. Az út mentén összeszedegettük cuccainkat, és próbáltuk rendezni
sorainkat, de nagyon fáradtak voltunk, alig aludtunk 2-3 órát. Aztán előszedtük
könyveinket, és konstatáltuk, hogy legalább jó helyen vagyunk, ott tettek le,
ahol amúgy is le szerettünk volna szállni, a kínai negyed mellett. De ettől még
az a kérdés továbbra is fennállt, hogy mégis hova a csudába menjünk hajnal fél
5-kor.
Aztán csak úgy elindultunk egy utca felé, ahol kinéztem, hogy van több
szállás is, hátha szerencsével járunk. Útközben teljes meglepetésként ért
minket, hogy a Mekinek még ebben az órában is volt forgalma rendesen, már
többen kávézgattak, és bogarászták laptopjukat. Nem is értem. A következő
sarkon pedig megszólította Tibit egy csóka, hogy ha szállást keresnénk, akkor ő
tud egyet, egy utcányira innen. Most becsekkolhatunk, és csak a mai éjszakát
kell majd fizetni. Kiváló, jól indul ez a nap, ha minden jól megy, akkor néhány
perc múlva alhatunk.
És szerencsére minden jól ment. A kínai negyed közepén bevágtuk magunkat az
ablak nélküli ágyméretű kis odunkba, és már aludtunk is.
2 körül éledtünk újra, ekkor viszont már éhesen. Tibinél elég erősen
jelentkeztek az éhség tünetei, úgyhogy rögtön láttam, hogy ha jót akarok
sürgősen kaját kell vadászni. Szerencsére egy indiai kajálda megmentett minket.
Mostmár békésebb hangulatban indultunk tovább. Először a vasútállomást néztük
meg, amiről azt olvastuk, hogy van egy régebbi épülete, ami szép. Bár mi nem
tudtuk eldönteni, hogy a két szemben lévő épület közül melyiket is kéne nézni,
de mindenesetre egyik se nézett ki rosszul.
Mellette volt a nemzeti mecset, ahova nem tudtunk most bemenni, mert
ramadán miatt már zárva volt a turisták számára. Próbálkoztunk a közelben lévő
iszlám múzeummal is, de az is korábban zárt ma hasonló okokból. Így maradtak az
épületek kívülről.
Dög meleg volt, ezért visszafelé inkább a taxira voksoltunk, és újra intézkedős
perceket tartottunk. Többek között repjegyet vettünk holnapra Bangkokba.
És itt most megragadnám az alkalmat, hogy beszúrjak egy képet egy jó kis
jelenetről a szállás mosdójából, amin a szemfülesek észrevehetik, hogy a wc
tartáján a hangyák eszik a döglött csótányt.
No nem ettől, de estére azért megjött ismét az étvágyunk. Tibi kinézett egy
utcát, ahol jó kajáldákat írtak, meg a taxisofőr is azt ajánlotta. El is
bandukoltunk oda. Tele volt kajáldákkal, sok-sok finomsággal.
Külön érdekesség volt az étlep, ahol a zöldségek oldalon az olyan ételek
szerepeltek, mint például a zöldség csirkével. Mi végül gyömbéres kagylót és won tont ettünk.
Kaja után még elsétáltunk a Petronas ikertornyokhoz, ami KL büszkesége. Ez
a világ legmagasabb ikertornya. Most csak a lábánál lévő parkból néztük meg, holnap
reggelre terveztük, hogy belülről is megvizsgáljuk.
