Hajnalban csörgött az ébresztő, nincs mese kelni kell. Hivattunk taxit a recepcióssal, és közben felmarkoltuk a csomagolt reggelinket.
6-kor már a buszállomáson voltunk, ahol nem kellett sokat kóvájognunk, mert egy csóka egyből lecsapott ránk, hogy hova szeretnénk menni, és már mutatta is, hogy ide szálljunk fel, express busz Surabayaba, 5 perc múlva indulunk. Egy kicsit aggódtunk, hogy milyen árat fogunk kapni, de teljes meglepetésünkre olyat mint a többiek. Még rendes jegy is volt, amire rá is volt nyomtatva az ár. Alig hittünk szemünknek, nem ehhez szoktunk itt Ázsiában.
A busz is teljesen normális volt, még az ülést is lehetett dönteni. Ez elég jól jött, mert egy min. 8 órás útnak néztünk elébe, ami 9 és félre sikerült végül. A buszjegyhez járt kajajegy is. Délben megálltunk egy helyen, ahol egy borzalmasan rossz ebédet kaptunk.
Az út maga nem volt túl érdekfeszítő, de néhány érdekességet azért láttunk. Pl egy szakaszon egymás mellett sorban faszobrokat és bútorokat árultak a házaknál. Elég jól néztek ki, de érdekes volt, hogy így tömegesen tolják a businesst. Ez már nem az első ebben az országban, hogy azt látjuk, hogy ugyanolyan üzleteket egymás mellé tesznek. No de hát itt volt fa, valaki elkezdte csinálni a szobrokat, a többi meg elleste.
Az utak errefelé elég jók, de a kanyarokat nem mindenki tudta bevenni, így elmentünk egy-két felborult teherautó mellett.
Végül délután megérkeztünk Surabayába. A buszállomáson csak a folyóügyek intézése erejéig maradtunk, de elég is volt, mert nem voltak túl szimpik itt az emberek. Sikerült azért egy normálisnak tűnő taxist szereznünk, akivel átmentünk a reptérre. Itt még volt némi időnk a gép indulásáig, így egy kaja és egy kis netezés is belefért mielőtt becsekkoltunk.
Azt azért itt megemlíteném, hogy az indonézeknek nem volt jó a többi országban jól bevált reptér szerkezet. Itt úgy néz ki, hogy van egy előtér, ahol vannak kajáldák, boltok, kávézók, stb. Innen egy biztonsági kapun keresztül tudsz továbbmenni, ahol átvilágítják az összes csomagodat. Ha ezen átmentél, jöhet a check in.
Ez eddig minden alkalommal elég gyorsan ment, nem volt sok tökölés. A következő lépés, hogy át kell menned egy következő kapun, ahol meg kell fizetned a reptéri adót. Surabayában valami oknál fogva rájöttek arra, hogy ezt össze lehet vonni a check innel, de a többi reptérnek nem adták át ezt a know howt, így mindenhol máshol külön kapunál szedik az adót. Ha perkáltál, bejutsz egy újabb üzletsorba, ami nem egyenlő a váróval. Ahhoz, hogy a váróba bejuss, mégegy biztonsági kapun át kell menned, ahol a kézipoggyászodat átvilágítják. Nem kell aggódni, itt a táskában lévő folyadék nem okoz problémát. Sőt, egyáltalán nem tudom, hogy mi okozhat problémát, mert senkit nem láttam, hogy megállítottak volna, és arról sincs kirakva tábla, hogy mi az amit nem vihetsz kézipoggyászban. Szóval lehet, hogy ezt az átvilágítást csak úgy szokásból végzik el. De legalább mivel senkit nem állítanak meg gyorsan megy :-)
Lényeg a lényeg, ha átjutsz a biztonsági kapun, a váróban találod magad. Ennek az a szépséghibája, hogy itt székeken kívül semmi nincs. Még mosdó se. Tehát ha késik a géped (mint ahogy a miénk is tette) és mosdóba szeretnél menni, akkor ki kell menned a váróból, majd újra át kell menni a biztonsági kapun.
Az egész napos utazás után éjjel 11 után értünk Balikpapanba, ami már Kalimantanban, azaz Borneo indonéz részén van. Itt újra átállítottuk óráinkat egy órával, és vártuk a csomagjainkat a káoszban. Csak úgy zsongtak az emberek, ami különösen vicces volt úgy, hogy ezt mindenféle muszlim öltözékben művelték.
Már korábban írtuk, hogy a különböző szigetek nagyon mások, és hát ez alól Kalimantán se volt kivétel. Ismét az volt az érzésünk, hogy egy másik országban járunk. Bár vallásban nem különbözik Javatól, itt is nagyrészt muzulmánok vannak, de már csak kinézetre is mások az emberek, a viselkedésről nem is beszélve. A reptér is más, de ha kilép az ember az utcára egyértelműen érezheti, hogy máshol jár. Kalimantánról azt kell tudni, hogy olaj és szén van bőven, így nem sorolható a szegény területek közé. Viszont dzsungel is van bőven, így a szigetnek csak bizonyos részei népszerűek. Balikpapan pont ilyen, egy elég takaros nagyváros.
Szállást már Surabayaban a reptéren foglaltunk tudván, hogy éjjel érkezünk. Nem igazán sikerült olcsó szállást találnunk se a neten, se a Lonelyban, de azért végül nem volt rossz választás, úgy meg pláne nem, hogy kedvezményt is kaptunk. Ez a jelenet pontosan úgy zajlott, hogy a recepción megjelentünk, mondtuk, hogy van foglalásunk. Ok, ok, regisztráltak, meg is volt minden, amikor Tibi csak úgy miért ne rákérdezett, hogy nem tudnának-e adni kedvezményt az árból? Mire a recepciós: de, tudunk. Így lett 20%-kal olcsóbb a szobánk. Azt hiszem eddig ez volt a legegyszerűbb alkudásunk. :-)
