Hajnal 6, megérkeztünk Yogyakartába. Szerencsére egyenesen a szállásra vitt minket a kisbusz, ahol nem is tököltünk sokat, bevetettük magunkat a szobánkba, és már aludtunk is egészen fél 12-ig.
Yogyába elsősorban a Borobudur miatt jöttünk, ami egy buddhista templom, de közben megtudtuk, hogy van itt olyan is, hogy Prambanan (erről a holnapi napban bővebben), meg hogy maga a város se rossz fajta. Szóval program adatik itt bőven, a szűk keresztmetszet viszont az idő. Kiderült, hogy Csilla meggyógyult, így Zita az eredeti terv szerint, holnap délután repül Sumatrara. Fel volt adva a lecke: minél több dolgot megnézni úgy, hogy holnap fél 4-kor Zitának a reptéren kell lenni.
Zitával le is mentünk a recepcióra, hogy megtudjuk miként tudjuk ezt megvalósítani. Voltak itt sakkozások jobbra-balra, de végül az a megoldás született, hogy holnapra bérelünk egy kocsit sofőrrel, vele elmegyünk a Borobodurhoz, természetesen napfelkeltére :-) aztán pár óra Borobudur nézés, majd irány Prambanan, amihez már közel van a reptér, ott feltesszük a gépre Zitát, és m visszajövünk a sofőrrel Yogyába. Közben még azért megvolt az az opció is, hogy ha nem tudjuk teljesen megnézni a Borobudurt mire Zitának tovább kéne indulni, akkor ott elbúcsúzunk, a sofőr viszi Zitát tovább, mi meg helyi busszal visszamegyünk Yogyaba.
Király, megvan a terv, megalkudtunk a sofőr árában is, holnap reggel 4-kor!!! (kezdem érezni, hogy nem vagyunk normálisak) itt lesz értünk. Ma meg csak sétálgatunk a városban. Szerencsére minden látványosság, mint a szultáni palota - mert itt ám ilyen is van - bezárt délutánra, így mindenféle kisértés nélkül nyugodtan sétálgathattunk a városban :-)
De még egy egyszerű kis séta közben is annyi érdekesség van, pl az egymás mellett sorakozó koporsógyárosok. Vagy 10 ilyen "üzlet" volt egymás mellett. Már vártam, hogy mikor szólítanak meg, hogy nem akarunk-e vásárolni, most discountot is adnak csak nekünk csak most, de szerencsére ez nem történt meg.
Nem jutottunk messzire, beültünk gyorsan egy kávéra. Nagyon finom volt, így Tibi egyből kettőre is benevezett.
Egy helyi csóka a végén elkezdett velünk beszélgetni, és jó kis tanácsokkal látott el minket, merre is érdemes menni. Nagyon kedves volt és jó fej, de így is nehéz volt eldöntenünk, hogy ő most csak szimplán ismerkedik, vagy felhajtó. Ezen tanakodtunk többször, de most se tudjuk a megfejtést. Ami elég meggyőző volt, hogy egy másik muksóval kávézgatott, akiről azt mesélte, hogy dokumentum filmen dolgozik, és még a honlap címét is felírta nekünk. Az összes felhajtásra utaló megjegyzése annyi volt, hogy a palotanegyedben (kraton) van egy egyetem, ahol van egy csóka, aki batikol (később kifejtem), és ő jól tolja nagyon, ha kiváncsiak vagyunk menjünk hozzá. Mehetünk magunk is, de ha gondoljuk itt a száma, felhívhatjuk és akkor ő is velünk tart. Ez volt a legrámenősebb mondata.
Egy helyi csóka a végén elkezdett velünk beszélgetni, és jó kis tanácsokkal látott el minket, merre is érdemes menni. Nagyon kedves volt és jó fej, de így is nehéz volt eldöntenünk, hogy ő most csak szimplán ismerkedik, vagy felhajtó. Ezen tanakodtunk többször, de most se tudjuk a megfejtést. Ami elég meggyőző volt, hogy egy másik muksóval kávézgatott, akiről azt mesélte, hogy dokumentum filmen dolgozik, és még a honlap címét is felírta nekünk. Az összes felhajtásra utaló megjegyzése annyi volt, hogy a palotanegyedben (kraton) van egy egyetem, ahol van egy csóka, aki batikol (később kifejtem), és ő jól tolja nagyon, ha kiváncsiak vagyunk menjünk hozzá. Mehetünk magunk is, de ha gondoljuk itt a száma, felhívhatjuk és akkor ő is velünk tart. Ez volt a legrámenősebb mondata.
Szóval nehéz kiigazodni ezeken az embereken, nem ez volt a mai nap során az egyetlen ilyen élményünk. És ezeknek egy jó része biztosan felhajtó, de egy másik részükről meg tényleg nehéz eldönteni, hogy csak kiváncsi és ismerkedik, - főleg ha a sok velünk fényképezkedni akaró helyire gondolunk - vagy épp "dolgozik". Mindenesetre nagyon érdekes, hogy a felhajtásnak egy ilyen kifinomult fajtája alakult itt ki. Fényévekre van ez az arab "Hello my friend, you buy t-shirt, yes!"-től.
Kávé után sétáltunk egy keveset, a palotanegyed kisebb utcáiban, ahol Tibi és Zita egy gyömbér levesre is beneveztek egy utcai árusnál. Én nem vagyok oda a gyömbérért ilyen mennyiségben, így én kihagytam. Nekik izlett, de kicsit túl édesnek nevezték. Az ilyen kajaárusok egyébként mindenfele megtalálhatók itt, olyan kis kocsikkal árulnak mint nálunk a hotdogosok, csak épp másfajta kajákat. Vannak levesek, olajban sült tésztaféleségek, de van amelyik a wokkot kapja elő és egy nasi gorenget (sült rizs) dob össze. Majdnem mindegyik kaja olyan, hogy végigkérdezik az alkatrészekre, hogy mehet-e bele.
Még mindig a palotanegyedben jártunk, amikor egy olyan utcához értünk, ami tele volt kalitkákkal. Itt nagy divat a madártartás, külön piac is van rá. Korábban itt volt a palotanegyedben, de nemrég kiköltöztették innen, így mostmár csak néhányan maradtak itt árulni a madrakat és kalitkákat. Elég volt a sétálásból a nagy melegben, le is intettünk két úgynevezett becakot (itteni riksa) és elvitettük magunkat a Maliborough nevű főutcára, ahol hatalmas piac van.
Árulnak itt mindenfélét, de legfőképp batik cuccokat. A batik egy eljárás amivel képeket és textíliákat festenek. Először előrajzolják a mintát, majd külünböző rétegzéssel viaszt visznek fel az anyagra a minta alapján. Különböző rétegek különböző színek lesznek. Miután fent van a viasz, csak az a minta marad szabadon, ami az első színt fogja kapni. Ekkor belemártják az anyagot a festékbe, mondjuk kékbe. Ezután lekaparnak egy másik réteg viaszt, mondjuk arról a mintáról, ami barna lesz, és felvisznek egy viaszréteget a már megfestett kékre. És így tovább. Olyan ez mint a tojásfestét, csak kicsit bonyolultabb. :-)
Szóval ilyen cuccokat lehet venni, meg galériákba is lehet menni. De ezen kívül szerencsére mást is lehet kapni, így lett az órámra szíj. Tibi nagyon szemfüles volt, hogy kiszúrta az órást, én már Kutát látva teljesen kezdtem lemondani arról, hogy óraszíjat fogok tudni venni, ott teljesen úgy nézett ki, hogy egy új óra esélyesebb és talán még olcsóbb is mint egy szíj.
Az úton voltak zenészek is, akik nem is játszottak rossz muzsikát, de azért náluk nagyobb látványosság volt egy kissrác, aki korát megszégyenítő tánctudással rukkolt elő.
Míg mi a táncos mulatságon voltunk, Zita egy batikboltban nézelődött, és talált is magának jófajta cuccokat. Ekkorra már éhesek is lettünk jócskán, ma még nem igazán ettünk. Meg is rohamoztuk a mekit egy sajtburiért. Azt már tapasztaltuk, hogy a meki minden országban más, mert igazodik a helyi kulturához, de azért erre nem számítottunk:
 |
| Középen a super size ricet nézzétek |
Bóklásztunk még egy adagot, ittunk kókuszt, ami egyébként itt most nem volt túl finom. Hallottuk, hogy van éjszakai piac, Zita ezt meg szerette volna nézni, de mikor megérdeklődte vagy nem tudtak róla, vagy össze-vissza infőkat adtak. Lényeg a lényeg, nem lett meg, bár mivel már közben beesteledett és a Maliboroughn a piac még mindig nyitva volt, mi úgy vettük, hogy az az éjszakai piac és kész.
Feladtuk a keresést és kajálda után néztünk, ahol Zitus búcsúvacsiját tartjuk. Hamar rá is bukkantunk az igazira:
A kaja kiváló volt, a hangulat pedig még annál is kiválóbb. Először úgy gondoltuk, hogy sajnos, de másnap már úgy, hogy szerencsére, az arak az első kör után elfogyott, így maradt a sör. Itt egyébként az arakot mézzel és lime-mal isszák, és így kimondottan finom.
Jöttek közben zenészek is, akiknek köszönhetően táncos mulatsággal búcsúztattuk Zitust.
Nagyon jól telt az este, sok-sok beszélgetéssel, tánccal és nevetéssel. Olyannyira, hogy az eredetileg tervezett 10-es lefekvés hajnal 1-re csúszott. Sebaj, még így is van 3 óránk alvásra :-)
