2012. július 24., kedd

Naplo, 2012. julius 24.

Csörög az ébresztő... ébresztő? Minek ébresztő? Á, biztos véletlen... és ezzel a megnyugtató gondolattal már fordultam is volna a másik oldalamra, ha Tibi nem kezd el ébresztgetni. Azt se tudtam hány óra, tettem fel a kérdéseimet, de nem igazán kaptam rájuk választ, csak annyit, hogy öltözködjek, hátha valaki hív. Jó kislány módjára szótfogadtam, és próbáltam kivakarni a csipát a szememből. Ekkor Tibi már javában izzította a számítógépet. Ekkor tudtam meg azt is, hogy hajnal 2 van.
Aztán láttam, hogy Ági (tesóm párja) írt cseten, hogy egy pillanat és mindenki készen áll... ekkor kififikáztam, hogy biztos szüleim és tesómék együtt fognak köszönteni. Aztán egyszercsak jön a hívás skypon, aztán mégegy, mégegy és mégegy, én meg csak hüppögtem, mert erre igazán nem számítottam, hogy tesóméknál egy egész csapat összegyűlt a köszöntésemre (Tesóm, Ági, Kinga, Anika, Zita, Kriszti, Korpi, Dodi, Sziszi, Judit, Andi, Eszter), szüleimnél nagypapám is a számítógép elé ült és még Récs Moszkvából is becsatlakozott.Közben csörgött a telefon is, mert Tibi anyukájáék net hiányában nem tudtak skypon betárcsázni, így telefonon köszöntöttek. Szóhoz se jutottam, teljesen meghatódtam. Ezúton is nagyon köszönöm nektek ezt az élményt. Igazán nem gondoltam volna, hogy Balin nekem szülinapi bulim lesz :)
Mindenki koccintott, még torta is volt, aztán mikor már magamhoz tértem sorban beszéltünk mindenkivel. Nagyon jó volt hallani a hangotokat, és kicsit arról is hallani, hogy kivel mi újság odahaza.


Hajnal 6 lett mire mindenkitől elbúcsúzva - én még mindig hüledezve -  ismét ágyba bújtunk, de persze az órát felhúztuk, mert a reggelit nem lehet kihagyni :)
Látszott, hogy ez a reggeli csak nekünk hatalmas szám, mert a többi szállodavendég csak úgy nyammogott rajta, mi meg azt se tudtuk mit pakoljunk a tányérunkra. Volt joghurt, péksüti, felvágott, sajt... csupa olyan termék, amit már jóideje nem láttunk. Persze a tojásos szekciót most nagy ívben elkerültük.
 
Jóllakottan indultunk is vissza a szobába, hogy a teraszról kilépve csobbanjunk egyet.


Nagy királyság. Aztán 1 körül elmentünk a mosodába a tiszta ruhákért, és közben sétáltunk is egy keveset. Délutáni programpont volt még a masszázs és a pedikűr, ugyanis Kalimantán után ráfért a tappancsunkra egy kis kiigazítás.

Estére Tibi kinézett egy éttermet, ami nagyon jó értékelést kapott. Mi is nagyon meg voltunk elégedve, ki is élveztük a nasi goreng mentes pillanatokat. Ettem libamájat, nagyon finom halat, tibi meg a tavaszitekercs és a Kalimantánról való óriás folyami rák kombóra volksolt.

Bár félve, de bort is rendeltünk. Az első próbálkozás alátámasztotta eddigi tapasztalatunkat, nagyon rossz volt, de aztán szerencsére nem adtuk fel, és a második pohárnál már egy nagyon finom chardonayt sikerült választanunk. Az étterem maga nagyon ízlésesen volt berendezve, nekem a nagy kedvencem a mellékhelység volt, így le is fényképeztem. De a szobrok se voltak rosszak.


Még zenekar is volt, akik sorba járták az asztalokat. És még jól is játszottak, Tibi meg jó számokat kért tőlük. Ez a vacsi nagyon jó befejezése volt 30. szülinapomnak. Köszönöm, nagy élmény volt.
comments