Vége a dzsungeljárásnak. Samarinda a mai cél, ami egy nagyobb város, és ott szeretnénk elintézni a repülőjegyet Balikpapanból Denpasarba július 23-ra. Kicsit beparáztunk, hogy nem lesz jegyünk,mert mint megtudtuk 20-án kezdődik a ramadán, és olyankor mindenki utazik, nehéz jegyet kapni.
A belga csaj, aki az anyukájával jött megkérdezte, hogy nem szeretnénk-e csatlakozni hozzájuk, mert ők kocsival jöttek idefele a folyóig, és az a sofőr elvinne minket Samarindába. Mivel ők is oda tartanak és szintén reggel szeretnének menni, jól jönnénk ki árban, ha közösen bérelnénk sofőrt, és még hamarabb is érnénk oda, mint busszal. Ez utóbbi különösen jól jött most nekünk a repjegyvásárlás miatt, igy beneveztünk ebbe a konstrukcióba.
Reggeli után indultunk is a hajóval Kabo Yajaba, ahova a taxist rendelte a belga csaj. Előtte még Mr Supianival egyeztettünk egyet, mert miután az Apocayan-fennsik kiesett a programlistából, a Mahakam-folyó felkerült rá, és Mr Supiani valamelyik nap már mondta, hogy oda tud egy motorcsónakos csókát, aki elvinne minket. Ide 3 napra szokás menni, és vezetők sok pénzért (6m Rp) szerveznek túrát. Supiani megoldása lényegesen olcsóbbnak tűnt: busszal odamegyünk Samarindából a folyóhoz, és onnan a csóka visz majd minket 1,5m Rp-ért (35e Ft) 3 napig csónakkal.
Ezzel is megvolnánk. Búcsúzóul majdnem estem egy hatalmasat, amikor a csónakhoz igyekeztünk, mert sáros lejtőn kellett lemenni hátizsákostul, és kibillentem az egyensúlyomból. Egy kisebb táncelőadás után - mialatt Tibi mögöttem szétröhögte magát - viszont sikerült talpon maradnom. Kiszállás után újabb különszámot adtam elő, ekkor viszont a csattanó sem maradt el, jöhetett a kimosakodás.
Kabo Yajaban nem volt még ott a sofőr (nem meglepő módon). Mig várakoztunk az iskolabuszra váró gyerekekkel szórakoztunk, borzasztóan élvezték, hogy pózoltak a fényképezőgépnek, de amikor Tibi videot is csinált róluk, attól teljesen oda voltak. :-)
Egy buszra váró nővel is beszélgettünk, aki meglepő módon remek angollal társalgott. Sulawesiről költözött Kalimantánba még 20 évvel ezelőtt, és a bányánál dolgozik. Onnan a jó angolja is, mert amerikai a főnöke.
Időközben megjöttek a buszok és a mi taxink is. Sok időt spóroltunk ezzel, mert igy kb 4 óra alatt tettük meg az egyébként 6 órás buszutat. A belgáékról még ejtenék pár szót, ők már vagy hatodjára jöttek vissza Indonéziába, mindig 1-2, esetleg 3 hónapra jönnek. Anno mikor először voltak nagyon beleszerettek, igy szinte minden évben visszajönnek. A csaj elég jól beszélt Indonézül is, bár ezt a nyelvet annyira nem nehéz elsajátitani, ha kis energiát beleteszel. Bali mindig benne van a programban, de azon kivül most Kalimantán volt soron. Anyuka egyébként óvónő, a csaj meg egyetemista. Elég jófejek voltak.
Samarindába megérkezve gyorsan elintéztük a repjegyet, ami szerencsére elég gyorsan ment, és hely is volt 23-ára. Ettől megkönnyebbültünk. Holnap megyünk Mahakamra, 22-én vagy ide, vagy Balikpapanba visszamegyünk, 23-án pedig repülünk.
Szerettünk volna még mosatni, de a szálláson nem vállalták, hogy estig elkészül, a környéken pedig nem találtunk mosodát. Még azért voltak vésztartalékaink, meg különben is, ha elég sokáig nézel egy pólót egyre tisztábbnak tudod látni, ha úgy hozza a szükség :-)
Kanawa óta, amikor is megtámadták a hangyák, döglődik a laptopunk, ugyanaz a probléma jött elő mint az elején, nem megy rendesen a ventilátor, igy túlmelegszik. Itt az Egyenlitő környékén ráadásul igencsak meleg és párás a levegő, nyilván ez se segit rajta. Most is megadta magát, úgyhogy netkávézó után neztünk, sajnos nulla sikerrel. A Lonely irt egyet, de az nem létezett (Lonelynál ezen már meg se lepődtünk), és az általa javasolt étterem se volt ott ahova irta. Mindenesetre bejártuk a környéket és mindenkit megkérdeztünk merre találunk internetet. Miután össze-vissza küldözgettek végül kiderült, hogy a plazaban van. Meg is örültünk, de mikor leültünk a gép elé kiderült, hogy internet no more. Kiváló...
Samarinda egyébként egy külön élmény. Itt annyira kevés a fehér ember, hogy mindenki megbámult, mutogatott ránk, fényképeztek telefonnal, stb. Mintha valami nagy sztárok lettünk volna. A másik, meg hogy perceken belül hire ment a guide-ok között, hogy 2 bule (fehér turista) érkezett, mert az utcán már úgy állitgattak meg minket, hogy tudták hol szálltunk meg, mikor jöttünk, kik vagyunk. Félelmetes...
Bóklászásunk közepette betértünk még a piacra is, ahol az orrfacsaró bűz mellett volt néhány érdekesség is. Az egyik pulton ott feküdt egy marhaláb patástul a marhanyelv és a bika töke társaságában. Mikor lefényképeztem, egy mésik csóka futott oda, kezében két marhalábbal, hogy légyszi őt is fényképezzük le. Nagyon boldog lett a fotótól :-)
Néhány érdekesség még a városból:
Este szép fényekben sétáltunk vissza a szállásra.
Majd kihasználtuk, hogy tévé is van a szobában, és jót szórakoztunk a gagyibbnál gagyibb sorozatokon és tehetségkutatókon. Kedvencünk a helyi Szeszélyes évszakok volt Antal Imrével:
Majd kihasználtuk, hogy tévé is van a szobában, és jót szórakoztunk a gagyibbnál gagyibb sorozatokon és tehetségkutatókon. Kedvencünk a helyi Szeszélyes évszakok volt Antal Imrével:
