Ez a nap elég rövid lesz, semmit nem akartunk csinálni, csak pihenni és esetleg blogot írni. Ez is történt, olyannyira, hogy konkrétan csak ebédkor és vacsorakor mentünk ki a szállásról.
Azért nekifogtunk a blogírásnak, mert jócskán lemaradtunk mialatt látogatóink voltak, meg képeket válogattunk, stb., de túl hatékonyak nem voltunk.
Estére viszont jól esett egy kis kimozdulás, így a jól bevált Hell's Kitchenbe vitettük el magunkat egy becakkal. Eredetileg taxival szerettünk volna menni, kértük is a recepción, hogy hívjanak egyet, de nem volt szabad kocsi. Azért akartunk taxival menni, mert érdekes módon olcsóbb mint a becak, és persze kényelmesebb. Zita búcsúestje után taxival jöttünk haza az étteremből, és mindössze 15.000-be került taxiórával. De mivel most nem volt taxi, maradt a becak. Azért megkérdeztük a recepción, hogy szerintük mi a reális ár az étteremig, és azt a választ kaptuk, hogy 20.000.
Mi ez alapján kezdtünk alkudozni, meg persze annak tudatában, hogy egy taxi 15.000-be kerülne. Nagyon érdekesen viselkedtek ismét a becakosok, mert semit nem akartak engedni az általuk mondott 30.000-ből. Azt figyeltük meg, hogy ráadásul egymással nem is vetekszenek egyátalán. Ha többen vannak, pláne senki nem vállalja el olcsóbban. Arrébb is mentünk, és egy egyedül lévő csókával kezdtünk alkudozni. Ő már 25-ről indult, de végül belement a 20-ba. Útközben azért rákérdezett, hogy visszafelé is jövünk-e, mert akkor ő visszahozna minket. Mondtuk ok. Amikor viszont kitett minket mondta, hogy innen 20 méter és ott vagyunk, csak nem hajthat be abba az irányba a főútra. Mi nem tudtuk pontosan mennyire lehetünk, így elhittük neki. Hát nem kellett volna, mert persze lecsalt egy adagot a távból. Nem mondom nem szakadt le a lábunk, csak ismét értetlenül álltunk a szituáció előtt. Sokkal jobban járt volna, ha végigvisz minket, aztán vissza is megyünk vele, főleg, hogy a visszafele út egyszerűbb is, mert kicsit lejt. De így persze ezt bukta.
Mi ismét jót vacsiztunk, bár ezennel a tánc rész kimaradt. Visszafele próbálkoztunk ismét taxival, de az utcán egy szakasz le volt zárva az autóknak, így az étterem nem tudott hívni kocsit, azaz maradt a becak. Itt is érdekes volt az alku rész, kérdeztük a sarkon néhány becakostól, hogy 20-ért elvisznek-e, majd kis diskurzus után mondták, hogy várjunk egy kicsit, és végül egyikük odament egy arrébb lévő becakos sráchoz, lebeszélte vele, és így az a srác vitt el minket 20-ért. Hogy ő most egy alacsonyabb kasztból volt-e, vagy csak egymás között nem akarnak alámenni az áruknak, inkább átpasszolnak, vagy fel van osztva köztük, hogy mikor ki a soros, vagy mi a szitu, nem értjük. Mindenesetre ez a srác nagyon örült a fuvarnak. Mi is.
